Magányosan

(Szerző: Jeszenszky Géza) Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az Európai Unió vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogyan vált ilyen magányossá? Ki akar vele barátságosan beszélgetni az Európai Tanács ülései szünetében, akár semmiségekről is? Már a magyar–lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre. (A nyitó képen: Orbán savanyú képpel fogadja Zelenszkij ünneplését Brüsszelben.)

Az elszigeteltség sosem fényes, sosem kellemes és semmiképpen sem hasznos. Ereje mindig a közösségnek van, a magányos harcosok vereségre vannak ítélve.

A kommunista blokk, a Varsói Szerződés kényszerkoalíció volt, Budapest, Prága és Varsó megmutatta ezt az egész világnak. 1989/90-ben Magyarország, a magyarok tekintélye óriási volt, egymásnak adták a kilincset a rangos látogatók, hazánkat dicsérte a világsajtó. Majdnem annyira, ahogy ma a világ ünnepli Ukrajnát és Zelenszkij elnököt.

A rendszerváltozáskor Magyarországon egyetértés volt, hogy céljaink eléréséhez barátokra és szövetségesekre van szükségünk. Létrehoztuk a Visegrádi Együttműködést és célul tűztük ki a NATO és Európai Unió-tagságot. Mára hová lett nemzetközi megbecsültségünk!? Presztízsünk elveszett.

A Brexit csődje nyilvánvaló, az azt képviselő és végrehajtó brit konzervatívok támogatottsága a 650 tagú alsóházban néhány tucatra csökkent. Az EP-ben magányosan üldögélnek a fideszes képviselők.

Látták-e Zelenszkij fogadtatását, vajon tapsoltak, amikor a többiek fölállva ünnepelték Ukrajna elnökét – vagy talán be sem mentek meghallgatni?