(Írta: FTJávor Benedek (a nyitó képen) volt EP-képviselő szerint a helyreállítási terv tartalmaz egy olyan drága vasúti fejlesztést az Alföldön, aminek az összegéből Nyugat-Európában hegyes-dombos vidéken építenek új nyomvonalat óránként 250 km-rel száguldó gyorsvonatoknak.
Jávor Benedek új blogbejegyzését a következőképpen kezdi: „Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy mennyire gondolja komolyan a magyar kormány a Helyreállítási Terv (HET) és a jogállamisági eljárás kapcsán hangoztatott korrupcióellenes fellépést, semmi másra nincs szükségünk, mint hogy elolvassuk a brüsszeli jóváhagyásra váró magyar Helyreállítási Tervet.”
Jávor kifejti, hogy a terv közlekedési fejezetében szerepel a Békéscsaba–Lőkösháza vasútvonal fejlesztése, és hogy a 30,3 km-es pályaszakasz építése 146 800 millió forint összeggel szerepel, azaz kilométerenként 4850 millió forintért. Megjegyzi: az összeg elképesztően magas „még a hasonló, a HET-ben szereplő Almásfüzitő-Komárom szakasz korszerűsítésével összehasonlítva is (ahol egy szakaszon teljesen új nyomvonalon új vasúti pályát is kell építeni), aminek becsült költsége alig több, mint ennek harmada, azaz 1,83 milliárd forint kilométerenként.”
Jávor szerint a 4850 milliós árszint megfelel az Európában tervezett gyorsvasúti (min. 250 km/óra) hálózat teljesen új nyomvonalon létesített speciális pályáinak átlagos létesítési költségének.
Jávor megjegyzi, hogy az építkezés ráadásul a „magyar Alföld tengersík vidékén” történik, és a szakasz útját nagy folyók hídjai sem keresztezik. Ezt kérdezi: „Hogyan lehetséges, hogy amennyiből máshol, akár hegyes-völgyes, folyókkal szabdalt területeken teljesen új, 250 km/órára tervezett gyorsvasúti pályákat tudnak építeni, annyiból Magyarországon a lőkösházi vasútvonal valamelyes korszerűsítésére futja?”
Jávor szerint a magyarázat nyilvánvaló, és azt írja: „A kérdéses nyomvonalra a valóságban a tendert már tavaly megnyerte Mészáros Lőrinc (V-Híd Építő Zrt.) és a Strabag konzorciuma! Igaz tavaly még egy csupán 126 800 millió forintos ajánlattal nyertek, ami már akkor is 10 százalékkal magasabb volt még a vélhetően igen nagyvonalú kiíró által várt árnál (116 000 millió Ft), de válság van, Mészáros Lőrinc nyilván több támogatásra szorul, húzzák össze a nadrágszíjat a tanárok meg hajléktalanok!
Összehasonlításként: az eddigi legdrágább magyar vasútépítés (a debreceni BMW-gyárhoz vezető 15 km-es pályaszakasz ára, szintén Mészáros kivitelezésében) 3600 millió forint volt kilométerenként, ezt 30 százalékkal haladja meg a mostani 116 000-ről előbb 126 800-ra, majd 146 800 millióra dráguló projekt.”
Jávor hozzáteszi: „Az EU tagállamok képviselőinek a héten dönteniük a magyar Helyreállítási Terv jóváhagyásáról, és a jogállamisági feltételességi eljárás folytatásáról. A Bizottság a magyar fél által tett vállalások és azok részleges megvalósítása nyomán a Helyreállítási Terv elfogadását, és a feltételességi eljárásban három operatív programban mintegy 3 000 000 millió forint zárolását javasolta. Német és francia nyomásra, illetve a magyar zsarolás (az ukrajnai segítségnyújtás és a globális minimumadó akadályozása) nyomán úgy tűnt föl, hogy nemcsak a HET-et hagyják jóvá a tagállami kormányok, hanem a „magyar előrehaladás figyelembevételével” a zárolásra javasolt összeget is csökkentik. A legfrissebb hírek szerint a Bizottság továbbra is fenntartja eredeti javaslatát, tekintettel arra, hogy a magyar antikorrupciós vállalások még mindig nem elég meggyőzőek, a német kormány pedig mégis csak követheti a Bizottság ajánlását.
Annyit a fenti ügy kapcsán elmondhatunk: ha nem akarnának hinni a magyar porhintésnek, hanem a valóságra lennének kíváncsiak, nem is kell csupán a Bizottságnak hinniük, elég lenne elolvasniuk a jóváhagyásra váró HET-et.
Feketén-fehéren kiderül belőle, hogy a magyar kormány a még jóvá sem hagyott tervből is már úgy lop, mintha nem lenne holnap, és ez egyben világos útmutatás arra nézve is, hogy mi várható a jövőben.
Az uniós pénzek továbbra is nyomtalanul fognak szétszivárogni a NER oligarcháinak zsebébe, a magyar kormány meg jól szórakozik a lóvá tett EU-n a következő uniós vétóig.”
Jávor végül azzal zárja bejegyzését, hogy már „senki sem tudja még csak megtippelni sem, hogy meddig felel meg ez így az EU-nak, a német vagy francia kormánynak. Mindenesetre: ha lenne szándék erre, ha a szemüknek hinnének és nem a vágyaiknak, ha legalább elolvasnák, amit megszavaznak, akkor nyilvánvalóan végezniük kellene az uniós adófizetők pénzének elherdálásával Magyarországon.
Ha magyar kormány a nagy antikorrupciós elköteleződés közepette annyit nem bírt megtenni, hogy legalább ezt az uniónak benyújtott papíron világosan leírt korrupt közbeszerzést visszavonja, az nem csupán a cinizmusáról árul el sokat, hanem arról is, hogy mi fog történni azzal a további sok ezer millió millió forinttal, amit még csak nem is a kivilágított kirakatból kell majd ellopni.”