Nem tudja ellenőrizni az Európai Bizottság, hogy eljutnak-e az igazságos elosztás elve alapján a szociális juttatások forrásai az ellenzéki önkormányzatokhoz is – tudtuk meg az Európai Bizottság foglalkoztatási, szociális ügyek és társadalmi befogadás főigazgatóságának Budapestre látogatott helyettes vezetőjétől. Andriana Sukova azt is állította, hogy a pedagógusok béremelése kizárólag a magyar kormányon múlott, hiába próbálták is ennek az ellenkezőjét állítani Orbánék. A további befagyasztott forrásokról pedig még tart a vita. (A nyitó képhez: egykor mentőkórház volt a budapest-terézvárosi Szobi utcában álló neogótikus épület; ma a Hajléktalanokért Közalapítvány működik benne.)

Az uniós pénzek elosztásáért felelős Andriana Sukova főigazgató-helyettes (a jobb oldali képen) a Hajléktalanokért Közalapítvány budapesti, Szobi utcai intézetében a saját szemével akart meggyőződni arról, hogy valóban jó helyre kerülnek-e a hajléktalanok étkeztetésére fordítandó összegek. Nagy izgalommal várták tehát az Európai Bizottság vezető tisztségviselőjét a helyszínen, ahol érkezésekor éppen hajléktalanokat étkeztettek. Nagy volt a fölhajtás: ott volt az intézet apraja-nagyja, és megjelent Nemcsok Dénes Sándor, az európai uniós fejlesztések végrehajtásáért felelős helyettes államtitkár, Csizi Péter, a belügyminisztérium szociális ügyekért felelős helyettes államtitkára. Rajtuk kívül beszédet mondott Lőrincz Norbert, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumának elnöke és Varga Péter igazgató is.

Ismert frázisokkal és bevett retorikai fordulatokkal ékesített, szokványos szónoklatok hangoztak el, közben átadták a hivatalos üzenetet: nagyon köszönik az uniós támogatást, aminek köszönhetően 4200 rászoruló étkeztetését oldják meg.

A rendezvény végén az épp előttem ülő államtitkár-helyetteshez intéztem egy villámkérdést:

– Hány hajléktalan él ma Magyarországon? Ez az adat ugyanis nem hangzott el a beszédekben.

A kormánytisztviselő hosszas gondolkodás után kiböki: kb. 18 ezer. Aztán közben valami történhetett, mert kisvártatva odajött hozzám, hogy helyesbítse az adatot: „mivel nagyon sok átfedés van, ezért még megközelítő adatuk sincs”. Visszakérdezek: Hogy-hogy nincs? Rövidre zárta a beszélgetést: nincs adat arról, hogy hány hajléktalan él ma hazánkban.

Ezután készségesen állt rendelkezésemre a Brüsszelből érkezett vendég, az Európai Bizottság tisztségviselője, akitől először azt kérdeztem, hogy

miért emelkedett az előző ciklushoz képest a magyarországi hajléktalanokra fordítandó összeg. Mi van ennek a háttérében?

– Az előző években a minimum összeget, 3,5 millió eurót fizettünk csaknem minden országnak, de látva a magyarországi, nem éppen szívderítő helyzetet, megemelt összeget fizettünk a kormánynak. – mondja Andriana Sukova. – Huszonkétmillió eurót, azaz 8800 millió forintot fizettünk az unió szociális alapjából 2014–20 között, mert Magyarországon több, mint 10 ezer ember él mélyszegénységben…

– De hisz’ az államtitkár-helyettes épp most becsülte meg a hajléktalanok számát, amit 18 ezerre tett, igaz, utána visszakozott, hogy pontosan nem tudható.

– Igen, mert ők is csak próbálják összeszámolni, ki az, aki tényleg segítségre szorul. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem tudunk mindenkit megtalálni, felkutatni és bevonni a programba.

– El kell mondanom önnek, hogy a kormány nyíltan szokta hangoztatni, legfőképp persze a választási kampányokban, hogy azok az önkormányzatok jutnak többletforrásokhoz, amelyeknek polgármestere kormánypárti. Márpedig tudjuk, hogy a hajléktalanellátás önkormányzati feladatkör. Kapcsolatban állnak önök az önkormányzatokkal? Esetleg van módjuk ellenőrizni, hogy nincsenek kivételezettek? És hogy a kormány nem osztja el igazságosan ezeket a forrásokat, hanem politikai alapon dönt?

– Mivel minden tagállamnak saját és egyedi szociális programja van, ezért az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a kormányra bízza annak a felmérését, kik a legjogosultabbak a támogatásra. Legyen az anyagi vagy egyéb intézeti juttatás.

– Tehát akkor önök csak a kormány elosztási adataiba kapnak betekintést, mert kizárólag a kormánnyal vannak kapcsolatban.

– Pontosan. És mi csak az eredményeket akarjuk látni. Azt, hogy hány embernek adták meg a szükséges ellátást. Tehát legyenek számszerű adatok arról, hogy például hány, a gyerekét egyedül nevelő anya, vagy egyedül élő öregember kapott támogatást. De említhetem a drogfüggő fiatalokat is, akik szintén a látókörünkbe kerültek.

– Az előadásokat hallgatva egy fél mondat megütötte a fülemet: az utóbbi 5 hónapban megszakadt ez a program. Lehet tudni, hogy miért?

– Annyit tudok, hogy a magyar kormány nem tudta a szerződésnek megfelelően megszervezni az elfogadott támogatási programot. Nem tudta időben teljesíteni a 2022-i programban foglaltakat. A dokumentációja hiányos volt.

– Milyen szociális programokat támogatnak hazánkban?

– Hét programot finanszírozunk – egyrészt az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, másrészt a kohéziós alapból, illetve a szociális alapból és a covid utáni felzárkózási alapból is. És nemcsak szociális támogatásokat jelentenek ezek, hanem az oktatást, illetve a munkahelyteremtést is…Említhetem még a romaprogramunkat, vagy éppen a fogyatékkal élőket segítő támogatásainkat is, akiknek például a lakhatási nehézségeit is igyekszünk enyhíteni.

– Európában ma az egyik legnagyobb probléma a munkaerő-hiány. Ezért tartjuk fontosnak a segítséggel élőket is bevonni a munkaerőpiacba.

– Mekkora összegről van szó? Mennyivel támogatják hazánkat?

– Huszonkétezer millió euróval, azaz 8 800 000 millió forinttal – a 2021–27 közötti költségvetési ciklusban, aminek a végelszámolása 2029-ig tart. A humánerőforrás programra 2800 milliót szántunk. Kutatásra és fejlesztésre 1500 milliót. Területfejlesztési programra 4400 millió eurót. Digitális átállásra 1600 millió eurót. És még nincs vége a sornak: energiahatékonysági programra 3700, integrált közlekedésfejlesztésre 3400 millió euró jut. Végezetül mindezek technikai kivitelezésére, kezelésére 800 milliót. Így áll össze ez a hétéves program. Kiemelem: Magyarország az elsők között teljesíti a programokat, és így a leghamarabb tudta lehívni a forrásokat. Előfinanszírozás formájában a leghamarabb kapta meg a különféle célokra szánt pénzeket.

– Ez már csak azért is meglepő, mert mint tudvalevő, a jogállami normasértések okán nem kevés pénzt befagyasztott az Európai Bizottság. Mégis elől járunk a kifizetésekben? Hogy is van ez?

– Igen, mert a befagyasztott támogatások bizonyos részét már feloldottuk. De az alapokmány alapján számonkérhető kötelezettségek teljesítése továbbra is kemény viták tárgya.

– Hogy ítéli meg most a kötelezettségek teljesítését?

– Egyelőre nem látom kielégítőnek a helyzetet, az is lehet, hogy több, letiltott forrást már nem fogunk feloldani. Azt viszont el tudom mondani, hogy folyamatos egyeztetésben állunk a jelenlegi magyar kormánnyal. Biztosíthatom önöket az Európai Bizottság jóindulatáról. Tudjuk, nagyon nagy szükség van ezekre a befagyasztott pénzekre. Ugyanakkor nem vagyunk hajlandóak beáldozni ezeket a pénzeket, és arra sem, hogy kompromisszumot kössünk, ha az EU létrejöttét megalapozó értékekre nincs tekintettel a magyar kormány. Ha továbbra is veszélyben a magyar demokrácia, ha továbbra sem jutnak érvényre az uniós alapjogok, és nem a szükséges helyre kerülnek a beígért pénzügyi támogatások, akkor nem fogjuk kockára tenni az EU büdzséjét, mert azzal el kell számolni az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek. Bizottságunk felelősséggel tartozik nekik.

– Ha jól tudom, ön közvetlenül is részt vett a tanárok fizetésemelését célzó programban. Csakhogy: félrevezető mondatokat hallottunk a magyar kormánytól erre vonatkozóan. Számtalanszor azzal érvelt ugyanis a kormány, hogy addig, amíg az EB nem dönt a kifizetések utalásáról, addig a magyar kormány nem tudja fianaszírozni a tanárok béremelését. Igaz ez? Tényleg önöktől függött csak?

– A tyúk vagy a tojás dilemmája vetődik fel, azaz melyik volt előbb. A tanárok béremeléséhez szükség van egyrészt a jogi keretek betartására, másrészt a tanári munka jó minőségére. Ha nincs megfelelő input az oktatás minőségének és munkakörülmények javításának garantálásához, akkor nem tudunk forrást biztosítani.

– Akkor ez mégiscsak önökön múlott?

– Nem. Kifejezetten a kormányon, ami nem alkotta meg a tanári béremelésekhez szükséges jogi keretrendszert. Azt láttuk, hogy a hasonló képesítéssel rendelkező értelmiségiek fizetéséhez képest a tanárok bére 40%-on állt, miközben ez a különbség nem lehet 80% alatt. Emiatt hagyták el a pályát a tanárok, emiatt csökkent a magyarországi oktatás színvonala.

– A pedagógus-szakszervezetek is azt mondták, hogy a béremelés nem függhet az uniós forrásoktól.

– Nem bizony, mert az a kormány döntésén múlott. Tehát egyrészt hiányzott a béremeléseknek jogi megalapozása, másrészt magáról a béremelésről sem döntött a kormány. Így aztán mi nem tudtunk mire utalni 2023-ban. Amint teljesítette a kormány ezeket a feltételeket, máris utaltunk 500 millió eurót. De ez egyelőre csak az egyéves keretösszeg, mert a továbbiakban is látnunk kell, hogy a kormány tartja magát a 80%-os megállapodáshoz és a munkakörülmények garantálásához.

– Mennyi pénzt fognak adni ebben a költségvetési ciklusban, ha már látják, hogy a feltételek hosszútávon is biztosítottak?

– 1800 millió eurót – 2028-ig. Két hónapja jártam itt, s örömmel hallottam, hogy a béremelés és a javuló körülmények ígéretének hatására elkezdtek visszatérni a pályájukat elhagyott pedagógusok. Ebből is látszik, érdemes volt rendhagyó módon állni a problémához.

– Hogy érti ezt?

– Úgy, hogy az uniós költségvetésből nem szoktunk ilyen formában forrást juttatni, mint ahogy ez Magyarország esetében történt. Hosszú évek óta követtük a pedagógusok mostoha sorsát, tekintve a bérüket és munkakörülményeiket. Tudtuk, hogy nem a hagyományos módon kell hozzáállnunk, mert különben nem jutunk egyről kettőre. Láttuk, hogy egyre több pedagógus hagyja el a pályát és emiatt fokozatosan romlott az oktatás színvonala. Ezért léptünk – mondta befejezésül  Andriana Sukova, az Európai Bizottság főigazgató-helyettese.

.