Kosz, szemét Győr vasúti kapujában és előtte is

Úton a győri vasútállomáshoz, általában egy parkon kell átmenni a Szent Istvánról elnevezett útról (amely a többi között volt Vilmos császár út, Sztálin út, Tanácsköztársaság útja is…). A park, azaz Honvéd liget arról nevezetes, hogy közepén áll a Kossuth Lajos születésének 100. évfordulóján, 1902. szeptember 19-én több ezres tömeg részvételével fölavatott Szabadság szobor. (Nyitó kép: évek óta ez a romhalmaz fogadja és búcsúztatja a győri vasútállomás nagy csarnokában az utasokat.)

Ez alkalommal azonban nem erről van mondanivalóm, még csak nem is a Honvéd liget másik ékességéről, a Révai Gimnáziumról, az egykori magyar királyi állami főreáliskoláról, hanem a liget szégyellni való állapotáról. Mert:

nem legyinthet senki sem, hogy a Szt. István út felől nézvést, a Városház téri kereszteződés a városközpont egyik szégyene.

Miért? Mert a kereszteződés déli felében magasodó „ügyvédpalotát” az Infovilágban megjelent írások alapján végre külsőleg rendbe tették ugyan, ám csak a főút felüli homlokzatát.

Aligha kell hozzá kommentár.

A Városház téri és a Honvéd liget felőli oldalra már „nem jutott” az anyagiakból, feltehetően az ott dolgozó ügyvédek hölgyek és urak a gyatra (állítólag adómentes) jövedelmükből már nem tudtak áldozni arra, hogy munkahelyük a hivatásukhoz méltó legyen – legalább kívülről.

Ugyanazon az oldalon, közvetlenül az ügyvédpalota mellett évek óta üresen áll egy valamikori újságoskioszk. Nem nagy, talán négy négyzetméter alapterületű, ám csúnya és lehangoló. Mennyivel szebb lenne, ha helyén pázsit vagy virágok virítanának.

A rossz sorsra ítélt újságospavilon mellett falatozó. A falatozó előtt pedig szemét: elemózsia-csomagolópapír szerteszét. A falatozóban dolgozók – ha éppen nincs vevő – a házikó mögött cseverésznek, jutna tehát idejük a rendszeres söprögetésre.

Miként, ha már erről van szó, a belvárosi boltok előtti területre is ráférne a rendszeres tisztogatás, úgy, miként Európa működő felében teszik a boltosok, a renddel és tisztasággal is csábítván reménybeli vásárlóikat.

A park jobb oldalán, a Jókai utca sarkán áll egy másik ügyvédház: rossz ránézni, kívülről ugyanis elképesztő állapotban tengődik. Biz’ isten, be nem mennék ilyen házba ügyvédet keresni.

Belépvén a Honvéd ligetbe, ma reggel kilenc órakor a képeken látható állapotok fogadták a járókelőket. Összefoglalva: elszórt szemét, egy kukát mindenképpen megtöltene.

A park déli oldalán az 1958-ban avatott vasútállomás legalább húsz évvel ezelőtt is felújításra „érett” volt, ma még inkább. Szóvá tette már az Infovilág az ottani állapotokat nem egyszer, a vasút és a város egymásra mutogatásán kívül semmi sem történt. Vagy mégis: még lehangolóbb az Audi-város kapuja, amelyen naponta tízezrek lépnek ki és be. Kosz, szemét, elhanyagoltság, ahová csak szem ellát. Íme, néhány felvétel erről is:

bty

Az ám, valamiféle kormányablakot is terveztek a vasútállomásra, oda, ahonnan mintegy 490 méterre hatalmas kormányablak működik egy valamikori bank helyén. Ha igazán szükség lenne a vasútállomási, jelenleg kormányvakablakra, akkor sürgősen megnyitnák. De nem teszik, lassanként két év óta nem teszik. Tavaly júliusban a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal ezt írta az Infovilágnak: „A győri vasútállomáson létesítendő kormányablak megnyitásához az előzetes engedélyek beszerzése folyamatban van. Tisztelettel: Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal”.

A jelek szerint szerfölött nehézkes és hosszadalmas 2020 Magyarországán „az előzetes engedélyek beszerzése”. Viszont: sikerült elkölteni az erre a célra szánt uniós forrásokat…

Igen, a mintegy 150 négyzetméteres helyiségben (amely egyébként lánykorában váróteremként szolgált) megháromszorozódott a porcicák száma, és még koszosabbak lettek az ablakok.

Kérdésünk továbbra is: mi a szándéka a kormányhivatalnak a csaknem két év óta szigorúan lezárt, porcicapályaként szolgáló, hatalmas helyiséggel?

Csak ismételhetjük önmagunkat: miután tavalyelőtt ősz óta üresen áll, csak azt írhatjuk, mint tavaly nyáron: igen nagy valószínűséggel senkinek sincs szüksége rá. Talán mégis csak célszerűbb lenne visszaalakítani ezt a csarnokot az eredeti céljára, váróteremmé. Mert az bizony nincs a győri vasútállomáson. Holott egykor volt két utasváróterem, kisgyermekes váróterem, tanulóváróterem, mi több, könyvkölcsönzős kultúrváróterem is.

Az ám, mennyibe került a váróterem átalakítása az üresen tátongó hiábavalósággá? Mennyi uniós pénzt herdáltak el rá? Nem lett volna egyéb, igazán fontos teendő? Például iskolafelújítás…Az 1958-ban felavatott győri pályaudvaron meg nincs lift, csak ezeregy lépcső a peronokhoz. És ahol hiába takarítják (fogjuk rá, takarítják!) az aluljárókat… Kosz mindenütt.