A hepatitsz A betegség az egész világon elterjedt, mindenekelőtt ott, ahol rosszak a higiénés körülmények, gyakori az előfordulása. A hepatitisz A-vírus az emberi székletben található (a nem kezelt szennyvízből jutott be például a Földközi-tenger élővilágába is) és általában személyes érintkezés útján terjed. Fertőzhet szennyezett ivóvíz vagy étel fogyasztásával is, vagy olyan területekre történő utazáskor, ahol hepatitisz A fertőzés fordul elő.
A betegség tipikus lappangási ideje 28 nap, és az esetek 90 százaléka tünetmentesen zajlik. Ez a vírus nem okoz krónikus májgyulladást, tehát a pár hetes betegség után teljesen meggyógyulhatunk. Aki egyszer átesett a betegségen, életre szóló védettséget szerez. A betegség legfőbb ellenszere a megelőzés, az 1990-es évek közepe óta viszont már biztonságos oltóanyag is rendelkezésre áll.
A hepatitisz B infekció világszerte az egyik legelterjedtebb betegség. A hepatitisz B-vírus a májban a sejtek elhalását és gyulladást okoz. A vírust a vér és testnedvek terjesztik. A fertőzés forrása az ismert vagy fel nem ismert vírushordozó, a fertőzés leggyakoribb módja a nemi érintkezés, ily módon 30 százalékban vihető át. Közös borotva, fogkefe, törülköző, tetováló-, akupunktúra-eszközök, testékszerek felhelyezése is átvihetik a fertőzést. Fontos tudni, hogy nyállal nem terjed.
A betegség lappangási ideje viszonylag hosszú, mintegy három hónap. Lefolyása kezdetben hasonló az A-vírus által okozott fertőzéshez, azonban az esetek egy részében a szervezet nem tudja legyőzni a kórokozót, és krónikus májgyulladás alakul ki. Ez az elhúzódó megbetegedés súlyos, maradandó májkárosodást, májzsugort, néha májtumort is okozhat. A felnőttkorban kapott akut B-hepatitisz mintegy 5-10 százalékban alakul krónikus betegséggé. Az akut B-hepatitisz kezelése tüneti, a krónikus B-hepatitisz kezelésében ma az alfa-interferonoké a vezető szerep.
Nem lehet azonban elégszer hangoztatni, hogy e típusnál is a megelőzés a legfontosabb, a hepatitisz B elleni oltás megvéd a fertőzéstől: általában három oltást adnak hat hónap alatt a megfelelő védettség kialakulásához.
A hepatitisz C-ről hall a legkevesebbet a közvélemény. Vérrel és ritkábban testnedvekkel (szexuális úton) terjed, azonban fertőződés esetén jóval gyakrabban alakul ki elhúzódó betegség és maradandó májkárosodás, májzsugor. Krónikus hepatitisz C esetén az érintettek 60–70 százalékánál krónikus májbetegség, 5–20 százalékánál pedig májzsugor fenyeget. A másik nagyon fontos különbség, hogy az orvostudomány máig sem rendelkezik hatékony védőoltással a hepatitisz C-vírus ellen. Így a legjobb védekezési lehetőség a fertőzött vérkészítmények kiszűrése, a közös tűhasználat kerülése. Tetoválással és testékszer behelyezésével is fertőzhet, ha a festék, vagy tű fertőzött. Szexuális úton ritkábban terjed, mint a HBV, 1-5 százalékban vihető át a partnerre. Ez a vírus sem terjed nyállal.
A betegség kezelésében az alfa-interferonok mellett a vírusszaporodást gátló gyógyszerek jönnek szóba, azonban az évek óta fennálló C-típusú fertőzés esetében a jelenlegi standard terápia mellett csak 40 százalék a gyógyulási (vírusmentes, nem fertőző személyek) arány.
A hepatitisz D emberben csak hepatitisz B-vírussal együtt okoz májbetegséget, ezért a májgyulladásnak ez a fajtája azokat fenyegeti, akik hepatitisz B-vírussal is fertőződtek. Általában súlyos májgyulladást okoz, amely gyorsan májzsugorhoz vezet. A HDV fertőzöttek többsége 1992 előtt kapott vért vagy vérkészítményt. A hepatitisz B elleni védőoltás a D-vírussal történő fertőződés esetére is védelmet biztosít.
A hepatitisz E-vírus főleg a trópusokon fordul elő. A HEV a terjedés módjában, tüneteiben és a lefolyásában is a HAV által okozott májgyulladáshoz hasonló, idült májbetegség nem alakul ki belőle. Ritkán alakul ki súlyosabb, esetenként májelégtelenséghez vezető forma, elsősorban terheseknél. Magyarországon esetenként fordul elő ilyen fertőzés. Megelőzésére védőoltás nincs, de tisztasággal, kéz-, zöldségek és gyümölcsök mosásával a fertőzés terjedése megelőzhető.