Méltán büszke Magyarország egyik vezető kiadói csoportja az idei könyvheti „felhozatalra”. A Kossuth Kiadó, a Ventus Libro Kiadó, a Noran Libro Kiadó és a Naphegy Kiadó részesedése a június közepére időzített újdonságokból több mint 11 százalék, 35 új cím. Ám nemcsak a mennyiséget érdemes megemlíteni, hanem a kiemelkedő minőséget is.
Igényes ismeretterjesztő kötetek, szépirodalom, hangoskönyvek szerepelnek a kínálatban, és saját fejlesztésű újdonságokkal is igyekszik a kiadói csoport az olvasóközönség kedvében járni. Közéjük tartozik a BBC History szerkesztőségének kétkötetes különszáma az Osztrák–Magyar Monarchiáról bookazine formátumban is. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt ajánlható az ilyen kiadvány, mert a magazinnál tartalmasabb, ugyanakkor mégis „könyvszerű” és olvasmányos.
Gazdag tehát a Kossuth és a társult kiadók felhozatala, a kötetek között előfordulnak egynyári, könnyedebb olvasmányok is, de javarészt olyan művekről van szó, amelyeket érdemes hosszabban megőrizni az otthoni polcokon. Az alábbi ismertetésben – a teljesség igénye nélkül – néhányat megemlítünk.
Ormos Mária történész professzor asszony életműsorozata második köteteként vehetjük kezünkbe Földünk históriájának krónikáját 800–1500 között. A Gondolatok az ember történetéről azokat az évszázadokat tekinti át, amikor újrarendeződött Európa és megkezdődött más kontinensek felfedezése.
Az idén 70 éves neves színművész Bóta Gábor „célkeresztjébe” került: a színházi újságíró Beszélgetések Gálvölgyi Jánosról címmel rendezte kötetbe a családtagokkal, partnerekkel, rendezőkkel, igazgatókkal, barátokkal készült interjúkat. Készséges partnernek bizonyult mások mellett Alföldi Róbert, Benedek Miklós, Bodrogi Gyula, Farkasházy Tivadar, Gálvölgyi Judit, Gyémánt László, Hernádi Judit, Pásztor Erzsi, Rózsa György, Sas József, Szegvári Katalin, Szirtes Tamás és Ungvári Tamás.
Ferenczi Borbála Sors-húzó címmel gyűjtötte kötetbe beszélgetéseit Csepeli Györggyel. A szociálpszichológus és egyetemi oktató 22 könyvet, körülbelül 300 cikket írt, és hetvenedik életévét betöltve nyugdíjasként folytatja munkásságát. A könyv arra is feleletet ad, hogy miként lehet összeegyeztetni a szakmai és a közéleti életstratégiát.
Értékteremtők 2018 – ez áll László Ágnes kötetének a címlapján, amely portréinterjúkban méltatja a kultúrában, a tudományban és az üzleti világban maradandót alkotó kiválóságokat, azokat, akik 2017-ben kapták meg a Hazám-díjat. (Bálint György, Bródy János, Csányi Vilmos, Egyed Ákos, Jordán Tamás, Rakovszky Zsuzsa, Vitray Tamás.)
Baranyi Ferenc túl a 81. életévén, mint a hosszútávfutó az utolsó métereken ráerősít. Igyekszik elvarrni életművének „szabadon lengedező szálait”. Tótágas című kötete egyfajta számvetés: versek, visszaemlékezések gyűjteménye.
A klasszikus magyar irodalom barátainak figyelmébe ajánlható Arany János és Petőfi Sándor levelezése (hangoskönyvvel). A levelek a két költő barátságának a Toldi megjelenésétől Petőfi haláláig tartó időszakáról adnak hiteles képet. A hangoskönyv-mellékletben a leveleket Gáspár Sándor és Hirtling István színművész olvassa fel.
Hosszú pályáján Almási Miklós sokszor, sokféleképpen elemezte Csehov drámaírói munkásságát. A Mi lesz velünk, Anton Pavlovics?-ból megtudhatjuk, mi a nagy orosz klasszikus titka. Mint Almási írja „cvikkeres tekintetével olyan mélyre lát hősei lelkébe – azaz bajaink-örömeink mélyére –, hogy száz év után is mai, rejtélyes drámavilággal lep meg bennünket.”
A tavaly meghalt Giorgio Pressburger, a budapesti Olasz Kulturális Intézet egykori igazgatója 1956-ban menekült el Budapestről, Rómában és Triesztben élt. A
Trieszti történetek – írja a szerző – „ismerősök elbeszéléseiből, kávéházbeli pletykákból és szomorú vagy éppen mulatságos városi legendákból származnak. Mint ilyenek, akár igazak is lehetnének.”
A sokoldalú irodalomtudós Ungvári Tamás 2018-ban „nem születésnapos”, legalábbis nem kerek szám díszíti majd a tortát szeptemberben, hanem 88. A Tanár és tudós című kötetben barátai, kortársai, tanítványai köszöntik a neki és róla írt tudományos műveikkel, esszékkel, emlékezésekkel.
Végül a gyerekeknek szánt kiadványok egyikéről is essék szó. Kertész Edina hőse, Hugonnai Vilma a lenyűgöző kitartás szimbóluma. A lány, aki orvos akart lenni
olyan korban született, amikor a nők még nem járhattak egyetemre. Zürichben megszerezte az orvosi diplomát, ezt azonban Magyarországon nem használhatta. Csak ötvenéves korára sikerült elérnie, hogy a magyar egyetem orvosi karán is vizsgázhasson.
Ópium a szó? – a Tinta könyvbemutatója
(Szabó Mihály tudósítása) Az ünnepi könyvhétre készülődve tartotta meg a Tinta Kiadó könyvújdonságainak bemutatóját. A rendezvény mottójául egy Ady-idézetet választottak: „A szó nekem ópium”. Utalva ezzel arra, hogy a Kiss Gábor igazgató vezette cég érdeklődésének homlokterében alapvetően a nyelvészet áll.
Elsőként Bedő István mutatta be Rácz János Kutyaszótár (bal oldali kép) című könyvét, amely – mint alcíméből kiderül – 410 kutyafajta nevének eredetét adja meg a fajták bemutatásával együtt. Bedő kiemelte, hogy „szótárolvasó mániájával” a kisebbséghez tartozik ugyan, de a Kutyaszótár a szélesebb közönség számára is érdekes, hiszen olyan izgalmas dolgokat tudhatunk meg belőle például, mint hogy a vadászkutyák közül a rattler a patkányfogó, a retrieverek visszahozzák a lelőtt vadat, a levrierek nyulászok, a kopók elnevezésében pedig a kap/kop ige található meg, hiszen elkapják a vadat.
Ambrus Izabella Fundi kirándulni megy című meséskönyve Tinta Könyvkiadó kínálatában – a szó jó értelmében – afféle kakukktojás. A főszereplő gömbölyű kismacskának ez már a harmadik kalandja (először óvodába ment, és a beilleszkedéssel küzdött meg, másodszor a kézmosás fontosságát tanulta meg). A szerző saját gyerekkori plüssmacskájáról mintázta a mesék főhősét, aki a mesékben a 3–5 évesek jellegzetes problémáival küzd meg.
Grétsy László és Kiss Gábor szerkesztésében látott napvilágot A magyar nyelvről című érdekes antológia. A kötetet bemutató Raátz Judit először azt emelte ki, hogy nem nyelvészek értekezéseit olvashatjuk anyanyelvünkről a kötetben, bár a cím alapján elsőre ezt vélhetnénk, hanem klasszikus íróink és költőink gondolatait. Különböző korokból származnak az írások a humanizmustól a 20. század közepéig. A széles paletta érzékeltetéséül: Sylvester Jánostól Apáczai Csere Jánoson és Mikszáth Kálmánon át József Attiláig terjed a szerzők sora – utóbbi szépséges szóképeit külön kiemelte Raátz Judit. Végül megemlítette, hogy az irodalomtörténetben kevésbé járatosaknak nagy segítség lehet, hogy minden szerzőről rövid ismertető található a kötetben.
Kiss Gábor Maticsák Sándor A mókusbőrtől az euróig – Pénznevek című etimológiai szótárát mutatta be – a helyszínen lévő szerzőt is megszólaltatva. Maticsák szerint hasznos lehet, ha a változatosság kedvéért nem úgy tekintünk a pénzre, mint olyasvalamire, amiből sosincs elég, hanem inkább kultúratörténeti érdekességeket hordozó dologként. Megtudhattuk: a pénznevek eredetéről más országokban sem jelent még meg gyűjtés, nemhogy Magyarországon, tehát világszinten is egyedülállónak mondható a kötet, amely kereken 400 pénznév eredetéről lebbenti fel a fátylat. Kiderül belőle például, hogy a pengő (amely eredetileg ezüstpénz volt) a peng igéből nyerte a nevét – az aranypénzt akkoriban csengőnek, a rézpénzt pedig kongónak nevezték. De megtudhatjuk azt is, hogy Costa Rica hivatalos pénzneme, a colon Kolombusz Kristóról kapta a nevét.
Zsák Éva Indira és Petróczi Andrea Meseszótára 1400 régi, népies szó és szófordulat magyarázatát tartalmazza. A kötetet bemutató Tóth Etelka (az ELTE BTK oktatója) megosztotta a közönséggel a könyv „keletkezéstörténetét”. A szerzők az egyetemi képzés egyik kurzusára készítették el A mese enciklopédiája című dolgozatukat, amelyből végül megszületett a gyönyörű (szintén hallgatók készítette) illusztrációkkal ellátott, színes kötet. A diákjaira joggal büszke Tóth Etelka szerint a Meseszótár voltaképpen „létra”: segít megmászni az irodalom fáját – nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is.
Balázsi József Attila mutatta be A közmondás-ferdítések ma című nyelvészeti szakkönyvet. Először az antiproverbium (kiforgatott közmondások) elnevezés tökéletlenségére hívta fel a figyelmet, majd egy meglepő adatot közölt: a közmondások kifacsarásának 37 (!) módja lehetséges, kezdve attól, hogy csak egy betűt vagy szót változtatunk meg, egészen addig, amikor két szólást humorosnak szánva összevonunk. Például: „Ember tervez, de ki az isten végez?” „A munka nemesít. Ezért én csak egy szegény paraszt vagyok.”
A TOP 2000 olasz szó című kiadványt – amelyet Ágnes Bánhidi Agnesoni állított össze – Kelényi István ismertette. Megtudhattuk, hogy szóban átlagosan 5–10 ezer szót használunk, s bár anyanyelvünkön akár több százezer szót megértünk, ám ha egy idegen nyelv 2–3 ezer szavát megtanuljuk, az már elégséges ahhoz, hogy beszéljük az adott nyelvet. (Persze nyilvánvalóan bizonyos nyelvtani ismeretek is szükségesek). Kelényi István saját utazási élményeit is felidézve támasztotta alá a szótárban megtalálható olasz szavak fontosságát, végül pedig pár megtévesztő szót hozott példának az olasz nyelvből: a stanza nem versszakot jelent, ahogy gyanútlanul gondolhatnánk, hanem ’szobát’ – hasonlóan az olasz camera szóhoz; a piano pedig nem zongora, hanem ’emelet’ jelentéssel bír.
A képen: Bánhidi Ágnes Kiss Gáborral, a Tinta Kiadó alapító igazgatójával.