Lourdes az eltelt 150 év során a szakrális turizmus egyik centrumává nőtte ki magát, mondhatni ebből él a település. Minden jól szervezett gépiességgel zajlik turnusokban, menetrend szerint: a barlang és a forrás felkeresésétől a fürdőn át az istentiszteletekig és szabadidős kirándulásokig. Jessica Hauser filmje egy ilyen lourdes-i társas zarándokút története, az eredeti helyszíneken forgatva. A zarándokok között akadnak egészségesek és gyógyulást remélők, akik a spirituális megtisztulás és a testi kínok megszűnésének reményében vállalják az utazást. A mozgásfogyatékosokat a Máltai Lovagrend, illetve Szeretetszolgálat egyenruhás női és férfi önkéntesei kísérik mindenhová rituális, gépies udvariassággal, de szigorú szenvtelenséggel. Merevségük csak az egymás közötti érintkezésben oldódik fel némiképp.
A katolikus világ számára a franciaországi Lourdes a Mária-kegyhelyek sorában az egyik legjelentősebb. A település a festői Pireneusok között, a Gave patak mentén húzódik meg, közvetlenül a francia–spanyol határ mentén, közel a Földközi-tengerhez. A ma már világhírű kegyhely a jelenések előtt alig ismert, nyomorúságos település volt. Az események azzal kezdődtek, hogy három gyermek 1858. február 11-én fát szedegetett a Massabielle-szikla környékén. A 14 éves, beteges Bernadett Soubirous elmaradt társaitól, eközben váratlan erős szélzúgásra lett figyelmes. Amint felnézett, a patak túlsó oldalán egy sziklahasadékban a Szent Szüzet pillantotta meg természetfölötti fénytől övezve, gyönyörű fehér ruhában.
A Lourdes-i Boldogasszony a következőkben 18 alkalommal jelent meg Bernadettnek. megígérte, hogy boldoggá teszi, de csak a túlvilágon. Kifejezte óhajtását, hogy sok embert kíván látni a jelenés helyszínén, és azt üzente a papoknak, hogy építsenek itt kápolnát, és nem mellesleg forrást fakasztott a sziklából. A lourdes-i forrás vize ma is buzog, és gyógyít. A víz összetételét már sokszor megvizsgálták. Az eredmény mindig ugyanaz: normális ivóvíz. Az elmúlt jó 150 év alatt Lourdes-ban több ezer ember gyógyult meg. Jellemző az egyházi vizsgálat szigorúságára, hogy e gyógyulások közül alig pár tucatot ismert el csodálatosnak. Lourdes-ot évente sokmillió zarándok és sok százezer beteg keresi fel, akinek ellátásáról ingyen gondoskodnak. A betegekről, a gyógyulásokról egy Lourdes-ban működő nemzetközi orvosi iroda készít feljegyzéseket. Az egyház 1993-tól az első lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a betegek világnapját.
A film főhőse a sclerosis multiplexben szenvedő Christine (Sylvie Testud) nem tud járni, még a keze önálló
megmozdításához is erőtlen. Életét gyökeresen megváltoztatta a gyógyíthatatlan betegség, amely elzártságba
kényszeríti, és amelyből most megpróbál kiszabadulni. Máltai segítői a merev, mosolytalan Cécile nővér (Elina
Löwensohn) és a fiatal, életigenlő Maria (Léa Seydoux), valamint civil szobatársa, a különös, idős Hartl asszony
(Gilette Barbier), aki azt kutatja, milyen cselekedettel érdemelheti ki egészségesen (?) a megváltást? A férfikísérők
közül Christine figyelmét felkelti Kuno (Bruno Todeschini) aki a fiatal segítő nővérek körül is szívesen legyeskedik, és
akivel valamiféle laza, beteljesületlen érzelmi szál is kötődni látszik kettejük között. Amikor Christine-ben kérdések
támadnak, leginkább hozzájuk, valamint Nigl atyához (Gerhard Liebmann) tud fordulni, akiktől jobbára csak a vallási
hit közhelyes válaszai várhatók.
A mű központi témája nem csupán a vallásos hit, hanem az emberi mulandóság. A Lourdes egyfelől azt a kérdést feszegeti, hogy az ember hogyan képes leélni az életet ilyen merev korlátok között, másfelől, hogy a
legtermészetesebb emberi kérdésekre sincs igazi válasz, csak a hit dogmatikus feleletei. Mi van akkor, ha mással
történik meg a vágyott csoda? Mit tennénk, ha ölünkbe hullanék a szerelem és a boldogság esélye? A film minden lehetséges aspektust mérlegel: Christine, a zarándokok, az egyház és az önmagukat a kegyelem angyalainak tekintő nővérek felelősségét. Christine ugyanis meggyógyul. De valóban meggyógyul-e? Egyike lesz azoknak, akiknél a csoda működik? Az utolsó kockák egyike, amelyben a már kirándulásra és táncra is vállalkozó leány visszaül a kerekesszékbe, nyitva hagyja ezt a kérdést. Mert lehet, hogy csak elfáradt, de az is lehet, hogy annak a szakállas orvosnak van igaza, aki szerint egyeseknél időszakos jobbulás állhat be, mielőtt visszaesnének a betegségükbe.
Jessica Hausner nem válaszol, csak okosan kérdez és ábrázol. A nézők egyikében a feltétlen istenhit kerekedik felül,
másokban, mint bennem is egyfajta elszörnyedés a feltételezett csodát meglovagoló szakrális turizmusiparról. A
turnust fogadó ebédlő, majd a főnővér kenetteljes, ám gépiesen udvarias, ellentmondást nem tűrő programismertetése engem a szocialista szakszervezeti üdülők és társasutak „rendjére” emlékeztetett. Ez a művi szertartásosság végig kísér minden helyszínen: a kemény, hideg fényekkel kísért istentiszteleteken, a fürdőben, az orvosi ellenőrzésen, mindenütt, még a közös fényképezésen is. (Martin Gschlacht kamerája, Karina Ressler vágásai ragyogóan kifejezik ezt a miliőt!). Melegebb képek csak a természetben jelennek meg: a kiránduláson, vagy azon az éjszakai felvételen, amelyen a zarándokok ezernyi fénypontja gyülekezik esti imára.
A filmben sokan tesznek fel morális és hitéleti kérdéseket, még a pappal kártyázgató, idősebb máltai segítő vezető
is. A kérdések természetesen a nézőben is gerjesztenek belső válaszokat, vagy töprengéseket, hogy mi lenne itt az
okos felelet. Ezért fontos film ez, akár előzetesként azoknak, akik ezután szeretnének lourdes-i zarándoklatra
indulni, akár azoknak, akiknek ennyi bőven elég, Lourdes megismeréséből. Mert zarándokok eddig is voltak, és
ezután is lesznek.
A filmben két magyar vonatkozás is van: a mi Tóth Orsink játssza kiválóan a kataton bezárkózottságából csak egy
pillanatra kilépő kerekesszékes lányt, másfelől az egyik nagytotálban látni, hogy a zarándokok között egy csoport
koronás címeres magyar zászló alatt vonul.
Az országos bemutató tehát október 21-én lesz; a forgalmazó a Mozinet Kft. A korhatár 12 éven aluliak számára nem ajánlott jelzést mutat, de hozzáteszem: 12 éven felülieknek viszont melegen ajánlott, ha valakit az akciófilmeken túli, emberi problémákat feszegető témák is érdekelnek. A ragyogó színészi alakítások mellett még Lourdes-t és környékét is élvezhetjük.