Médeiától Gonerilig – Színészről, színészetről, színházról a szórakoztatás jegyében

A színésznő a gyermekgyilkosságra készülő Médeia tragikus szavait mondja, amikor a nézőtéren megszólal egy telefon… A színésznő Gonerilként Lear dicshimnuszát zengi, a mobil most sem kíméli. Ami a kettő közt van, az a színészlét keserű komédiája. (A képeket Szokodi Bea készítette.)

A Rózsavölgyi Szalonban a színpadi szerzőként is ismertté lett színész, rendező Michael McKeever Végszó című színművét játsszák. A darabot, amelyik egyszerre szól színházról és valóságról, színpadi életről és hétköznapokról, két színészről, apáról és lányáról, akik talán életük egyetlen pillanatában sem tudnak csak magánemberek lenni, a szerep, bármi is történik, meghatározza életüket. És meghatározza azokét is, akik velük, körülöttük élnek, legyen az családtag vagy kívülálló, színházi ember vagy civil, akik bárhogy is szeretnék, ha szeretnék egyáltalán, képtelenek igazán hatni rájuk, képtelenek elfogadtatni, hogy létezik a színpadon kívül is élet. 

Gálvölgyi János és Györgyi Anna.

Michael McKeever játéka harsány bohóságnak indul. Gyorsan pergő dialógusokkal, amelyben színésznő anya és a nő zűrös ügyeit elboronálni igyekvő, titkáraként tüsténkedő fia, fiú és színész nagyapja, színész apa és színésznő leánya szellemesen csap össze, ironizál a családi perpatvarban. A szerző pontos helyzet- és jellemismerettel körvonalazza alakjait. A zilált idegzetű, hisztérikus, a siker bűvöletében élő színésznőt, akinek nappalijában A vágy villamosa előadásplakátja hirdeti pályája csúcsát, az egykorvolt színészóriást, aki idősen még mindig a nagy szerepről álmodik, és a gyerekszínészként indult fiút, aki a dinasztia árnyékában mindenre vágyik csak arra nem, hogy valaha is színpadra lépjen, aki egyengeti anyja útját, nagyapjáért is bármit megtenne, csak őt hagyják már békén, neki legyen nyugalma. Megmutatja a színészcsaládot, amelyben legyen szó pénzről, életmódról, szerelemről, házasságról, életről, halálról, valójában semmi nem lényeges, csak az számít, mi történik a színpadon, ki kapja a következő szerepet, lesz-e újabb nagy szerep. Amelyben csak a taps jelezte siker, egy új feladat, egy elismerő kritika, jó fénykép a lapokban jelentheti a boldogságot. Minden más lényegtelen, vagy éppen gyötrelem, amin nem segít sem átmulatott éjszaka, sem pénz, sem ital. Mert számukra nincs élet a színházon kívül, mert képtelenek szétválasztani a kintet és a bentet, a színpadot és a színpadon túli világot. Nemhogy egyensúly nincs a kettő között, de különbség sincs. Csak színház van és újra csak színház. Ők nemcsak a szerepet, az életet is játsszák. Színészsors. Az utolsó pillanatig.

Mert McKeever, a rutinos színpadi mesterember azt is tudja jól – nem nehéz persze megjósolni –, hogyan fűszerezheti érzelmességgel a játékot, hogy fordíthatja át a humort édes-bús bánatba, ezzel újabb lehetőséget adva színészeinek.

Györgyi_Anna és Csiby_Gergely.

Enyvári Péter színterében a rendező Dicső Dániel jól vezeti a Veréb Dia ruháit viselő színészeket. Makai Luca és Hárs Anna dramaturg fordításában pontosan peregnek a mondatok, felelnek egymásra a helyzetek. Gálvölgyi János enyhe fanyarsággal indítja az egykorvolt nagy színész figurájának rajzát, a vagyonából kifogyott, családja iránt sohasem érdeklődő, de a családja érdeklődését is csak pénzzavarában kereső nagyapa alakját, akiben egy szívroham és a még egyszer felsejlő komoly szerep lehetősége új, tán sosem volt érzelmeket kelt. Gálvölgyi bírja humorral és öniróniával, az idős ember hirtelen jött színházi és magánéleti bölcsességével anélkül, hogy az érzelmesség felé vinné el Edward alakját.

Gálvölgyi János és Bajor Lili.

Bajor Lili természetesen játssza a „borzalmas” családba kívülről belecsöppenő „privátot”, aki kezdetben értetlenül, utóbb egyre több empátiával, segítőkészen igyekszik elrendezni életüket. Csiby Gergely a színházat belülről ismerő, lelke mélyén egyszerre szerető és gyűlölő fiú szerepében megmutatja a család, a szeretet, az emberi kapcsolatok iránti vágyat és azt a megértést, amellyel muszáj színészlétüket szemlélnie, sorsukat élnie.

Mallory, a színésznő szerepét Györgyi Anna játssza szenvedéllyel, humorral, ironikus drámaisággal. A komédiára éppúgy vannak színei, mint az elfojtott érzelmekre, tud megátalkodott lenni és gonoszan derűs. Eljátssza a sztárt és az esendő asszonyt. Színésznő minden pillanatában.