Tanulságos, jó hangulatú ünnepségen köszöntötték a hetvenéves filozófust, egyetemi tanárt, publicistát. Az esemény bensőségesnek a szónak „családias” jelentésében nem volt nevezhető, hiszen a budapesti Rumbach utcai zsinagógában százak gyűltek össze – tanítványok, barátok, ismerősök –, hogy kifejezzék tiszteletüket az ünnepeltnek. (A nyitó képen: az ünnepeltnek szülinapi torta is jár…)
Gábor György (a bal oldali képen) meghatottan köszönte meg barátainak, kollégáinak, tanítványainak, családtagjainak – „egyszóval mindenkinek” a megbecsülést, amiben a „zsinagóga lélegzet-elállítóan szép terében” részesítették. Nagy derültséget keltett, amikor azt is elárulta, hogy a meglepetésnek szánt tanulmánykötetről mégis sikerült idő előtt értesülnie, mert tévedésből ő is megkapta azt az e-mailt, amely a nyomdaköltség átutalásának esedékességére emlékeztetett.
Az is megfordult a fejében – fejtegette tréfálkozva –, hogy el sem indul otthonról az ünnepségre, hiszen „egyszerűbb lett volna enélkül az életünk…” Aztán mégis eljött, ám belépve a terembe megrettent a hatalmas tömegtől. „Csak nem a temetésemre jöttek ennyien?”
Remek humorú, lendületesen fiatal ember Gábor György, s annyiban igazat kell adnunk neki, hogy a hetven év még nem olyan sok idő; legalábbis a „bátor megöregedéshez” – goethei értelemben – egyelőre kevés. Ráérnénk ünnepelni húsz év múlva is, ám ez a „röpke” 70 év nagyon is megérdemli, hogy megálljunk a nagy rohanásban, és méltassuk a hatalmas tudományos, oktatói teljesítményt. Nem szólva a szerteágazó publicisztikai munkásságról, a sok ezer cikkről, a blogírásról.
Gábor György – vagy ahogyan a legtöbben ismerik/szólítják: Gábor Gyuri – már tinédzserként filozófusnak készült, a bölcsesség szeretete irányította lépteit a budapesti tudományegyetemre. 1972-ben, érettségi után föl is vették, ám ősszel a tanévkezdéskor kiderült, mégsem indítanak filozófiaszakot. Tessék valamilyen más szakot választani! Csak kétéves késéssel, miután „átszervezték” a tanszéket, vehette föl a filozófiát, addig helyette a magyar irodalmat választotta.
Életkoránál fogva e sorok írója jól emlékszik a hatvanas évek végére, a hetvenesek első felére, amikor a hazai filozófusok, sőt filozófus egyetemi hallgatók is afféle veszélyes és gyanús elemeknek számítottak. Mert például nyilatkozatban ítélték el az 1968-i csehszlovákiai bevonulást, „botrányos” cikkeket írtak egyebek mellett a pluralizmus szükségességéről és bírálták a kanonizált, egyedüli üdvözítőnek számító marxizmust. Ilyen szellemi közegben végezte felsőfokú tanulmányait Gábor György, s lett azok befejezésével először tudományos kutató, majd egyetemi oktató – az ország számos intézményében. Tanított Miskolcon, Szegeden, az ELTE-n, a Corvinuson, a Színművészeti Egyetemen. Három éve a Freeszfe Doktori Tanácsának tagja, 1998 óta pedig az ORZSE (Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem) egyetemi tanára, ahol egyebek mellett vallás- és filozófiatörténetről, a judaizmusról, a zsidó-keresztény hagyományokról, a XX. századi politikai messianizmusról tart előadásokat, szemináriumokat.
Mint a születésnapi ünnepségen megtudtuk, tanítványai nem egyetemi hallgatók, hanem kérdezők. Nem a hallgatás, hanem a kérdések lendítik ugyanis igazán előre a tanítást, a megismerést. Ha nem tudunk válaszolni a kérdésre, ez nem ok a sértődésre (ahogyan ez a porosz oktatási modellben meggyökeresedett), hanem törjük a fejünket, hogy megtaláljuk a helyes (vagy átmenetileg helyesnek vélt) felelelet.
Köszöntőjében Kiss Henriett, a Rumbach igazgatója azt hangsúlyozta, hogy Gábor György nem csupán filozófiai, vallástörténeti ismereteket ad át, hanem irodalom- és zenerajongó lévén esztétikai iránymutatást is kaphatunk tőle. Annak a hagyománynak a képviselője, amely egységben látja és láttatja a kultúrát a tudománnyal, s arra int: legyünk nyitottak a világra, próbáljuk jobban, mélyebben megérteni a világot – a múltat és a jelent egyaránt.
Fenyves Katalin–Vörös Kata (szerk.): A Mindenség megismerése – Tanulmányok a 70 éves Gábor György tiszteletére.
Gábor György témái „köszönnek vissza” a Mindenség megismerése című, köszöntő kötet lapjairól is. A harminchét tanulmány szolgált kiindulópontul ahhoz a kerekasztal-beszélgetéshez, amely plasztikusan érzékeltette az ünnepelt szerteágazó és sziporkázó szellemiségét.
A születésnapi kötetről és Gábor György munkásságáról Balázs Gábor eszmetörténész, Borbély Gábor filozófus, Gyáni Gábor történész, Gyenge Zoltán filozófus és Heller Mária szociológus beszélgetett.