„Miután túlélték az iraki és szíriai háború borzalmait, ezek a nők mindent kockára tettek, hogy biztonságos otthont találjanak maguknak és gyermekeiknek. De attól a perctől kezdve, hogy nekivágnak az útjuknak, erőszaknak és kizsákmányolásnak esnek áldozatul, és gyakorlatilag nem számíthatnak senkire” – mondta Tirana Hassam, az Amnesty International válsághelyzetekkel foglalkozó igazgatója.

Azok a nők és lányok, akik egyedül vagy gyermekeikkel utaznak, különösen kiszolgáltatoknak érezték magukat az olyan tranzit országokban, mint Magyarország, Horvátország és Görögország, ahol arra kényszerítették őket, hogy több száz menekült férfi között aludjanak. Néhány esetben inkább a szabadban aludtak, mert ott nagyobb biztonságban érezték magukat.

Arról is beszámoltak, hogy közösen kellett a mosdókat és a zuhanyzókat használniuk a férfiakkal. Egy nő elmesélte, hogy az egyik német befogadó állomáson a férfiak folyamatosan nézték a zuhanyzóba tartó nőket. Néhány nő azért, hogy ne kelljen használnia mosdót, inkább nem evett és nem ivott.

„Ha ez a humanitárius válság bárhol máshol történnék a világban, azonnali gyakorlati lépéseket várnánk, hogy megvédjék az erőszaktól a kiszolgáltatottabbakat, az egyedül vagy gyermekeikkel utazó nőket. A minimális igény a női mosdó és a nők számára fenntartott alvási lehetőség lenne. Ezek a nők és gyermekeik a világ legveszélyesebb helyeiről menekülnek, szégyen, hogy Európában is veszélyeknek vannak kitéve.” – mondta Tirana Hassan.

„A kormányoknak és a segélyszervezeteknek erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy különösen a veszélyben lévő a menekült nőket azonosítsák, és megfelelő eljárásokat és szolgáltatásokat nyújtsanak számukra, ami biztosítja a legalapvetőbb biztonságot és védelmet számukra.”

Az Amnesty International kutatói hét terhes nővel beszéltek, akik éhezésről és az elemi orvosi segítség hiányáról számoltak be, illetve arról, hogyan lökdösték őket a határoknál és a gyűjtőpontoknál.

Egy terhes egyúttal másik gyermekét szoptató szír nő, akivel a norvégiai Lillestrømben készített az Amnesty interjút, a férjével menekült el. Azt mondta, hogy a férfiakkal teli görög táborban nem tudott aludni a félelemtől. Azt is elmesélte, hogy voltak olyan napok, amikor egyáltalán nem jutott élelemhez.

Tucatnyian számoltak be arról, hogy fogdosták, tapogatták és bámulták őket az európai táborokban. Egy 22 éves iraki nő elmesélte, hogy Németországban egy egyenruhát viselő őr felajánlotta, hogy ruhát szerez neki, ha „kettesben tölt” vele némi időt.

„Senkinek sem lenne szabad ilyen veszélyes utakat végigjárni. Az erőszak és kizsákmányolás elkerülésének a legjobb módja, ha az európai kormányok biztonságos és legális utakat jelölnek ki. Elfogadhatatlan, hogy éppen azok számára, akiknek nincsen más választása, azokra az Európán keresztül vezető úton további megaláztatás, veszély vár” – mondta Tirana Hassan.

Az embercsempészek a kiszolgáltatott, egyedül utazó nőket veszik célba. Ha nincs elég pénzük, hogy fizessenek, gyakran szexre kényszerítik őket. Az Amnesty International munkatársainak menekült nők mondták el: a csempészek és a velük együttműködők zaklatták őket, másokat is, és kedvezményt vagy rövidebb várakozási időt ajánlottak számukra a hajóra, ha lefekszenek velük.

Hala, egy 23 éves aleppói nő ezt mondta el az Amnesty Internationalnek:

„Egy török hotelben egy szír férfi, aki az embercsempészeknek dolgozott, azt mondta, ha lefekszem vele, akkor kevesebbet vagy egyáltalán nem kell fizetnem. Nemet mondtam, undorító volt. Jordániában is hasonló ajánlatokat kaptunk.”

„Utitásnőmnek, akivel együtt menekültünk el Szíriából, elfogyott a pénze Törökországban, az embercsempész azonban szexért cserébe hajlandó lett volna neki helyet szorítani a hajón. A barátnőm persze nemet mondott, így ott kellett maradnia Törökországban. Most is ott van.”

Nahla, a 20 éves szír elmesélte az Amnesty Internationalnek:

„Az embercsempész folyamatosan zaklatott. Többször megpróbált megérinteni. Csak akkor nem mert közel jönni, amikor a férfi unokatestvérem ott volt. Nagyon féltem, mert sok történetet hallani olyan nőkről, akinek felajánlották, hogy ha nem tud fizetni, szexért cserébe kedvezményt kaphat.”

Akivel az Amnesty International munkatársai beszéltek, elmondta, hogy folyamatos félelemben éltek az útjukon Európán keresztül. Az egyedül utazó nők nemcsak a csempészektől rettegtek, hanem akkor is veszélyben érezték magukat, amikor arra kényszerültek, hogy több száz egyedülálló férfival aludjanak egy helyen. Néhányuk fizikai és szóbeli bántalmazásról is beszámolt, amelyet görög, magyar és horvát őrök követtek el.

A húszéves szír Reem a 15 éves unokatestvérével utazott:

„Sosem aludtam a táborokban. Attól féltem, hogy zaklatni fognak. A sátrak zsúfoltak voltak, és több erőszakos cselekménynek is szemtanúja voltam… Sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, amikor úton voltunk, főleg a buszon, ez volt az egyetlen hely, ahol le mertem hunyni a szemem. A táborokban teljesen kiszolgáltatottak voltunk a zaklatásoknak, a nők pedig nem tudtak panaszt tenni, mert attól féltek, hogy emiatt meg kell szakítaniuk az útjukat.”

A nők és lányok szörnyű körülményekről számoltak be több táborból is. Kevés élelmet, a terhes nők pedig egyáltalán nem vagy csak nagyon minimális segítséget kaptak. A mosdók sokszor mocskosak, és nem voltak elkülönítve a férfiakétól. Legalább két esetben a férfiak végignézték, ahogy a nők a zuhanyzóba mentek. Néhány nőt más menekültek vagy rendőrök támadtak meg, főleg akkor, amikor a nyomorúságos körülmények miatt zavargások törtek ki, és a biztonságiaknak be kellett avatkozniuk.

Rania, 19 éves terhes nő Szíriából, elmesélte az Amnesty Internationalnek, hogy mit élt át Magyarországon:
„A rendőrök átvittek minket egy másik helyre, ami az előzőnél is rosszabb volt. Tele volt ketrecekkel, és nem volt semmi levegő. Bezártak minket. Két napig voltunk itt. Kétszer kaptunk enni naponta. A mosdók itt voltak a legrosszabbak, amiket addig láttunk. Az volt a benyomásom, hogy azért ilyenek a mosdók, hogy még többet szenvedjünk.”

„A második nap egy rendőr megütött egy Aleppóból származó szír nőt, aki azért könyörgött, hogy engedjék ki. A nővére megpróbálta megvédeni, angolul szólalt meg, mire az volt a választ, hogy ha nem fogja be a száját, akkor ő is kap egyet. Hasonló eset történt egy iráni nővel másnap, mert még ételt kér a gyerekeinek.”

Maryam, 16 éves, Szíria:

(Görögország): „Az emberek sikítozni és ordítani kezdtek, mire a rendőrök ránk támadtak és gumibottal ütöttek minket. A karomat találták el. A kisebb gyerekeket sem kímélték. Mindenkit a fején ütöttek meg. Elszédültem és elestem, az emberek rajtam tapostak. Bőgtem és nem találtam az anyámat. Egy rendőrnek megmutattam a karomat, aki erre kiröhögött, orvost kértem, mire azt mondta, takarodjunk.”

(A neveket a beszámoló szerzője megváltoztatta a nyilatkozó nők védelme végett.)