Liselotte és a május

Mondhatom, hogy Liselotte-szűzen ültem be a Fém Arts & Café (Budapest, V., Váci–Irányi utca sarok) színháztermébe Pozsgai Zsolt darabjának legújabb bemutatójára. Hagytam magam sodorni, elragadni, megbűvölni az E/Társulat független kamaraszínházi produkciójától. (A képeket Győri-Nádai Réka készítette.)

A darab 2001 májusában íródott Szigligeten, az ausztriai Grác egyik nyári színházának a felkérésére, ennek megfelelően a megírás után azonnal németre fordították. Nem sokkal később, 2003-ban Grác volt Európa egyik kulturális fővárosa, és ebből az alkalomból a stájer tartományi székhely nyári programsorozatában ott, a Teather des Landesarchive udvarán tartották meg ősbemutatót. Azóta olyan pályát járt be a darab, ami szinte példátlan karriernek mondható: magyar, német, bolgár, makedón, norvég, orosz, angol, francia, héber nyelven játsszák a nagyvilágban. A premier óta szinte folyamatosan színpadon van valahol. Itthon is számtalan színház műsorán aratott sikert. És akkor még szót sem ejtettünk a darab alapján született film, a „Liza, a rókatündér” nagyívű karrierjéről.

Győri-Nádai Réka rendezésében a két szereplő: Tóth Zsuzsi és Károlyi Krisztián lubickol a lehetőségben, hogy ezeregy arcát megmutathassa. A két fiatal színész már igen sokféle szerepben lépett föl az ország színpadain, televízióban és filmen, most 100 percben oldotta fel testét, lelkét, tehetségét.

Liselotte 35 éves és 15 évig ápolta az idős asszonyt, aki halála után ráhagyta lakását. Éppen ideje, hogy megkeresse-megtalálja élete szerelmét, családot alapítson. Addigi tervinek kukába hajításával valami különös és izgalmas felé veszi az irányt… A nőiségét igazán csak felfedezni kezdő főhős egymás után csöppen a legkevésbé várt helyzetekbe, mire aztán önmagát is elkezdi megérteni a párkapcsolatok aknamezején. A színdarab Liselotte vergődését, egyben tanulási folyamatát mutatja meg, amíg a szürke kis verébből gyönyörű, érett nővé válik a szemünk előtt.

A rendező és a szereplők: Győri-Nádai Réka, Tóth Zsuzsi és Károlyi Krisztián.

Élhetetlen, romantikus, veszélyes és vonzó férfiakról, az elszalasztott és álmodott lehetőségekről szól a mese, miközben a kapros dinnyeleves is ott illatozik, és számtalan olyan mondat hangzik el, amit már kimondtunk, kimondhattunk volna, vagy csak hallottunk éveink során. Olyan banális az egész, hogy nevetni és sírni is kell rajta. A hét kísérlet férfiprototípusai néhány perc alatt, néhány gesztussal és balsejtelmű, rossz emlékű mondatokkal rajzolják fel a lehetőségeket és a lehetetlenséget. Mindegyikben van valami az ideálisból – és mégis, és mégsem. Liselotte kálváriájának látszólagos banalitása, a találkozások groteszk ábrázolása ad a témának mély dimenziót, amelyben a komikum mély érzelmeket kelt, a tragikum pedig nevetésre késztet.

A magányról, a szerelemről, a kapcsolatteremtés és a találkozás nehézségeiről van itt szó. Ez egy mese a mai időkből, sok humorral, érzelemmel. A játszók meggyőzik a nézőt, hogy igen, rólunk is szól az előadás, a rendező az első 10–15 perc elteltével már jól diktálta a ritmust. A nagyszerűen összeválogatott zene pedig külön szót érdemel, hiszen nem csak a jeleneteket köti össze, nem csupán a sötéteket tölti be, hanem gyöngysorrá fűzi a nevetéseinket és a sírásainkat, hogy magunkkal vigyük emlékül.