A liechtensteini Landesbankot (—> Liechtensteinische Landesbank AG—> LLB) éppen 150 esztendővel ezelőtt, 1861. december 5-én alapították «Zins- und Credit-Landes-Anstalt im souverainen Fürstenthume Liechtenstein» néven. Az 1993-ban részvénytársasággá átalakult és a SIX Swiss Exchange tőzsdén jegyzett, nemzetközi parketten (is) működő, mintegy 50 milliárd svájci frank betéttel gazdálkodó pénzintézet a legfontosabb a svájci–liechtensteini pénzügyi térségben.
A március 14-én megjelenő emlékbélyeget Ewald Frick tervezte; a bank cégérét (logóját) egy QR-kódba ágyazta be, ami a többi között mobiltelefonnal beolvasható, miáltal a kép használóját a bélyeg elkalauzolja a bank jubileumi weboldalára.
A QR-kód – írja a Wikipedia – egy kétdimenziós vonalkód, amit a japán Denso-Wave cég fejlesztett ki 1994-ben. Nevét az angol Quick Response (=gyors válasz) rövidítéséből kapta, utalva a gyors visszafejtési sebességre. Rendkívül népszerű mindenekelőtt Japánban, ahol számos plakáton, hirdetésen szerepel, és a legtöbb mobiltelefon is képes értelmezni.
Évente 4700-an veszik igénybe a liechtensteini Landesbibliothek (nemzeti könyvtár) szolgáltatásait. (Ne felejük: a nem egészen egyharmad budapestnyi területű országban kis híján 36 ezren élnek…) Az ötven esztendővel ezelőtt magánkezdeményezésre alapított könyvtár fő feladatának tartja, hogy mindazt összegyűjtse, amit liechtensteini polgárok írtak, illetve ami róluk nyomtatásban vagy egyéb formában megjelent. Ugyanez érvényes a kép- és hangdokumentumokra. Tudományos könyvtárként is szolgál, részt vesz a világméretű könyvtárközi cserében. Közkönyvtárként igyekszik a lehető leggazdagabb választékot kínálni a lakosság számára könyvek, filmek, videók, hangoskönyvek stb. formájában. A liechtensteini Landesbibliothek állománya 250 ezer nyomtatott és digitális könyv és dokumentum.
Az 1961-ben alapított könyvtár évfordulós emlékbélyegét Manuela Schaper tervezhette, miután megnyerte a liechtensteini művészeti iskola pályázatát. Betűkből építette föl „a tudás házát”; a betűhalmazban helyezte el aranyfóliára nyomtatva a „50 Jahre Landesbibliothek“ (50 éves a nemzeti könyvtár) szöveget.
Mindkét emlékbélyeg érdekessége még, hogy a Philatelie Liechtenstein által tavaly bevezetett öntapadós bélyegek sorába illeszkedik.
Tekintettel arra, hogy Liechtenstein évente négy-öt alkalommal (az idén: március 14-én, június 6-án, szeptember 9-én és 28-án, valamint november 14-én) bocsát ki bélyeget (szigorúan kis példányszámban és szerfölött igényesen megválasztott témakörökben, miáltal bélyegei különösen kedveltek, keresettek gyűjtők körében), nincs nehéz dolga a tudósítónak, hogy ismertesse az egy-egy alkalommal kiadandó bélyegeket.
Miként 1999-ben, az idén is Liechtenstein a kisállamok kétévente rendezett sportjátékainak házigazdája. A versenyek öt napján (május 30–június 4. között)Andorra, Izland, Luxemburg, Málta, Monaco, Montenegro, San Marino, Ciprus és persze a házigazda Liechtenstein 800 atlétája méri össze tudását, ügyességét, erejét.
Mind a kilenc sportág helyet kapott abban a bélyegsorozatban, amelynek három értékét a legjobbnak ítélt pályázati műből választotta ki a bíráló bizottság. A győztes René Michlig, aki gerelyhajítóként maga is részt vett már a kisállamok játékain. Az 1,40, 1 és 0,85 frank címletű bélyegek alapszínéül az elnyerhető érmek (arany, ezüs, bronz) színét választotta.
A Philatelie Liechtenstein folytatja a megújuló energiaforrásokat bemutató, tavaly megkezdett bélyegsorozatát, annál is inkább, mivel a mini országban évről évre több környezetkímélő, a természet által kínált erővel működtetett berendezést helyeznek üzembe. A március 14-én megjelenő három bélyeg közül az 1 frank címletű (Photovoltaik) az áramtermelő napelemet népszerűsíti. Ezzel a módszerrel a nap energiája szilícium alapú napelemekkel közvetlenül elektromos energiává alakítható. Ennek megfelelően a bélyeg egy szoláregységet ábrázol. Két éven belül Liechtenstein két és félszeresére kívánja növelni az eddig fölszerelt, üzembe helyezett photovoltaikus berendezések teljesítményét.
Az 1,10 frankos a fűtésre, melegvíz-termelésre kiválóan hasznosítható napenergiát (Sonnenenergie) népszerűsíti. A bélyegen látható napkollektorokat mindenekelőtt háztetőkön helyezik el. A vaduzi kormányzat célja, hogy 2013-ra megháromszorzza a működő kollektorok felületét.
A 2,90 frankos bélyeg a szélenergiát (Windkraft) reklámozza. Érdekesség, hogy a kis ország meglehetősen elmaradott ebben a tekintetben, holott az Alpok vidékén gyakori főnszél rengeteg energiát hordoz. A már megépített néhány szélenergia-hasznosító berendezés jól bevált, figyelmet érdemlő mennyiségű villanyáramot táplál be az országos és helyi hálózatokba.
A kezdettől Vito Noto által tervezett sorozat mindegyik bélyegét hőérzékeny festékek használatával nyomtatták. A szellemes megoldás lényege: ha a bélyeget felragasztásakor ujjunkkal a borítékra simítjuk, a nyomdafesték átlátszóvá válik, és megjelenik a bemutatott energiaforráshoz illő piktogramm.
Liechtenstein egyébként már jó ideje rengeteg pénzt áldoz a megújuló energiaforrások hasznosítására, arra, hogy 2013-ra megvalósítsa a 2004-ben elfogadott energiakoncepció-tervét, amelynek legfőbb célja az üvegházhatás kialakulásának minimálisra csökkentése, megszüntetése. Ebből a célból az állam tetemes anyagi támogatást ad a régi épületek modernizálására, illetve újaknak a legkorszerűbb, környezetbarát és energiatakarékos létesítésére. A megújuló energiákat témául választott bélyegek bemutatják és népszerűsítik a széles körben rendelkezésre álló energiatartalékokat és -forrásokat.
Adulf Peter Goop liechtensteini műértő és műgyűjtő tavaly hazájának adományozta a kiemelkedően értékes műgyűjteményét, benne a kétezernél több, művészien díszített ékszertojást. Közülük hármat (Schmuckeier aus dem Zarenreich) bélyegen örökített meg a liechtensteini bélyegkiadás. Az 1908–17 között a moszkvai műhelyben rekeszzománc-technikával készített kétrészes húsvéti tojások egyike látható az egyfrankos címleten.
Az 1,40 frankos az orosz ötvös-ékszerész Karl Fabergé almavirág-tojását ábrázolja; a világhírű, német–dán–francia származású (eredeti nevén) Carl Gustavovich Faberge 1901-ben készült művét a Goop-gyűjtemény legértékesebb darabjai között tartják számon. A 2,60 névértékű bélyegen látható harmadik tojást a cár udvari ékszerésze, Pavel Akimovics Ovcsinnyikov készített 1890 körül. Gyűjtők számára érdekes lehet, hogy az ékszertojások-sorozat fekete-fehér bélyegek és kisívek formájában is megjelenik, igaz, mindössze 1500 példányban.