A 19. század végén a Dél-Afrikában élő, holland eredetű búrok két háborút is vívtak a hatalmat megszerezni kívánó Nagy-Britannia haderőivel. A szabadságukat védelmező búrok államában, a Transvaal Köztársaságban Paul Kruger (1825–1904) töltötte be az elnöki posztot, neki küldték el levelüket azok a magyar egyetemisták, akik szükségét érezték, hogy együttérzésükről biztosítsák a távoli országot. (A nyitó képen a pretoriai Kruger-múzeum.)
Paul Kruger.
A történelmi előzményekről tudni kell, hogy az első európai – németalföldi és más – telepesek az 1830-as, 40-es években érkeztek Afrikának ezekre a tájaira, a földjeiket védő zulukat, busmanokat és más fekete törzseket brutálisan elkergették. Kis időn belül több búr köztársaságot is létrehoztak. London 1877-ben annektálta a búr államokat, ám az utóbbiak fellázadtak az angolok ellen. Az első búr háborúban (1880–81) az önállóságukat védők sikert arattak, a másodikban (1899–1902) az immár jobban felkészült, számbeli fölényben indult brit ármádia legyőzte a búrokat, s a térségben egyértelműen Londoné lett a hegemónia.
A megtorlásokkal kísért véres harcokra reagálva Európa-szerte sokan tiltakoztak, a magyar egyetemi hallgatók is egy díszes kötésű levélben fejezték ki ellenszenvüket a búr szabadság eltipróival szemben. Ezt a levelet és a hozzá tartozó magyar címeres bőralbumot a pretoriai Kruger múzeum tárlójában ma is megtekinthetik az arra járók (címe: 60 WK Nkomo Street, Pretoria, Dél-afrikai Köztársaság).
A fémveretes, gazdagon díszített, gyönyörű album egy 1900-ban küldött, „Krügernek a hős transzváli köztársaság elnökének“ címzett levelet rejt. Ebben a magyar egyetemi ifjúság „a szabadságért küzdő hős búroknak rokoni üdvözletét“ küldi és bámulatát fejezi ki „a búrok rettenhetetlen hősiessége és fönséges hazaszeretete fölött“. Ezt – mint írták – „a legjobban mi magyarok tudjuk megérteni, akik szintén átéltük azokat a szenvedéseket, amelyek a búrokat is a fegyveres védelemre kényszerítették.“
Az album a levélen kívül az aláírásokat is tartalmazza, mégpedig tizenkét oldalon keresztül. A Budapesti Egyetemi Körből, a Sárospataki Jogászegyletből, és más felsőfokú tanintézetekből mintegy hétszázan fejezték ki így rokonszenvüket és támogatásukat.
A témát és a képeket nagyon köszönöm Peters Éva Máriának.
