Nagy története van a kamatszedésnek. Remek történeti munkák olvashatók a tárgyban, egyebek mellett arról, hogy miként változik és módosul a kamathoz való viszony a Héber Bibliától a középkori zsidó és keresztény fölfogáson, s a Fuggerek praxisán át – teszem azt – a XX. századi masszív antiszemita toposzig.


Itt fekszik előttem egy remek könyv, szerzője Léon Poliakov, a közel 400 oldalas könyv címe: Les banchieri juifs et le Saint-Siège, du XIIIe au XVIIe siècle (S.E.V.P.E.N, Paris, 1965.) Vagy itt van Joshua Trachtenberg immár magyarul is olvasható könyve, Az ördög és a zsidók (Attraktor, Máriabesnyő, 2014.), amely Az uzsora elleni támadás című fejezetben kifejezetten ezzel a kérdéssel foglalkozik.

Az antiszemitákat nem zavarta a tény, hogy a középkorban a zsidóknak is meg kellett valahogy élniük, abban a világban, amelyből ki voltak rekesztve, ahol birtokszerzésre nem volt lehetőségük, kereskedelmi tevékenységüket, mint vetélytársakét, egyre erőteljesebben korlátozta és tiltotta a városok keresztény polgársága, s a városi kézművesek is a konkurenciát látták a zsidóságban, így az orvoslás mellett egyetlen lehetőségük maradt: a pénzgazdálkodás. A középkorban sűrűn hangzott el, hogy a kamatszedő, azaz az uzsorás a Sátán teremtménye, tehát zsidó. De hogy a középkorban ez mennyire nem számított már zsidó tevékenységnek, azt Clairvaux-i Bernát VII. Lajos királyhoz írott sorai bizonyítják, ahol ez olvasható: „sajnálattal látunk keresztény uzsorásokat, akik zsidóbbak a zsidóknál, ha egyáltalán illő kereszténynek nevezni őket, és nem inkább megkeresztelt zsidóknak.”

Amúgy számtalan középkori képi ábrázolás jeleníti meg a kamatra dolgozó zsidókat, szarvakkal, farokkal és karmokkal, s sokszor látható az ördög zsidó öltözetben, különféle pénzügyi manőverek közepette. Luther biztos lehetett abban, hogy kérdő mondata értő fülekre talál: „Nem kellene az ördögnek nevetni és táncolni, amikor köztünk keresztények között ilyen csodálatos paradicsomnak örülhet, amikor szentjei a zsidók által elnyeli lényegünket az üzletben, és viszonzásul szánkat és orrunkat saját pimaszságával tölti meg, kigúnyol és gyaláz Istent és embert?”

Nem folytatom, csak jelzem, hogy a kamatszedés és a kamatimádat a leggyakoribb antiszemita sztereotípia volt, s ebben a formában jelent meg Hitler Mein Kampf c. munkájában: „Németország fejlődése sokkal világosabban állott már szemem előtt, semhogy ne tudtam volna, hogy a legnehezebb harcot nem az ellenséges népek ellen, hanem a nemzetközi tőke ellen kell megvívnunk… A zsidó lassanként megkezdi a gazdasági életben való tevékenységét, nem termelőként, hanem kizárólag mint közvetítő. Ezeresztendős kereskedelmi jártasságánál fogva messze felülmúlja a tehetetlen, különösen pedig határtalanul tisztességes árja népeket. Rövid idő múlva már az a veszély fenyeget, hogy a kereskedelmet kizárólagos egyeduralma alá hajtja. Megkezdi a pénzkölcsönök folyósítását, éspedig mint mindig, uzsorakamatokra. És így tulajdonképpen ő vezeti be a kamatot is. Ennek az intézménynek a veszedelmét eleinte nem ismerik fel, hanem pillanatnyi előnyeire való tekintettel még üdvözlik is.”

Minderre azért emlékeztetek, mert Orbán Viktor a mai napon kiemelten beszélt Soros György írásáról, amely a járvány gazdasági következményeinek kezeléséről szól. Mit tartott fontosnak Orbán elmondani? Az alábbiakat:

„Brüsszelt a bürokraták szállták meg, ott az észszerűség tere korlátozottabb… itt mindig Soros György kezét kell látni a dolgokban”. Azt mondta, Soros szerint arra van szükség, hogy az EU nagy kölcsönöket vegyen fel, amelyek alapösszegét nem is kellene visszafizetni, viszont lejárat nélküli kamatot kellene fizetni utánuk, „amíg élünk, addig fizetünk”. Majd megvonta a végső morális tanulságot: „A kamatot szeretik ők nagyon.”


Hát így! Akkor most mi a baj Donald Tusk erősen visszafogott és picinykét szégyenlős hasonlatával? Az adott összefüggésben akár mondhatott volna más nevet is.