Orbán győzelme ugyan nemigen kétséges, de a vasárnapi választások megmutatják majd, hogy az ország mennyire támogatja a miniszterelnök által végrehajtott jobboldali fordulatot, ideértve hogy az ország még inkább jobbra tolódjon, határozottabban felvállalva a Jobbik antiszemitizmusát és nacionalista populizmusát – írja a New York Times. A kormányfő maga ügyesen keveri a különféle dolgokat: a populizmust és az anyagi haszonszerzést, az önzést és a feltűnősködést – a 4-es metró egyik peronján kőbe vésték a nevét –, illetve az olyan jól hangzó intézkedéseket, mint a rezsicsökkentés, az adók mérséklése, valamint az állásteremtés.
A bizonytalanok és a határon túli szavazók nagy száma miatt azonban méretes a kétség a várható eredmény ügyében.
Orbán csak magát mutatta be programként, egyébként pedig arra hivatkozik, hogy az elmúlt négy évben száműzték a baloldali korrupciót, az államháztartást stabilizálták, a deficitet 3% alatt tartják.
Ellenfelei számára azonban túlságosan is jobbra vitte az országot: felkarolta a nacionalizmust, és bár elítélte a zsidóellenességet, közben szemet hunyt a Horthy-megemlékezések fölött. A válság közepette az EU nyíltan kevés figyelmet fordított erre a jobbra csúszásra.
Független elemzők szerint az alacsonyabb rezsi és a szavazókörzetek újraszabása az eddiginél több vokshoz juttathatja Orbánt. Az egyik legnagyobb aggály azonban számára az, hogy a bizonytalanok közül sokan a Jobbik mellé állhatnak. A politikus azzal is igyekezett kifogni a szelet a jobboldali rivális vitorlájából, hogy bizonyos elemeket átvett annak programjából.
Krekó Péter szerint a közvélemény most nincs annyira felháborodva, mint 2010-ben, de sajnos, megmaradt a szélsőjobb eszmerendszere és szavazóbázisa, az antiszemitizmus pedig erősödik.
A Fidesz a győzelem felé tart, az igazi nyertes azonban a Jobbik lehet, amely a meggyengült szocialistákat támadja – vélekedik a Die Welt. Úgy tűnik föl, részéről beválik a mérsékelt hangnem, pedig a választási reformot egy magas beosztású állami alkalmazott szerint a kormánypárt a Jobbik ellen találta ki. Ám ha a szélsőjobb megelőzi az MSZP-t, az a párttérkép teljes átalakulásával járna. A szocialistákat főleg a nyugdíjasok támogatják, a pártnak a jelek szerint nincs jövője.
A baloldal meggyengülésében az is közrejátszott, hogy a koalícióba bevettek olyan, levitézlett politikusokat, mint Gyurcsány vagy Fodor Gábor. Érdemi programjuk azonban nincs a kormány menesztésének szándékán túl.
A Fidesznek árthat a Rogán-ügy és a paksi szerződés.
Orbánról négy év alatt leszedte a keresztvizet a nemzetközi sajtó, mondván, hogy felszámolta a sajtószabadságot, a jogállamot és a demokráciát, diktátoroknak udvarol, a nemzet nagyságáról fantáziál, a gazdaság stagnál, az emberek nyomorognak – számára ez azonban közömbös, amíg hatalmon maradhat. De az átlagmagyar a felmérések szerint mindezt másként látja. Orbán kicsiben lép fel a globalizálódás ellen: ha a multik nem hoznak többletértéket, csak a vásárlóerőt szívják el, ott különadókkal leszedik róluk a sápot, vagy kiutálják őket az országból.
Ez ügyben egy irányba húz vele a Jobbik, valamint az LMP is. A különbség a kormányfő és a szélsőjobb között az, hogy Orbán adottnak veszi a globalizált világot és az országot Európa szilárd részének tekinti. Vonáék viszont ki akarnak szállni a globalizált világból és az EU-ból, és ezt az ideológiát idegengyűlölettel tetézik.
A Die Zeit szerint a magyar ifjúság lehangolt és radikális, frusztrált és dühös. Többsége nem megy el a vasárnap szavazni, inkább a kivándorlást választja. Mert hogy a körükben igen mély az „úgy sem tudsz semmit sem csinálni” érzése.
A tanácstalanság akkora, hogy igazi tiltakozás nem jut az eszükbe. Az álláslehetőség számukra rossz, a bérek alacsonyak, az élet drága.
A 15–24 év közötti kategóriában majdnem 30% nem talál magának munkát. A Jobbik főleg a fiatalok körében népszerű, legalábbis ha valaki beleszagol a levegőbe az ELTÉ-n.
A bécsi Egyetem egyik szakértője azt mondja, ez a nemzedék átvette a szülők elbizonytalanodását és abból radikális következtetéseket vont le. A jelenlegi helyzet sokuknak nem tetszik, de a pártoktól nem várnak megoldást, ezért inkább külföldre mennek.
A kormány részéről a röghöz kötés csupán korlátozottan működik. Csak Németországban jelenleg 54 500 magyar él, számuk 2011 óta 31%-kal nőtt.
Aki mostanság körülnéz Budapest belvárosában, azt hiheti: Európa egyik leggazdagabb városában jár, pedig a helyzet egészen más – kezdi beszámolóját a Der Standard. Az utóbbi 20 évben csak kevesen tudtak meggazdagodni, akkor is a legtöbbször csak az egymást váltó kormányok kegyéből, gyakran korrupció útján. A jelek szerint az MSZP és a Fidesz is csupán egyet akar: pénzt. A botrányok hamar elhalnak, a két oldal üzletileg összefonódik. Az országot módszeresen megkopasztják, ehhez a pénz nagyrészt az EU-tól származik. Orbán és vazallusai az egész országot maguknak szeretnék, a közélet egyetlen területe sincs tőlük biztonságban. A közmédia kizárólag a kormánypárt érdekeit közvetíti. A hatalom a kultúrára is rátenyerel, mivel korszerű gondolkodásmód csak zavar.
Kívánatos viszont a konzervatív család kép: papa, mama, gyerekek és a hozzátartozó hazafiság. A homoszexualitás viszont elutasítandó. A kabinet ugyanakkor nem csupán az antiszemitizmust tűri el, hanem a rasszista bűncselekményeket is. Az oktatási törvény megfosztja a fiatalokat a jövőtől. Orbán és csapata túszként tartja fogva az országot, az EU meg csak nézi.
Ha a Fidesz most vesztene is, akkor is 5–10 év kellene ahhoz, hogy minden újra működjön és ismét európai szintű legyen. A rendszer majdnem hogy középkori módon feudális, csak urakat és alattvalókat tűr meg.
A teljes nemzetközi lapszemle itt olvasható, tessék kattintani