A Kínában kitört koronavírus-járvány terjedése immár a világgazdaság növekedését is veszélyezteti – írja a The New York Times. A cikk emlékeztet arra, hogy az utóbbi időben már éppen kezdett derűlátóbbá válni a hangulat a globális gazdasági kilátásokat illetően.
Az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborújában törékeny tűzszünet jött létre, az amerikai–iráni ellenségeskedésben patthelyzet alakult ki, és bár Európa jószerével továbbra is stagnál, a kontinens legnagyobb nemzetgazdasága, a német a jelek szerint elkerülte a recesszióba süllyedést.
Most viszont újra lehet aggódni. A tőzsdei befektetők tegnap már kezdték áthelyezni a pénzüket Ázsiából Európába és Észak-Amerikába. Egyúttal lefelé kezdték nyomni az olaj árát, ami azt a félelmet tükrözi, hogy olyan gyengülő gazdaságra készülnek fel, amely az eddiginél kevesebb energiát igényel.
Hétfő estig – írja a The New York Times – a vírus már több, mint száz halálos áldozatot szedett Kínában. A fertőzöttek száma meghaladja a 4500-at szerte a világban – főként a kínai szárazföldön, továbbá Hongkongban, Japánban, Makaón, Malajziában, Nepálban, Szingapúrban, Dél-Koreában, Tajvanon, Thaiföldön, Vietnamban, sőt, Ausztráliában, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is. A cikk ilyen értelemben Európát nem említi. Kitér viszont arra, hogy a kínai hatóságok, amelyek módszeresen elnyomják a szabad sajtót, bizonytalanságban tartják a világot, és azon belül a globális gazdaság szereplőit, hogy vajon megbízhatóak-e a Kínából érkező információk, mennyire ígérkezik súlyosnak, kiterjedtnek, illetve tartósnak a járvány.
Japánban és Európában több mint 2 százalékkal estek a részvényárfolyamok. New Yorkban az S&P 500-as index 1,6 százalékkal ment lejjebb. Különösen érzékenyen reagáltak az olyan vállalatok értékpapírjai, amelyeknek erős a kínai üzleti kapcsolatuk. Csak egy apró példa: a Makaón kaszinókat üzemeltető Wynn Resorts részvényei több, mint 8 százalékot zuhantak.
A mostani feleleveníti a 2002–03-i járvány emlékét – akkor csaknem nyolcszázan haltak meg súlyos akut légzési rendellenesség következtében. A helyzet most több tekintetben hasonló, az esetek száma gyorsan nő, a kórházak túlterheltek – szólaltat meg a The New York Times egy szakértőt. A lap felidézi, hogy 2003 második negyedévében a járvány következtében a kínai gazdaság növekedése erősen lelassult. Persze minden viszonylagos: ez akkor konkrétan azt jelentette, hogy éves szintre vetítve már csak 9,1 százalékos volt a növekedés, pontosan két százalékponttal alacsonyabb, mint az azt megelőző negyedévben, amikor még 11,1 százalékos éves szintű növekedést mértek.
Most a helyzet annyiban más, hogy a járvány gócpontja, a 11 milliós Vuhan igen fontos ipari központ – gyakran nevezik Kína Chicagójának – tehát: ha Vuhan lebénul, akkor az komoly kínai nemzetgazdasági következményekkel jár. Márpedig – teszi hozzá a The New York Times – jelenleg a világgazdaság növekedésének egyharmadát a kínai gazdasági növekedés adja.
Ha a kínai gyárak működése akadozottá válik, akkor az hatással lehet az ausztráliai és indiai aranybányák termelésére, a malajziai és dél-koreai számítógép-csipek előállítására, a német ipari gépek termelésére, de akár a csehországi, szlovákiai, illetve magyarországi autóalkatrész-gyártásra is – olvasható a The New York Timesban.
És akkor lássunk, valamivel rövidebben, még egy témát. Az Emilia-Romagna olasz tartományban vasárnap tartott választáson a Szardíniák állították meg Matteo Salvinit – írja az osztrák Der Standard. A Szardíniák mindössze két és fél hónappal ezelőtt létrehozott baloldali mozgalom, amely a Facebookon szervezett villámgyülekezetekkel hívta fel magára a figyelmet. Mielőtt november 14-én Bolognában megtartották volna első tömegrendezvényüket a jobboldali populizmus, a gyűlöletbeszéd és a rasszizmus ellen, a szélsőjobboldali Liga tartományi elnökjelöltje, Lucia Borgonzoni még hat százalékponttal vezetett a balközép demokraták jelöltje, Stefano Bonaccini előtt. A végeredményben azonban Bonaccini nyolc százalékponttal megverte Salvininek, az idegengyűlölő volt belügyminiszternek a pártkatonáját. Emilia-Romagna tartomány emberemlékezet óta úgymond vörös, éppen ezért rohamozott Salvini pártja teljes erővel.
A közvélemény-kutatásokból a Liga azt olvasta ki, hogy tönkre lehet verni a baloldalt a saját fellegvárában, és ha ez sikerül, akkor a hatalomból kitaszított Salvini joggal követelheti országos előrehozott választások kiírását. Nos, ez nem sikerült, ami nagyrészt a Salvini által korábban még gúnyosan kikacagott Szardíniáknak köszönhető. Az ő fellépésük nyomán a szélsőjobboldal elleni szavazók jelentős része aktivizálódott, és a baloldali jelölt kétharmados – a korábbi szavazásnál csaknem kétszer nagyobb arányú – részvétel mellett győzött.
Az összképhez tartozik, hogy a dél-olaszországi Calabria tartományban, ahol szintén választás volt, a baloldal vereséget szenvedett, de ott nem a szélsőséges Salvini Ligája, hanem a jobbközép Hajrá Itália mozgalom jelöltje örülhet.