Tasnádi István: Közellenség című darabjának műfaja: zenés uszítás Heinrich von Kleist elbeszélése nyomán. (Zene: Monori András)

Kohlhaas Mihály, brandenburgi lókereskedő, egy csapat lóval a lipcsei vásárba tart, amikor tronkai Vencel várnagya megállítja és a továbbhaladás zálogaként elveszi tőle két, gyönyörű, fekete lovát. Azt ígéri, hogy ha majd Kohlhaas kiváltja az utazáshoz szükséges passzust, visszakapja a lovait. Miután Kohlhaas Drezdában megtudja, hogy a tronkai Vencelnek nem volt joga úti okmányokat kérni, visszatér, hogy elhozza lovait. De a közben a munkára befogott Kanca és Csődör állapota súlyosan leromlott, az őrzésükre ott hagyott szolgáját megverték. Kohlhaas hiába kér jogorvoslatot a szász választófejedelemtől, kérvényét elsüllyesztik. Bármilyen jogi fórumhoz fordul, a hatalom korrupciójával és önkényével találkozik, ezért tehetetlenségében – néhány hónappal később – kegyetlen és véres bosszúhadjáratba kezd a tronkai Vencel ellen. Városokat éget fel, hogy felkutassa a közben otthonából elmenekült várurat. Hamarosan az elégedetlenkedőkből kisebb hadsereg gyűlik köré. Még Luther Márton is fogadja, hogy jobb belátásra bírja, de Kohlhaas nem enged igazából, és folytatja a küzdelmet.

Mindezt Kohlhaas lovainak (a Kancának és a Csődörnek) elbeszélésből látjuk megelevenedni; az állatok egy sintértelepen várják az utolsó döfést. Drága gazdájuk reménytelen igazságkeresése a hatalommal való visszaélés útvesztőjében az emberi méltóság elvesztésével végződött. Javíthatatlan a világ. Vagy mégsem? 

A szereposztás: Kohlhaas Mihály –Horváth LajosOttó m. v.; Kanca – Losonczi Kata; Csődör – Pavletits Béla; Lisbeth – Holecskó Orsolya; Herse és Sintér –Szűcs Sándor; Szomszéd és  Luther Márton – Bede-Fazekas Szabolcs; János Frigyes fejedelem és Várnagy – Fillár István; Vencel és Nagelschmidt – Horváth Illés; Siegfried, Kunz és Lovász I. –Szatmári Attila; Günther, Hinz és Lovász II. – Gémes Antos; Kallheim kancellár és Ügyvéd – Őze Áron. Díszlet: Pintér Réka. Jelmez: Cselényi Nóra. Mozgás: Gyevi-Bíró Eszter. Dramaturg: Perczel Enikő Korrepetitor: Magony Enikő. Rendezte Vidovszky György.

Federico García Lorca: Vérnász. Színmű három felvonásban. A verseket Veress Miklós, a prózát Gajdos Zsuzsa és Novák Eszter fordította, a színpadi változatot Horgas Ádám készítette.

Szikár vidék. Forróság. Száraz csapok. Izzó tekintetek. Tajtékos ló. Esküvőre készülődnek. A menyasszony volt már egy másik férfi menyasszonya. A másik férfi azóta egy másik nő férje lett. A férfit a vőlegény családjával véres gyilkosság köti örökre össze.

Vajon el tudja-e engedni halottait az anya, meggyilkolt férjét és fiát? Vajon el tudja-e engedni régi vőlegényét a menyasszony? Át lehet-e rajzolni a sorsot, vagy csak késleltetni az elkerülhetetlen tragédiát?

A Hold feni a kését, vérre szomjazik.

Lángoló asszonyok, lángoló férfiak drámája ez. „Egy asszony – egy férfi, és kész“ – ebben a történetben egy asszony másik férfié már nem lehet. A férfi a szégyent akár késsel, de lemossa.

A társulat Ács Dominikával és Horgas Ádám rendező-koreográfussal együttműködve olyan műhelymunkára vállalkozik, ahol hagyományos és a mozgásszínházi megoldásokkal kísérlik meg elmesélni Lorca elsöprő erejű szerelmi történetét.

A szereposztás: Anya – Hámori Ildikó; Menyasszony – Balsai Móni; Anyós – Szalay Kriszta; Leonardo felesége – Ruttkay Laura; Szomszédasszony – Benkő Nóra; Leonardo – Gula Péter; Vőlegény – Jegercsik Csaba; A menyasszony apja Fülöp Zsigmond; A halál – Auksz Éva; Hold – Kovács Dézi a.n.; Közreműködnek aPesti MagyarSzíniakadémia növendékei. Díszlet: Horgas Péter. Jelmez: Bujdosó Nóra. Zene: Horgas Ádám és Ács Dominika. Rendező, videó és koreográfia: Horgas Ádám. Az előadás 16 éves kortól ajánlott.