Az EMA (Európai Gyógyszerügyi Hatóság) az idén júliusban törzskönyvezte a lupusz (nemzetközi rövidítéssel: SLE) kezelésében az első olyan célzott terápiát, amely új hatásmechanizmussal képes a vérben oldott állapotban lévő, az immunsejtek érését, szaporodást befolyásoló anyaghoz kötődni, és így megakadályozni azoknak az ellenanyagoknak a mértéktelen elszaporodását, amelyek kulcsszerepet játszanak a lupusz tüneteinek megjelenésében. A gyógyszer kiegészítő kezelésként segít azoknak az aktív fázisban lévő SLE-s betegeknek a kezelésében, akiknek az eddigi terápiájuk eredménytelen volt.
A lupuszban (bőrfarkasnak is mondják) szenvedő betegek mintegy 90 százaléka a tizenéves kor vége és 30-as évei között járó fiatal nő, de előfordul gyermekekben (főként lányokban), valamint idősebb férfiakban és nőkben is.
A szisztémás lupusz eritematózusz több szervrendszert érintő autoimmun betegség, amely külső és belső tényezők hatására (például ultraibolya-sugárzás, hormonális hatások, fertőzések) a szervezet védekező, azaz immunrendszerének zavarát okozza genetikailag arra hajlamos egyénekben.
A betegség kialakulásában és fenntartásában nagy szerepet játszanak a szervezet saját
anyagaival szemben termelődő ellenanyagok, amelyek a szervezet másik, specifikusan hozzájuk kötődő apró alkotó elemeihez kapcsolódva komplexeket alkothatnak. Ezek a vérkeringés kis ereiben elakadva, a szervek gyulladását, majd hosszabb távon károsodását idézhetik elő. A folyamat bármelyik szervet érintheti – a bőrt, az ízületeket, a vesét, az idegrendszert – netán egyidejűleg többet is; a következménye sokszor nehezen meghatározható betegség lesz. Magyarországon mintegy 500 új megbetegedés fordul elő évente.
A betegség tünetei a diagnózist megelőzően akár 2–9 évig is rejtve maradhatnak, majd a betegséget spontán javulásokkal és visszaesésekkel járó időszakok jellemzik, néha életveszélyes állapot is kialakulhat (például szívinfarktus, veseelégtelenség vagy súlyos idegrendszeri betegség). Hosszútávon jellemző az érintett szervek felépítésnek és működésének károsodása, gyakoribb a rosszindulatú daganatok előfordulása. Az 5–10 éves túlélés esélye 85–95 százalék.
Az SLE kezelésének a megkezdésekor a beteg alapbetegsége mellett figyelembe kell venni a gyakran előforduló kísérőbetegségeket és az SLE által érintett szervek állapotát is. A betegség súlyosságától függően az SLE terápiájának alapját a malária kezelésében is használt gyógyszer, gyulladáscsökkentők, illetve a daganatok terápiájában használt, immunrendszerre ható készítmények alkotják.
A betegek számára azonban ezek a gyógyszerek sokszor nem eredményeznek javulást a betegség kezelésében; gyakori a gyógyszer-mellékhatás, az életminőség nagymértékű rosszabbodása, illetve előfordulhatnak a terápia miatt újonnan kialakuló betegségek (például cukorbetegség és csontritkulás) is. A helyzeten javít az új, innovatív gyógyszerek megjelenése, amelyek hatásmechanizmusa különbözik az eddigi gyógyszerektől, és ezzel hatékony terápiás lehetőséget adnak olyan betegek számára, akiknek aktív fázisban lévő betegségükre jelenleg nincs célzott, jóváhagyott, standard kezelési lehetőség.
