És ha sikerrel jár az akció, akkor máskor, kampánycélokból megint csak ki lehet küldeni őket. Csakhogy az egészből nem lett semmi, mert a két érintett szakszervezet azonnal tiltakozott, és ami ritkán fordul elő: meg is hallgatták őket, miután a köztisztviselők – szavazópolgárokként – ugyancsak fontosak Orbán számára. Csak éppen közben eltelt az idő, és a posta már nem garantálja, hogy a küldemény és a miniszterelnök nevében írandó szívhez szóló levél az ünnepekig eljut a 2,8 millió címzetthez.
Újabb győzelemben reménykednek a kelet-európai populisták, miután most vasárnap mind Romániában, mind Macedóniában a nacionalisták nyerhetnek – írja a Der Spiegel. A román kampány odáig fajult, hogy Ciolos miniszterelnöknek cáfolnia kellett a hírt, amely szerint ő Soros törvénytelen gyereke. A milliárdos a térségen belül propagandafegyver a nacionalisták, a demagógok és a populisták kezében. A nevét a hazaárulás szinonimájaként használják, és azt hangoztatják, hogy a zsidó árnyékhatalom – Sorossal az élen – a világon mindenütt lefizeti a politikusokat, szétrombolja a nemzeti kultúrát és egész országokat hajt rabszolgasorba. Ugyanez volt a helyzet a románoknál és a macedónoknál is, ahol a nacionalista-populista pártok megpróbálták rágalmakkal lejáratni a demokratikus politikusokat, civil aktivistákat, illetve a korrupció feltárásán dolgozó nyomozókat. Az ellenerők a liberális értékek, a nyugati kultúra, az EU, a menekültek, a melegek, a hazaárulók és az ateisták ellen keltették a hangulatot. Ami pontosan beleillik a térségben belül tapasztalható irányzatba.
Bibó Istvánt idézve: „Szabadság a nemzet ellen” címmel jelentette meg a Worldcrunch Dominique Moisi francia politológia-professzor elemzését az európai demokrácia hanyatlásáról. Azzal indít, hogy Orbán Viktor tavaly nyáron meghirdette a multikulturalizmus végét, majd az idén a brit miniszterelnök egy lépéssel még tovább is ment, amikor kijelentette, hogy ha valaki azt hiszi, hogy világpolgár, akkor igazából a semminek a polgára. A kérdés Trump győzelme után az, vajon a magyar miniszterelnök véleményét lehet-e a demokratikus világra kiterjedő kulturális ellenforradalom nyitányának tekinteni, illetve hogy amit Orbán és Kaczynski beindított, az elkerülhetetlen populista hullám-e.Tanulmányozni kell a közép-európai populizmust, ha tudni akarjuk, mi lesz Franciaországban, ha jövőre netán Le Pen kerül hatalomra. A rendszerváltás után a magyarok és a lengyelek megkapták az áhított Európát, a demokráciát és a tőkés társadalmat, csak éppen ez a „Szentháromság” már nem azonos a sikerrel. Tele van ellentmondásokkal, amelyek valósággal felrobbantak a két országban, miután a menekülthullám felgyorsította a bezárkózást hirdető mozgalmakat. A kiábrándult emberek a térség populista vezetői mellé álltak. A szerző itt hivatkozik Bibóra, aki szerint veszélyben van a demokrácia, ha úgy tűnik föl, hogy a szabadság fenyegeti a nemzetet. Márpedig most Orbán azt állítja, hogy az unió nyitott határok politikája a magyar nemzetet fenyegeti. A kormányfő a sajtó és az államapparátus függetlenségét támadja.
A migránsválság felbátorítja a nacionalizmust, ami ily módon a demokratikus felhatalmazás fő forrása lesz. Hiszen Magyarország mondhatja, hogy bizonyos értelemben az európai identitást védi, miután az bajba jutott a nyitott határok miatt. Ugyancsak ironikus, hogy a mostani magyar és lengyel vízió nem áll távol a német önazonosság magját jelentő „kultúrnemzettől”. Ám éppen Németország mutat példát a nyitottságból, míg a másik két állam az etnikai nacionalizmus élharcosának számít.
És akkor még ott van az ordító ellentét, hogy Budapest és Varsó kész elhatárolódni az EU-tól, ám gazdaságilag függ Brüsszeltől. De még ennél is fontosabb, hogy el lehet utasítani az unió értékeit, csak éppen a magyarok és a lengyelek nem fogják tudni megvédeni magukat, ha Putyin egyszer megindul. Lengyelország maga provokálta ki az elszigetelődést és a marginalizálódást. Moisi azonban utal arra: nem kizárt, hogy a két ország nem lemaradt, hanem megelőzte az időt.
A The New York Times/Reuters ad hírt az Európai Bizottság elnökének figyelmeztetéséről: az európai nemzetek el fognak tűnni, hacsak nem egyesülnek az unióban. Juncker a Maastrichti Szerződés évfordulóján mondott beszédében emlékeztetett arra, hogy a földrész jelentősége már most is csökken, mind a gazdaságot, mind a népesség számát tekintve. És ha így megy tovább, akkor 20 év múlva egyetlen európai ország sem tartozik a világ hét vezető gazdasági hatalma közé. Mint mondta, tökéletesen tévednek azok, akik ezek után úgy gondolják, hogy eljött az idő az EU lebontására, hogy a kontinens nemzetállamokra essen szét. Az unió nélkül nemzetek sem léteznek majd.
A hírügynökség hozzáteszi, hogy a politikus az egyre erősödő EU-ellenes retorikára utalt, aminek csúcspontja a Brexit volt. De Juncker célba vette azt is, hogy mind jobban erőre kapnak a nacionalista és populista mozgalmak Magyarországon, Lengyelországban, Franciaországban és másutt. Ugyanakkor szólt arról is, hogy a menekültválság véget vetett az egységes uniónak, mert néhány kormány nem volt hajlandó alkalmazni a kvótákat. A háború óta most először fordul elő, hogy bizonyos országok kivonják magukat a közös szabályok hatálya alól. Innentől kezdve a szervezetet nem a normák vezérlik.
Nem az eltelt 25 év eredményeit vette sorra a Bizottság elnöke, hanem azokat a tagállamokat ostorozta, amelyek nem hajlandók alávetni magukat a közös szabályoknak – állapítja meg a The Washington Post. Pedig lett volna alkalom az ünneplésre, hiszen éppen negyedszázada határozták el a szorosabb uniót, csak éppen a jelen helyzetben Juncker úgy gondolja, hogy a jövőben lazább kapcsolatot kell kialakítani azokkal az országokkal, amelyek nem kötelezik el magukat teljes mértékben az együttes elveknek. Kemény jövő vár azokra, akik úgy gondolják, hogy egyedül is menni fog – fogalmazott. Így ő maga már azon gondolkodik, hogy az EU magját adó csoportot kevésbé szoros viszony fűzze azokhoz az államokhoz, amelyek külső körökön akarnak haladni. Ez nem tragédia, vagy válság, egyszerűen tisztábbá válhat a helyzet – tette hozzá.
A jelentés rámutat, hogy a szervezetet megrázta a brit kilépésről hozott döntés, illetve a migrációs és az alkotmányos jog kapcsán a kötelékek meglazulása egynémely keleti taggal. Magyar- és Lengyelország vitába keveredett Brüsszellel és ez azután eluralta a két kormány politikáját. Juncker úgy látja, hogy a szervezet vízválasztóhoz érkezett. Ám sokat kockáztat az, aki kiválik az unióból.
A Die Welt szerint az EBESZ kétnapos hamburgi konferenciája megmutatta, mennyire megosztott Európa. A tanácskozáson több mint 50 külügyminiszter volt jelen, ám főként Ukrajna kérdésében elbeszéltek egymás mellett a részvevők. A német diplomácia vezetője szerint túl lassan halad a minszki megállapodás végrehajtása, ám elfogadhatatlan, hogy naponta megszegik a tűzszünetet. Orosz kollégája ezzel szemben arról beszélt, hogy Európa kettős mércét alkalmaz, egyben visszautasított minden vádaskodást és ultimátumot.
Az összes hozzászóló igen behatóan foglalkozott az ukrán helyzettel, csak Szijjártó Péter nem. Ő egyetlen szóval sem említette a szomszédos országban zajló válságot, ehelyett a politikai korrektségre és a képmutatásra panaszkodott. A terrorizmust összefüggésbe hozta a rendezetlen bevándorlással, és hogy meg kell védeni a keresztény közösségeket.
A magyar külügyminiszter továbbra is úgy látja, hogy vége a politikai korrektség korának – emeli ki a Die Presse is. A lapnak adott interjúban kifejtette: az európai és amerikai választóknak elegük van a képmutatásból, és arra kényszerítik a politikusokat, hogy ne riadjanak vissza néven nevezni a bajokat. Mert különben nem lehet megtalálni a megfelelő megoldásokat. Pl. tisztázni kell, hogy migránsokról vagy menekültekről van-e szó. Szijjártó örül Trump győzelmének és azt várja, hogy az USA a jövőben nem mondja más országoknak, azok miként alakítsák az életüket. Mert nem biztos, hogy másutt is működik, ami Amerikában bevált. Megjegyezte, hogy Magyarországnak nem a liberális értekkel van baja, hanem a demokrácia exportjával. És kifejezetten ártott a kétoldalú kapcsolatoknak, hogy az Egyesült Államok az utóbbi években megpróbált beleavatkozni a magyar belügyekbe.
A miniszter úgy értékelte, kudarcot vallott az unió, amikor még több felhatalmazást akart Brüsszelnek. Csak az erősebb tagállamok alkothatnak erősebb EU-t. Megismételte, hogy Magyarország a helyes oldalon állt, amikor a külső határok védelmét követelte a migránsválságban. Kitért arra, hogy egy teljesen új világrend alakul ki, ideértve, hogy enyhülés áll be az orosz–amerikai viszonyban. Legelőször is Szíria ügyében kellene a két államnak megállapodásra jutnia, mert különben folytatódik a migrációs nyomás. Szijjártó elismerte, hogy Paks bővítése ügyében nem értenek egyet osztrák kollégájával. De szerinte Ausztria téved, ha tiltott központi támogatásra hivatkozva fordul az Európai Bírósághoz, mert hogy az oroszok hitelt nyújtanak a beruházáshoz.
Az osztrák külügyminiszter egyértelműen elutasította a szélsőjobbos szabadságpárt elnökjelöltjének tervét, hogy Ausztria lépjen szövetségre a Visegrádi Csoporttal – tudósít a Die Presse. Kurz szerint szó sincs arról, hogy Bécs valamiféle keleti összefogás része volna. Az ország sokkal inkább hídszerepet tölt be a Kelet és a Nyugat között, jó a viszonya mind az Egyesült Államokkal, mind Oroszországgal. Kitért ugyanakkor arra, hogy az unión belül nincsenek és nem is lehetnek első-, illetve másodosztályú tagok. A politikus jelezte, hogy szükség esetén ismét kampányolna a vitatott Orbán Viktor mellett a magyar választások előtt. Külön is megemlítette, hogy Szijjártó Péterrel kitűnően együtt tudnak működni.
Orbán Viktor számára napjainkban az unió ugyanolyan ellenség, mint egykor a Szovjetunió volt – írja a Los Angeles Review of Books. Ragaszkodik a nemzetállamhoz, szerinte a menekültek a keresztény magyar értékeket fenyegetik. Csak éppen ironikus, hogy 1956-ban 200 ezren hagyták el az országot. A politikus az idén nem győzött nyilatkozni. Beszélt arról, hogy a migránsokat a baloldal akarja betelepíteni Európába, mert a saját táborát igyekszik gyarapítani ily módon. Kitart továbbá amellett, hogy a bevándorlók terrorkockázatot jelentenek.
Los Angelesben, a Magyar Filmfesztivál keretében éppen október 23-án mutatták be Goda Krisztina alkotását, a Veszetteket, csak éppen elkeserítő, amit a mű mondott a mai Magyarországról és a modern magyar filmművészet állapotáról. Arról szól, hogy egy kis vidéki településen a rendőrparancsnok által alapított félkatonai rendvédelmi szervezet miként fordul át neonáciba és vív faji háborút a romákkal. De úgy, hogy a végén a rendőrtisztet megválasztják polgármesternek. De hát a cigánysággal szembeni előítélet mélyen beleivódott a magyar lélekbe. A romák az ösztönös rasszizmus miatt nemigen jutnak az életben ugyanolyan lehetőségekhez, mint a magyarok. Magyarországon a romákat úgy állítják be, hogy közösségük szinte megoldhatatlan probléma, illetve hogy képviselőik nem tudnak a társadalom hasznos tagjai lenni. Ezt gyakran hangoztatja a Fidesz, de még inkább a Jobbik.
A filmhez alighanem éppen a Magyar Gárda szolgált modellül. A kritikus összegzése az, hogy a Veszettek igazából a szélsőjobbnak jön jól. Merthogy bemutatta a faji alapokra épülő gyűlöletet és erőszakot, csak éppen nem ítélte azt el. És ez üzenet. Mint ahogy az is, hogy a film pont ott ér véget, amikor elűzik a kisvárosból azokat, akik megkérdőjelezik az új rendet.