Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke kérdéseket tett volna fel több miniszternek is a Völner-üggyel kapcsolatban, ám Kövér László – Rétvári Bence államtitkár kérésére – megtiltotta, hogy ebben az ügyben kérdezhessék a kormánytagokat. Az ellenzéki képviselőket korábban kétharmados kéjjel büntető házelnök, a döntését azzal indokolta, hogy a nyomozás iratanyagára hivatkozva megfogalmazott kérdések nem érintenek kormányzati feladatkört.

Kövér László tehát úgy gondolja, hogy a magyar emberek nem tudhatják meg, mit tett Völner Pál (volt) miniszterhelyettes, hogy – a gyanú szerint – miképpen vesztegette meg őt 83 millió forinttal Schadl György a Magyar Bírósági Végrehajtó Kar letartóztatásban lévő elnöke. Miután a kormányhoz közeli sajtó, valamint az államinak mondott média gyakorlatilag semmit sem közöl ezekről az ügyekről – márpedig a magyar emberek nagyobb hányada még mindig ezekből a forrásokból tudja meg a tutit –, a képviselők kérdései is hozzájárulhatnának a tájékoztatáshoz.

Jó három évvel ezelőtt, a Sargentini-jelentés vitájában Orbán Viktor azt mondta: „mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk”. Ebből kell kiindulnunk, vagyis ezúttal sem arról van szó, miszerint Kövér házelnök keresztbe feküdne a tisztességes tájékoztatás előtt, és félne valódi kérdésekkel szembesülni, hanem arról, hogy az MSZP elnöke és más ellenzéki képviselők nem tudnak jól kérdezni. Kövér házelnök ezzel az intézkedéssel ugyanis épp azt szeretné elkerülni, hogy az ellenzéki képviselők olyanról kérdezzék a kormány tagjait, amire azok nem tudnak jól válaszolni. Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre még a legegyszerűbb kormánytag is képes válaszolni, és vannak rossz kérdések, amelyekre csak hebegés-habogás a válasz, és tisztára úgy tűnik föl ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető.

Ha tehát egy politikus, vagy, teszem azt, maga a miniszterelnök arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében? Miért kell évekig várni egy műtétre, hová tűntek a kórházakból az orvosok, az ápolók, és úgy általában: miért pocsék az egész, úgy ahogyan van?

Nem önmagáért való dologról van szó tehát, nem Kövér házelnök önkényéről, hanem arról, hogy a kormány nem szeretné, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon azután akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem címeres gazemberek vezetik ezt az országot.

A kormány minden vágya, és ezt, ha kell, akárhányszor hajlandóak elmondani, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak legyenek. Ha egyes képviselők nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló, kifejező kérdéseket megfogalmazni, a kormány ebben is szívesen a rendelkezésükre áll. Kiképzett kommunikációs csapata szívesen megfogalmazza helyettük a kérdéseiket, mert a kormány jobban tudja, hogy mi érdekli az embereket, mint azok a honatyák és honanyák, akik az embereket képviselik. Ez természetesen nem beleszólás a parlamenti pártok munkájába, még csak nem is a nyilvánosság korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség azon képviselőknek, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.

Igény esetén nemcsak a képviselők kérdéseit fogalmazza meg a kormány, hanem ha szükséges, előbb megírja a válaszokat is, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket. Végső esetben kiképzett kérdezőt is biztosítanak – kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel.

Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságokhoz hasonlóan, vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televízió és rádió, valamint a távirati iroda. Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan kiválóság, akik annyira magas szinten végzik a feladatukat, hogy még véletlenül sem kérdeznek olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának előremutató választ adni.

Aki pedig még ennyi magyarázat után is azt gondolja, hogy Kövér László egy hatalmától megrészegült, saját démonaival harcoló despota, annak jusson eszébe nevezett házelnök – még a Fidesz vad, liberális korszakában mondott – örökzöldje. Így hangzik: kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna.