Először is egy tegnapi bejelentés egy holnapi hírről. A Reuters beszámol arról, hogy Orbán Viktor csütörtökön Budapesten találkozik és szövetség létrehozásáról folytat megbeszélést Matteo Salvinivel, az olasz jobboldali Liga párt vezetőjével, valamint Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnökkkel, aki a Jog és Igazságosság, a PiS politikusa.
A londoni székhelyű hírügynökség háttér-magyarázata szerint Orbán nacionalista politikájára már régóta úgy tekintettek, mint amely jobban illik az Európai Néppárttól jobbra álló pártcsaládokba, így a Konzervatívok és Reformerek vagy pedig az Indentitás és Demokrácia elnevezésű frakcióba. A lengyel PiS az előbbiben, a Liga az utóbbiban található – miként egyébként a Marine Le Pen vezette francia Nemzeti Tömörülés is.
Orbán, aki saját közlése szerint új konzervatív európai csoportosulás létrehozására törekszik, jövőre választások elébe néz, és most első ízben egyesült ellenzék áll vele szemben – emlékeztet a Reuters.
Lengyelország jobbra sodródásáról egyébként terjedelmes, irodalmi és kultúratörténeti kitekintésekben igen gazdag cikk jelent meg a Frankfurter Rundschauban Artur Becker német-lengyel származású, lengyelországi születésű, de 1985 óta Németországban élő írónak a tollából.
Az írás foglalkozik egyebek közt a nyomtatott média úgynevezett újra lengyelesítésének a kérdésével. Felidézi, hogy Bogusław Chrabota, aki Legyelország leggyakrabban idézett napilapjának, a Rzeczpospolitának a főszerkesztője, egy tavaly decemberi interjúban azt mondta: egy ásványolajvállalat ne legyen lapkiadó. Valóban, normális esetben ne legyen, de ez ma nem érvényes Lengyel-, Magyar- vagy Oroszországban – fűzi hozzá ehhez Becker a maga kommentárját. Chrabota ezzel a megjegyzésével ugyanis az Orlen lengyel olajvállalatra utalt, amely nagy szerepet játszott négy lengyel helyi lap kiadói jogainak a visszavásárlásakor: e lapok korábbi tulajdonosa a Passaui Kiadócsoport volt, tehát „megint a gonosz németek” – írja Becker.
A szerző hangsúlyozza: naivitás lenne azt állítani, hogy Európa mai nacionalistái és jobboldali konzervatívjai egyszerűen epigonok lennének, vagyis ártalmatlan őrültek, akiket rabul ejtettek letűnt idők eszméi, és örökösen csak nosztalgiáznak. Sajnos, nem ez a helyzet – írja. Szerinte túl gyakori az a vélekedés, hogy az olyan politikusok, mint Jarosław Kaczynski vagy Orbán Viktor, 19. századiak lennének. Nem, ők nagyon is a mában élnek.
Még a médiaviszonyoknál maradva, felhívom a figyelmet arra, hogy az EurActiv brüsszeli uniós hírportál közli magyarországi partnerének, a Telexnek az angol nyelvű, igen részletes, átfogó áttekintését a magyar médiahelyzetről. Mivel ez nem külföldi orgánum saját véleményét tükrözi, hanem magyar cikk átvételéről van szó, itt a külföldi lapszemlében nem ismertetem aprólékosan a megállapításait. Arra azonban kitérek, hogy az EurActiv mit emelt ki az írás lényegeként a bevezető szakaszban a tájékozódni kívánó európai olvasó számára. Két dolgot. Az egyik, hogy a médiatanács kizárólag a Fidesz embereiből áll. A másik, hogy ez a médiatanács megvonta a frekvenciát a Klubrádiótól.
Végezetül néhány mondat arról, hogy a bécsi Der Standard Lendvai Pál cikkét közölte – idézem a címet – egy túlélőművész hatalmi játékairól. Nem, a szerző ezúttal nem Magyarországról írt, hanem az Izraelben tartott újabb, egyértelmű győztest ezúttal sem eredményező parlamenti választásokról, és azok nyomán Benjamin Netanjahu miniszterelnök kormányon maradásának esélyeiről.
Lendvai tragikomédiának nevezi, hogy a két év leforgása alatt negyedszer megrendezett választás eredményeként sem a Netanjahu körüli jobboldali szövetség, sem a baloldaltól a szélsőjobbig terjedő heterogén ellenzék nem képes fölébe kerekedni a másiknak.
A 71 éves Netanjahunak, aki összesen másfél évtizedes hivatali idejével csúcstartó az eddigi izraeli kormányfők között, és aki pótolhatatlanként igyekszik elfogadtatni magát, április 5-étől folytatódik a pere, amelyben csalással, sikkasztással, vesztegetéssel vádolják. Ennek ellenére nem gondol a visszavonulásra, és lehetséges koalíciós partnereinek kész bármit megígérni. Lendvai azt valószínűsíti, hogy Netanjahu meg tudja majd nyerni az ultrajobboldali telepespártiakat, és akkor létrejöhet a zsidó állam eddigi történetének legjobboldalibb kormánya, ami súlyos következményekkel járhat a palesztinokkal való megbékélési tárgyalásokra nézve.
A szerző szerint ugyanakkor a patthelyzet fennmaradása, illetve egy ötödik választás kiírása már aláásná a demokráciába vetett bizalmat, és a szélsőségeseket erősítené.