Ano-Babišnak „no”, Kurz másodszor is megbukott: Orbán izgulhat – Putyin gázzal zsarol

Alighanem súlyos csapás a kelet-közép-európai populisták számára és a hullám csillapodását jelzi, hogy szoros versenyben ugyan, de Babiš kikapott a cseh választásokon – kezdődik a The New York Times elemzése.

Pedig a politikus egykor Trumphoz hasonlította önmagát és kirohant a migránsok ellen, ám most meglepetésre alulmaradt. De a populista politikusokra kezd rájárni a rúd a térségben, mivel az ellenzék összeáll ellenük és önbizalmuk egyébként is megingott, miután a korábbi amerikai elnök kénytelen volt kiköltözni a Fehér Házból.

Úgy, hogy most valószínűleg fő Orbán Viktor, az illiberális demokrácia önjelölt zászlóvivőjének a feje, mivel a Fideszre áprilisban választás vár és veszthet, ha az ellene szövetkezett hat párt fenn tudja tartani az egységet. De gondjai vannak odahaza a szlovén Janšának is, a magyar vezető szövetségesének, aki szintén bőszen ostorozza a liberális elitet, ám népszerűsége erősen zuhan.

Babiš sokáig óvakodott a nyíltan rosszindulatú, bevándorlás-ellenes nyelvtől, amit a magyar, lengyel és szlovén vezetés szokott bevetni, de a végén élvezettel ráállt erre a vonalra, hogy mozgósítsa híveit. A múlt hónapban, Orbán társaságában ellátogatott a magyar határzárhoz, majd pár nappal később a budapesti kolléga viszonozta az utat és ott arról beszélt, hogy a magyarok nagyon örülnének, ha Babiš maradna hivatalában.

Mindazonáltal a cseheknél majdnem 10%-ig vitte egy szélsőséges párt, ami azt mutatja, hogy messze nem egyértelmű a szélsőjobbos populizmus elutasítottsága. De a politikai főáramlat által kötött szövetség azt jelzi, hogy feltehetőleg hanyatlik a populizmus a régióban. Most alighanem hosszas tárgyalások következnek a „hogyan tovább?”-ról, ám az látszik, hogy az eddigi miniszterelnök nemigen őrizheti meg posztját. Ahogy a Brnói Egyetem politológia-tanszékének vezetője mondja, népszavazás zajlott Babiš ellen. Hiába uralta a politikát csaknem 10 éven át, vegyítve a jobbos, populista retorikát és a hagyományosan baloldali eszközöket, mint a nyugdíjak emelését és a hátrányos helyzetűek támogatását.

A német Die Zeit szerint tegnapi lemondása után az osztrák kancellár nem megy, csupán sasszézik egyet oldalra, mert a néppárti frakció vezetőjeként továbbra is hatással lesz a kormánypolitikára. Így most csakis a zöldektől függ, képes-e megújulni Ausztriában a közélet.

Mindesetre csalódtak mindazok, akik alázatot vártak Kurztól, miután kiderült róla, milyen csalárd módszerekkel szerezte meg annak idején a hatalmat. Előtte három napon át keményen, dacosan és felháborodottan küzdött, a végén közölte ugyan, hogy megy, de a bűnösségét akkor sem ismerte be. Helyzete azonban tarthatatlanná vált.

Az eddigi bizonyítékok jó része alapján nem áll meg a büntetőjogi felelőssége, ám így is egy olyan klikk képe bontakozik ki, amely gátlástalanul, ízléstelen intrikával tört a kulcspozíció megszerzésére, előbb a Néppártban, majd a kormányban. Ennélfogva egyre erősebb lett a nyomás a sajtó, főként a pártok, de a civilek részéről is, hogy Kurz vegye a kalapját. Az ÖVP székháza előtt mindennap százak tüntettek. Ily módon a pártban is erősödött a kétség, hogy hivatalában lehet-e tartani a politikust.

Végül is az döntött, hogy Kurz és kompániája félt, hogy jövő kedden a parlament dönt helyettük. És ha ügyvivő kormány jön, akkor új emberek állnak a Néppárt ellenőrzése alatt álló minisztériumok élére, akkor pedig megindul a kutatás további bizonyítékok után a klán ügyében.

A párt attól is tart, hogy hamar új választások következnek, mert közben folyik a nyomozás, és még jobban kiborulhat a bili. Kurz fénye erősen elhalványult, ő most már az urambátyámrendszert, a nepotizmust, a hatalom kemény ellenőrzését testesíti meg. Ami még a nagykoalíció legelszántabb híveit is megrettenti.

Ám nagy hiba lenne leírni a politikust, hiszen továbbra is teljes egészében kézben tartja pártját, ráadásul a képviselőcsoport élén erősebb, mint bármelyik minisztere, részt vesz az összes kormányülésen és az esetleges vizsgálóbizottságok munkájába is beleszólhat. Ez pedig különösen aljas húzás.

Azaz karrierje mélypontján is alapozza a visszatérését. Így most a környezetvédőkön múlik, képes-e Ausztria új lapot nyitni a politikában.

Lojális, vonalhű. Így jellemzi a Der Standard az osztrák lap Alexander Schallenberg külügyminisztert, Kurz bizalmasát, akit a távozó kancellár a saját utódjának javasol. Kettejük viszonya akkor vált igen szorossá, amikor a dicstelenül lemondásra kényszerült kormányfő a 20-as évei végén még az osztrák diplomáciát irányította. A mostani leendő utód volt az egyetlen, akit Kurz átvett az előző, szakértői kabinetből.

Schallenberg régi, nemesi családból származik, és ha megkapja a megbízást, akkor az 1930-as évek óta ő lesz az első, aki ilyen hinterlanddal vonul be a Ballhausplatzra. Már az apja is diplomata volt, egészen az államtitkárságig vitte a tárcánál, így a fiú Indiában, Spanyol- és Franciaországban nőtt fel. Jogot tanult Bécsben és Párizsban, járt a Bruges-i Europacollege-ba is. Szakterülete az EU-politika és a stratégiai tervezés.

Nemrégiben belépett ugyan a Néppártba, de papíron olyan, szeplőtlen politikus, amilyet a zöldek vezére követelt Kurz helyett a kormányszövetség fennmaradásának feltételeként. Ám egyértelmű, hogy egyetlen centiméterrel sem fog eltérni elődje irányvonalától.

Vonatkozik ez az egyre inkább tekintélyelvű Magyar- és Lengyelországra. Azaz időről időre figyelmeztetni fog a jogállam fontosságára, de nem akarja lerombolni az Orbánhoz vezető hidat. Vagy ahogy megfogalmazta: nem fogunk együtt üvölteni a kórussal, mert jobb a párbeszéd lehetőségét keresni, semmint odamondogatni. Továbbá reméli, hogy Budapest magába mélyed és elgondolkodik. Hát, nem így történt, hanem éppen ellenkezőleg, mint tudjuk, teszi hozzá az elemzés.

A migráció ügyében is teljes mértékben egyetért eddigi főnökével, Kurzcal, akinek karrierjét nagy mértékben köszönheti. Azaz: Ausztria már eddig is éppen elég humanitárius segítséget nyújtott, nem igaz, hogy álláspontja embertelen volna, de 2015 semmiképpen sem ismétlődhet meg.

Nagyon oda kell figyelni, hogy az unió gazdasági megújulását ne veszélyeztethesse a korrupció a különleges gazdasági alap felhasználása közben – idézi a Project Syndicate a spanyol Ciudadanos strasbourgi frakciójának vezetője figyelmeztetését, aki egyben az EP liberális képviselőcsoportjának második embere. Luis Garciano úgy véli, hogy a 750 000 millió eurós csomag történelmi lehetőség, ám egyben nagy kockázat. A sikere attól függ, kellőképpen bizonyos kormányok körmére néznek-e.

Nem szabad megengedni, hogy némely hatalmak csaló módon elfolyassák a pénzt, nincs szükség botrányokra. A szoros és erőteljes költségvetési unió látja kárát, ha az európaiaknak utána az ugrik be az egész programról, hogy azon keresztül korrupt politikusok és a vazallusaik szedték meg magukat.

Ennélfogva szigorú jelentési kötelezettségre és átláthatóságra van szükség, továbbá pénzt, paripát, fegyvert kell adni az OLAF-nak, az új európai ügyészségnek és az uniós számvevőknek.

Hiszen a csalás már eddig is jelen volt a szervezetben. A szlovák újságíró-gyilkosság áldozata pont ilyen ügyön dolgozott, és ide tartozik Magyarországon a 4-es metró esete, vagy Orbán miniszterelnök vejének, Tiborcznak a volt cége, az Elios is. Az OLAF azt javasolta, hogy a 2014–19 közötti disznóságokért 6000 millió eurót követeljenek vissza a tagállamoktól.

Az Európai Parlament most szigorú kikötések mellett kardoskodik, éppen ez magyarázza a jelenlegi patthelyzetet a Bizottság, illetve Magyar- és Lengyelország között.

A Financial Times vezércikke arra figyelmeztet, hogy Oroszország csak előnyt húz a szorult energiapiaci helyzetből, és Putyinnak igencsak kedvére valók a kedvezőtlen fejlemények. Nevezetesen: két napja az irányadó gázár hatszor magasabb volt, mint egy évvel ezelőtt, bár már némileg csökkent, miután az orosz államfő közölte, hogy hajlandó az árak stabilizálására. Ám kiderült, hogy Moszkva akkor is nagy bajokat tud okozni, ha nem zárja el a vezetéket, csak éppen nem ad elég gázt a szerződéses kötelezettségeket felül.

A koronavírus és a hosszú tél miatt eléggé üresek a tárolók és elmaradt a karbantartás jórésze bizonyos olaj- és gázlelőhelyeken, illetve bányákban. De szakértők szerint az oroszok így is sokkal több gázt tudnának küldeni. Csak éppen igyekeznek meggátolni, nehogy Európa elsiesse a zöld áttérést. Egyben azt is sürgetik ily módon, hogy a német hatóságok sürgősen adják meg a használatba vételi engedélyt az Északi Áramlat 2-höz.

A vezeték eleve politikai célokat szolgál: Ukrajna megkerülésére és megalázza Kijevet. Emellett csak növeli az orosz függőséget, noha a Nyugat megtehetné, hogy az Északi Áramlat-2 igénybevétele helyett többet vásárol az ukránokon keresztül. Sokan azonban már most is vonakodnak olyasvalakitől venni, aki nem leplezi, hogy az energiát kész geopolitikai fegyverként bevetni. Válaszul az EU-nak fel kellene gyorsítania a források és a szállítók diverzifikálást. Egyúttal még inkább támaszkodnia kellene a megújuló fajtákra, és még jobban ki kellene építenie a cseppfolyósított gáz beszerzésére szolgáló infrastruktúrát.

Az új technológia, a jobban működő, az eddiginél többszereplős piac ellenállóbbá tenné a földrészt a válságokkal szemben, egyben pedig megnehezítené, hogy a Kreml a zavarosban halásszon.