Ennek a médiaszemlének éppen az elkészültekor, vagyis ma hajnalban, végre-valahára nagy nehezen sikerült megegyezni az EU-országok első számú vezetőinek brüsszeli tanácskozásán a migrációval kapcsolatos közös európai fellépésben. A csúcsvezetők tegnap kezdett munkavacsorája, ahogyan az egyébként az ilyen tanácskozásokon nem ritkán megtörténik, sokáig az idők végtelenségébe látszott nyúlni, majd kiderült, hogy pontosan 12 órán át tartott.
A folyamatosan frissített, újra és újra átírt tudósításokból – ami az internetes, online korszak jellemzője, szemben azzal, hogy régen a napilapos kollégák egy ponton óhatatlanul kénytelenek voltak nyugovóra térni, mondván, a lapzárta az lapzárta – szóval ezekből a félig kész, de már közzétett tudósításokból érdemes kiemelni Donald Tusk szavait, amelyek még jóval az alku megszületése előtt hangzottak el.
A volt lengyel miniszterelnök, aki most az EU-tagállami csúcsvezetők testületének, az Európai Tanácsnak az elnöke, több médium, köztük például az AFP francia hírügynökség jelentése szerint azt mondta az Afrikában létesítendő migráns-előszűrő táborok létrehozásának általa elővezetett ötletéről: „Néhányan azt gondolhatják, hogy túl kemények a migrációs javaslataim, de higgyék el nekem: ha ezekben nem állapodunk meg, akkor majd valóban kemény javaslatokat fognak hallani néhány valóban kemény fickótól”.
Az AP amerikai hírügynökség is felfigyelt erre a mondatra, és a maga részéről hozzátette: „Ezeknek a kemény fickóknak az egyike Orbán Viktor magyar miniszterelnök, aki csapatokat vezényelt a magyar határra, és szögesdrótkerítést emelt, hogy kívül tartsa a migránsokat”. Az AFP beszámolója is kitért egyébként arra, hogy „volt kelet-európai kommunista országok, különösen Magyar- és Lengyelország tekintélyelvű kormányzata engesztelhetetlenül ellenzi” azt a tervet, hogy állandó kvóta alapján osszák el az EU-országok között az Itáliába és Görögországba érkező menedékkérőket.
Diplomatáktól származó osztrák médiaértesülés szerint az éjszaka folyamán Francia- és Olaszország olyan kompromisszumos szövegtervezetet terjesztett elő, amely szerint önkéntes alapon lehetne létrehozni egyfelől Európában menekült-központokat, másfelől szintén önkéntes alapon lehetne elosztani a tagállamok között a tengeri úton érkező menedékkérőket. Eszerint nagyjából ez lenne a kézzelfogható tartalma annak az elgondolásnak, amiről Emmanuel Macron francia köztársasági elnök Twitter-bejegyzése csak annyit árult el, hogy a megállapodásra törekvés két elvet, a felelősségvállalás és a szolidaritás elvét kívánja érvényesíteni.
A Bloomberg amerikai üzleti hírügynökség értékelése szerint a Macron rábólintását elnyert tervezet annyiban tartalmazott engedményt az egész csúcstalálkozó romba döntésével fenyegető olasz kormánynak, hogy azokat a központokat, ahol szétválasztanák egymástól a valóban oltalomra jogosult menekülteket a gazdasági migránsoktól, az EU-országokban is létrehozhatnák – igaz, kizárólag önkéntes alapon.
Az APA osztrák hírügynökség úgy tudta, hogy – legalábbis a dolgok kora hajnali állása szerint – a francia-olasz közös tervezetet nem csupán a négy visegrádi állam, vagyis Lengyel-, Magyar-, Csehország és Szlovákia ellenezte, hanem mellettük Dánia és Hollandia is. A Bloomberg beszámolója viszont már egyedül Magyarországot említette, mint olyan országot, amelynek a kormánya körömszakadtáig ellenállt a migránsok kvóta szerinti elosztásának. Ezt követte aztán pirkadatkor Tusk Twitter-bejegyzése, amely szerint sikerült megállapodásra jutni.
A német média Angela Merkel kancellárnak a maratoni ülés utáni sajtótájékoztatójából kiemelte azt, hogy az Európán kívül, Afrikában szintén létesítendő előszűrő központokat az Egyesült Nemzetek Szervezetével, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, a Nemzetközi Migrációs Szervezettel, valamint értelemszerűen magukkal az érintett afrikai országokkal összehangolt módon kell kialakítani.
A csúcstalálkozót testközelből figyelemmel kísérő nemzetközi média felfigyelt Giuseppe Conte olasz miniszterelnök azon kijelentésére is, amely szerint Itália még nem döntötte el, létre kíván-e hozni a maga részéről olyan menekültközpontot, amelyeknek az EU-országokban való létesítése – úgymond az európai szolidaritás jeleként – éppenséggel a legfőbb olasz követelés volt. Mondván: ha ezt a teendőt nem veszik be a zárónyilatkozatba, akkor a római kormány ennek az EU-csúcsnak a végkövetkeztetéseit egyetlen témában sem fogja jóváhagyni. „Olaszország immár nincs egyedül” – állapította meg Conte elégedetten kora reggeli nyilatkozatában – és hozzátette, az a döntés, hogy Olaszország is létrehozzon-e ilyen elosztó központot, egyáltalán nem sürgős.