Tegnap a budapesti tőzsde esett, a forint gyengült. A New York Times/Reuters-videón megszólal az Economist egyik szakértője, aki úgy látja, hogy ilyen körülmények között a cégek nemigen tudnak tervezni. A beszámoló arra is kitér, hogy a Fidesz mellett a választások másik nagy nyertese a Jobbik. 

A Wall Street Journal által megkérdezett elemzők szerint Magyarország kitart az orbáni közgazdaságtan mellett az új ciklusban. William Jackson, a Capital Economics szakértője úgy ítéli meg: marad az orbánomics, amiből az következik, hogy rövid távon javulhat a helyzet, ám mély szerkezeti gyengeségek alakultak ki 2010 óta, és az ország, amely egykor a térség élversenyzője volt, a GDP-t tekintve immár csupán a románokat és a bolgárokat előzi meg. Az elemző azonban nem gondolja, hogy a miniszterelnök az elkövetkezőkben foglalkozna ezekkel a gondokkal.

A UBS-nél arra hívják fel a figyelmet, hogy értelmetlen lenne lényegesen gyengíteni a forintot, mert az a nagy külső adósságok miatt megterhelné a gazdaságot. Emellett kiváltaná az idegen kézben lévő forintkötvények eladását, márpedig a papírok összértéke 15 milliárd euró, vagyis a GDP 16 %-a. 

Az UniCredit szakembere jogosnak tartja a kérdést, hogy politikai dinasztiát akar-e teremteni a Fidesz, bár egy ilyen forgatókönyvnek jelenleg inkább gazdasági kockázatai vannak. A növekedés különben azért ígérkezik mérsékeltnek, mert az erősen függ az amúgy is igen magas állami megrendelésektől, illetve kiadásoktól. A súlyos egyensúlygondok miatt pedig a gazdaság nem tud visszatérni a befektetésre ajánlott kategóriába. A közgazdász megemlítette, hogy megítélése szerint a hatalom 340-ig elfogadhatónak tartja a forinté-euró árfolyamot.

A Société Générale elemzője „A király visszatér” című hozzászólásában rámutat, hogy a pénzpiacok változatlanul aggódnak, mármint hogy Orbán nem kormányozza-e az országot még távolabb a jogállamiságtól, az intézmények függetlenségétől, illetve a nyugati értékektől. A szakértő azonban bízik abban, hogy a politikusok enyhítenek ellenséges álláspontjukon a gazdaság fő szektoraival szemben és ellenőrzés alatt tartják a deficitet.

Peter Attard Montalto a Nomurától azt fejti ki, hogy a szavazókat vonzotta a populista hang és a gazdasági nacionalizmus, amit a Jobbik diktált. Még szerencse, hogy a szélsőségesek inkább a szociális politikát tekintik lényegesnek. A probléma inkább 2018 után vetődhet fel, ha folytatódik a mostani irányvonal és így felmerül a Fidesz és a Jobbik szövetségének lehetősége. 

Magyarország reakciós megingása – a populizmus és a szélsőséges demagógia diadalmaskodott a szavazóurnáknál. Ezzel a címmel értékeli az újság a magyar választásokat, bár az eredményt nem tartja meglepőnek, hiszen a szocialisták korábban a gazdasági katasztrófa szélére sodorták az országot. Ezért az emberek inkább Orbánra voksoltak, bár ő – antikommunista gyökerei ellenére – tekintélyelvű vonásokat mutatott az eltelt időszakban. Keménykezű nacionalista programot vitt, többször megpróbálta bevinni a politikát a jegybankba és a kormány befolyása alá vonta a médiát. A költségvetést kordában tartotta, de meggátolta a külföldiek földvásárlását és a devizakölcsönök kapcsán súlyos terheket rakott a bankokra. Emiatt az ország nemigen tudott becsábítani külföldi beruházókat, pedig azokra nagy szükség lenne a növekedéshez.

Még nyugtalanítóbb a Jobbik választási előretörése. A kampányban a Fidesz megpróbálta túlszárnyalni riválisát bigottságban. A küszöbön ott kopogtat Oroszország, a gazdaság pedig még mindig botladozik, így Magyarország nem fog fellendülni, ha visszatámolyog a katasztrofális 20. század ideológiáihoz. 

A következő négy évben Orbán Viktor igyekszik megszilárdítani a hatalmát és ehhez gyökerestül kiirt minden kihívást, illetve félreállít mindenkit, ami és aki veszélyeztetheti hatalmát. – írja a Washington Post. Mivel már nem bízik a nyugati demokráciában, ezért megfosztja maradék jogkörétől az Alkotmánybíróságot, és felszámolja, ami még megmaradt Budapesten a független sajtóból. Ugyanakkor továbbra sem veszi figyelembe a nyugati tanácsokat illetve a politikáját érintő figyelmeztetéseket.

Minderre Charles Gáti figyelmeztet. A „Mit jelent Orbán Viktor győzelme Magyarország és a világ számára” című elemzés szerint a civilizált világ mormogva ugyan, de eltűri majd mindezt. Ám ha nem törődik a nyugatellenes irányzattal Magyarországon, Törökországban, Görögországban és másutt Európában, illetve annak szélén, akkor az EU és az USA hamarosan azt tapasztalja, hogy egyre több tagállam leválik róluk, egy mind inkább ellenséges világban.

Az írás úgy értékeli, hogyOrbán Viktoraz egykor sokat ígérő magyar demokráciát személyesen irányított, fél-autoriter politikai renddé alakította át. Sikerének egyik titka a nacionalista retorika. A szuverenitás szentségét védelmezi. Korábban ateista volt, most a vallást a nemzet gerincének tartja.

Napóleon óta egyetlen vezető sem változtatott ennyit a saját országán, miközben nehéz alátámasztani a hivatalos jelszót, hogy ti. Magyarország jobban teljesít. 

Orbán Viktor szamárfület mutat az európai demokráciának – az EU nem nézhet félre, amikor egyik tagállama aláássa a demokratikus normákat – írja kommentárjában a világ vezető üzleti lapja, a Financial Times. Az elemzés szerint Putyin bizonyosan küld gratuláló táviratot Budapestre, mert Orbán győzelmével lesz, aki szót emeljen Oroszország mellett az Európai Tanácsban.

Más európai fővárosokban viszont éles bírálatot keltett a magyar politikus tekintélyelvűsége. Ám a nyugati vezetőknek is megvan odahaza a maguk gondja, ezért kerülik a nyílt konfliktust Orbánnal, aki az eltelt időszakban még inkább rátette a kezét a politika és a közélet minden területére. Hívei ellenőrzik a gazdaság fő ágazatait, a választási törvény pedig szinte legyőzhetetlenné tette.

A Nagy-Magyarország visszaállításának vágya összecseng Putyin terjeszkedő etnikai nacionalizmusával. Mindketten a konzervatív kultúra hívei és megvetik a nyugati „dekadenciát”. Elkötelezetten támogatják a kollektivista államkapitalizmust, a befektetők Magyarországon sem bízhatnak a jogállam védelmében. Az ország egykor ígéretesen indult, ma a szellemi tespedés jellemzi. 

A Fidesz hivatalosan elhatárolódik ugyan a Jobbiktól, de a kettő közti határ a jelek szerint időnként szándékosan elmosódik. Európa vonakodása miatt a Velencei Bizottságra és az EP-re hárult, hogy kimondja a legélesebb kritikát az Orbán-féle irányított demokráciáról. Az uniós tagállamok azonban immár nem fordíthatják el a fejüket, a Krím megszállása a 2. világháború óta példátlan módon fenyegeti a kialakult rendet.

A mostani magyar vezetés belülről ássa alá a közös normákat és értékeket. Ha a földrész nem lép, az azt jelenti, hogy igazolja azt a kihívást, amit Orbán jelent a liberális demokrácia számára. A magyarok újból azt a veszélyes, és Európában túlságosan jól ismert utat jelölik ki, amely a gazdasági zavaroktól a tekintélyelvű nacionalizmushoz vezet. Biztosan úgy gondolják a németek, franciák, britek és a többiek, hogy mindezt csendben kell figyelniük?