(Szerző: Lendvai Ildikó) Demeter Szilárd (a képen; foto: Koszticsák Szilárd/MTI), aki jelenleg főigazgatóként és kormánybiztosként a legfőbb nemzeti kultúrfelelős és határőrparancsnok. eligazítást tartott a csak álmagyar magyar magyar írók dolgában:
„Vannak olyan íróink, akik rájöttek, hogy vannak olyan témák, amiket ha megírnak magyarul innen Közép-Európából, és lefordítják bizonyos nyelvterületekre, akkor azok már eladható termékek. Ezek az ú.n. exportra termelő írók, de nem magyar írók…ezekre az írókra közpénzt nem érdemes szánni.” Mint mondta, már dolgozik egy könyvtörvényen, mert ilyen könyveket nem kell támogatni.
A fáradhatatlan Demetert szabadalmaztatni kellene az egész világon. Eddig pl. a hülye angolok azt hitték, hogy Shakespeare angol szerző, annak idején még Erzsébet királynő is támogatta, (persze azokban a primitív korokban nem volt könyvtörvény), és máig sajátjukként ünneplik. Pedig egy ravasz, exportra termelő alakról van szó. Direkt máshol is eladható témákról írt, szerelemről, féltékenységről, háborúkról. Cselesen még a szereplői közé is beválasztott dán királyfit, veronai szerelmespárt, velencei kalmárt. Az undok III. Richárdot persze angolnak jellemezte, értjük ám! Kész hazaárulás.
Jó, hogy minket nem lehet így átverni. Le az irodalmi exportbiznisszel,(rosszabb, mint a börtönbiznisz), le az exportra írókkal! Mi csak azt támogatjuk majd, aki a kutyának sem kell.. Nekem is volna itt egy hatkötetes családregény-tervem…
Közlemény helyett: a Szépírók Társaságának reagálása
A Szépírók Társasága szerint érdekes elmejáték azon merengeni, ki számít magyar írónak. A magunk részéről e játékban nem kívánunk részt venni, annál is inkább, mert nem ismerünk pontosabb definíciót annál, amit Esterházy Péter, alaptanterven kívüli magyar író mondott: „Ha pedig valaki író és magyarul ír, az magyar író”.
Nem ismerünk „exportra termelő” kortárs magyar írót. Az utolsó ilyen talán Orczy Emma bárónő volt, A Vörös Pimpernel című regény szerzője. Nincs vele bajunk, és elég régen történt.
A további értelmetlen vitákat elkerülendő, megadnánk még egy definíciót: „Magyar az, akinek nyelve és esze magyarul forog. Becsületesen nem lehet más vizsgát találni arra, hogy kit tartsunk igazán magyarnak.” Ezt meg Illyés Gyula mondta, aki szintén kimaradt a középiskolai tantervből.
