Orbán útja a tekintélyelvűségtől a tekintélyelvűségig

Orbán Viktor mára nem a többpárti demokráciát, a szólás, a sajtó és a gyülekezés szabadságát hirdeti, hanem kitalálta az illiberális demokráciát – állapítja meg Misha Glenny a Financial Times-ban.

Az egykori lelkes demokrata megtestesíti az eltelt 30 évet: a tekintélyelvűség rendszeréből indult, hogy visszaérkezzék egy sajátos tekintélyelvűséghez – mutat rá a cikk szerzője, aki újságíróként évtizedek óta foglalkozik Európa keleti felével. Ám úgy ítéli meg, hogy napjainkra a térség elveszett.

Jelenleg a nacionalizmus és a türelmetlenség újabb korát éljük, ezért csak nehezen tudja felidézni a berlini fal leomlásának eufóriáját és derűlátását. Az első figyelmeztetés a Jugoszlávia felbomlását kísérő súlyos erőszak volt. Már akkor sejteni lehetett, hogy az átmenet nem lesz sétagalopp. Az átalakulás nehézségei folytán hamar ki is alakult a megnevezés: gengszter-kapitalizmus, benne korrupcióval, szervezett bűnözéssel. A szerző, aki annak idején részenként másológépet csempészett be Rajk Lászlónak és Demszky Gábornak, megállapítja, hogy az idő félresöpörte az egykori ellenzékiek javarészét, noha azok kulcsszerepet töltöttek be a változásokban. A forradalom felfalta saját gyermekeit. Ám ennek fontos tanulságai vannak, mivel látszik, hogy a szovjet uralom öt évtizede után Kelet-Európában sokan nem kérnek egy másik, nemzetek feletti szervezetből, még ha az sokkal toleránsabb és gazdagabb is. Ez legutóbb a 2008-i pénzügyi válság idején mutatkozott meg hangsúlyosan.

Az a modell fordult át az ellenkezőjébe, amelytől a Nyugat azt várta, hogy az új demokráciák majd szépen utánozzák. Ám Magyarországon például súlyos társadalmi hatással jártak a jelzáloghitelek, és a tömeges csőd közepette gyorsan terjedt a populizmus rothadása. A régióban Orbán Viktor az egyetlen egykori ellenzéki, akinek sikerült meghódítania a hatalmat, a lengyeleknél és a cseheknél kudarcot vallott a Szolidaritás, illetve Havel.

Csakhogy emiatt a magyar vezető elárulta ifjúkori eszményeit. De ezzel együtt látszik még az idealisták által hátrahagyott jelzés, mert hiába áll Magyar- és Lengyelország populista vezetés alatt, illetve hiába nagy az ilyen erők befolyása a cseheknél és a szlovákoknál. Azért a lakosság nagy része mindenütt makacs ellenállást tanúsít velük szemben, részben merítve 1956 harcából. Hála éppen a közeli múlt történelmének, az 1989-i forradalom még nem szenvedett teljesen vereséget. Ezzel együtt nagyon úgy látszik, hogy végső soron illúziónak bizonyult.

Közép-Európában feszültséget kelt az LMBT-közösségekkel szembeni hivatalos retorika – írja a The Guardian. A Budapestről, Prágából és Varsóból keltezett körkép rámutat, hogy politikusok és egyházi személyiségek egyaránt gerjesztik a meleg-ellenességet, mert így akarják növelni konzervatív bázisukat, illetve igyekeznek félelmet kelteni a szavazók körében. Ily módon azonban szembemennek azzal, hogy a térségben az utóbbi időben jócskán javult a tolerancia és az empátia a szexuális kisebbségek iránt, köszönhetően annak, hogy a kis és nagyobb városokban egyre többen képviselik az aktivisták magabiztos új nemzedékét. Ugyanakkor a héten Prágában az hangzott el a földrész legnagyobb idevágó tanácskozásán, hogy a melegek és transzneműek esetében továbbra is létezik a vasfüggöny, annak keleti oldalán erősödik a homofób gyűlölet, az erőszak és a hátrányos megkülönböztetés. Magyarországon a negatív megítélésnek nincsenek olyan mély gyökerei, mint Lengyelországban. Az utóbbi hónapokban azonban a Fidesz a jelek szerint összehangolt meleg-ellenes hadjáratot indított. Ideértve a Coca Cola elleni bojkottfelhívást, valamint Kövér László kemény kijelentését. A LMBT-réteg hasznos célpont lehet Orbán számára, aki éveken át a migráció veszélyével riogatott. Kanicsár Ádám András újságíró és aktivista felidézte, hogy a kormánypolitika egyik alaptényezője, hogy közös ellenséget kell találni a magyarok számára. A bevándorlók, Brüsszel, az EU és soros után most a melegek vannak soron. Mert azok állítólag veszélyeztetik a katolikus értékeket és a családokat. Ám a másik oldalon mind többen ébrednek rá, hogy ezt nem szabad annyiban hagyni – mondja Kanicsár.

Német sajtóértesülés szerint Orbán Viktor a Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét adományozza a volt bajor miniszterelnöknek, sőt, tudható – írja a Süddeutsche Zeitung –, hogy a kitüntetést a magyar vezető személyesen adja át, éppen aznap, amikor a török államfő is Budapesten lesz. Az indoklás szerint Edmund Stoiber, aki sokáig az CSU első embere is volt, a két ország kapcsolatainak előmozdításáért részesül ebben az elismerésben. Továbbá mivel mindig is figyelembe vette Európa sokszínűségét, egyenrangúan és megértéssel kezelte az eltérő történelmi utat bejáró nemzeteket, így végső soron hozzájárult a földrész újraegyesítéséhez.

A jelentés hozzáteszi, hogy a bajor keresztény-szociálisok mindig szoros kapcsolatot ápoltak Orbánnal, többször is meghívták év eleji frakciótanácskozásukra, ám újabban kissé lehűlt a barátság. Az európai választás kampányában a CSU elnökhelyettese, Weber kijelentette, hogy nem kíván a Fidesz szavazataival a Bizottság elnöke lenni. Ezt azután a magyar politikus azzal viszonyozta, hogy Macron mellé állt, amikor az meg akarta akadályozni a bajor jelölt megválasztását.

Wolfgang Schüssel szerint napjaink autokratáit össze sem lehet hasonlítani azzal, ahogyan egykor Ceausescu, illetve a kínai kulturális forradalom terrorizálta a lakosságot, vagy akár a náci rezsim vagy Sztálin – állapítja meg a Die Presse. Ez azonban nem jelenti azt, hogy napjainkban nem kell ébernek lenni és néven nevezni a dolgokat, ám mégis csak más minőségről van szó.

A volt osztrák kancellár, aki tagja a Fidesz EPP-tagságát kivizsgáló Bölcsek Tanácsának, helyesli, hogy a Bizottság következő elnöke külön posztot hoz létre az európai életmodell védelmére, mivel nagyon sok migráns csakis a gazdasági lehetőséget látja, ám figyelmen kívül hagyja, hogy a jólét együtt jár egy sor személyes szabadságjoggal, amit tiszteletben kell tartani. Pedig a harmóniát csak így lehet megőrizni, tette hozzá a politikus, aki külön kihangsúlyozta, hogy itt nem hegemóniáról van szó. Fontosnak nevezte egyúttal a bevándorlók beilleszkedését, valamint azt is, hogy meg kell követelni ezektől az emberektől a kötelezettségek megtartását. Megjegyezte ugyanakkor, hogy migráció mindig is volt és lesz is. Ám annak nem szabad veszélyeztetnie az európai modellt.

A politikus, aki benn ül a 2. legnagyobb orosz cég, a Lukoil Felügyelő Bizottságában, kifejtette, hogy Moszkvára két oldalról nehezedik nyomás: egyfelől vonzó alternatívát kínál számára Európa a maga nyílt társadalmával, másfelől viszont ott a kínai modell és Peking módszeresen a maga javára befolyásolja Oroszország keleti részét.

„Ami sok, az sok, Európának most már meg kell mutatnia a briteknek, merre van az ajtó”! – hangsúlyozza a The Washington Postnak írt kommentárjában Dalibor Roháč, a konzervatív American Enterprise Institute elemzője. Úgy ítéli meg, hogy az EU túl sokáig hagyta menni a Brexitet a maga útján, de itt az idő, hogy most már inkább a saját dolgaival foglalkozzék. A britek három éve megszavazták a kiválást, és semmi sem utal arra, hogy változott volna a véleményük, tehát csak menjenek, isten hírével. A látványos hosszabbításnak nincs értelme, az unió csak akkor jut előbbre saját, 450 milliós lakossága szolgálatában, ha a belső gondokra összpontosít, de a szigetországnak is ez a legjobb. Hiszen itt olyan feladatok tornyosulnak, mint Szíria és Ukrajna, a közeledő gazdasági visszaesés, az erősödő tekintélyelvűség a többi közt Magyarországon, nem beszélve az olyan hosszú távú problémákról, mint a transzatlanti viszony és Kína.

Nem szabad tovább pepecselni egy olyan állammal, amelynek szintén megvannak a maga politikai céljai. Elég a jóindulatból, de a távozásnak nincs jó módja, minden esetben alkut kell kötni. A felek jó ideje a gittet rágják és emiatt az Egyesült Királyságban már nem működik a politikai gépezet. Johnsonnak sok hibája van, így hajlamos a szégyentelen demagógiára, de nagy igazságot mondott ki azzal, hogy össze kell hozni a brexitet.

Persze ettől még egy sor kérdés nyitva marad az EU és a britek viszonyában. A kockázatok miatt nem érdemes új népszavazást tartani és nem visz előre az újabb választás sem. A szakértőnek egyébként meggyőződése, hogy a nemzeti érdekek úgyis visszavezérlik Londont az unióba. Ám jelenleg nincs értelme meghosszabbítani a válás agóniáját.

Végre leült egymással a magyar és az osztrák fél a Fertő magyar oldalán tervezett nagyszabású idegenforgalmi beruházás ügyében, de az álláspontok nem közeledtek – írja a Kurier. Magyarországot a bécsi nagykövet, Nagy Andor képviselte a soproni fórumon és ragaszkodott ahhoz, hogy 75 millió eurónyi pénzből épülő szabadidőpark, hotel, több sportpálya, kikötő, valamint parkoló nem veszélyezteti a térség UNESCO világörökség státuszát.

Ezt azonban Burgenlandban másként ítélik meg. Különben egy helyi portál azt közölte, hogy tisztázódtak az ellentétek, az osztrákok szerint azonban erről szó sincs. A legfontosabb azonban az, hogy egy év elteltével megkezdődött a párbeszéd. Az azonban nem valószínű, hogy a magyar fél visszalépne a tervtől. Az engedélyeket már kiadták, de a munka még nem kezdődött meg. Egyébiránt Ausztria továbbra sem ismeri a részleteket.

(A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.)