Meghallgattam a gatyaértékelő beszédet

(Szerző: Lendvai Ildikó) Eredetileg évértékelőről volt szó, de az nem lehetett, vagy mindnyájan rosszul tudtuk, és nem is volt tavaly önkormányzati választás. A miniszterelnöknek úgy sikerült értékelnie a 2019. évet, hogy ez valahogy kimaradt belőle. (Nyitó kép: MTI/Szigetváry Zsolt felvétele.)

„Csak a szépre emlékezem…” – szól a régi sláger is. Legfeljebb egy poénnak szánt divatszakmai fejtegetés segítségével utalt a sok helyen győztes ellenzékre: „Alul kisnyilas gatya, felül vörös mellény, rajta szivárványszínű kitűző”. És, mint mondta, még pártprogramjuk sincs. (Bezzeg a Fidesznek! Csak 30 évre titkosították.)

Nos, ami a divatot illeti, az évértékelő az „alul Horthy-gatya, felül frissen beszerzett zöld mellény, rajta Nagy-Magyarország kitűző rózsafüzérre akasztva” viseletet mutatta be trendiként. Hogy Orbán ma kizöldül és beklímul, azt Gulyás miniszter előre bejelentette, némi zavart keltve az eddig a klímahisztin gúnyolódó kormány- és sajtókörökben.

Elhangzottak rokonszenves környezetvédelmi elképzelések is (na, Paks azért marad!), picit sem rontott rajtuk, hogy nem a költségvetésből teremtenek rá forrást (még a végén elfogyna a stadionpénz!), hanem a lakosságnak kell „zöldkötvény” vásárlásával újból hiteleznie az államnak.

A beszéd persze Trianonnal kezdődött, innen szép nyerni. Eddig egy kicsit bajban volt ezzel a miniszterelnök, összerúgni sem merte a port a visegrádi szövetségesekkel, így még emlékbizottság sem lett, szegény Schmidt Mária itt áll munka nélkül… De végre megvan a megoldás! A beszédből kiderült, hogy Trianon kapcsán igaziból a már megszűnt államalakulatok –Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió – szívták a vérünket, de amióta ezek csúful szétestek, a derék új nemzetállamokkal már puszipajtások vagyunk. (Ukrajna és Románia nincs megemlítve, kicsire nem adunk). Nemzetállam a nemzetállamnak nem vájja ki a szemét.

Voltak aztán ismerős futamok „brüsszeli blablanyelvről”, „liberális mesékről”, Gyöngyöspatáról, börtönökről, az ármányos Sorosról. Nekem az tetszett, amikor sikerült még Antallt és Hornt is besorozni a Soros-ellenes nemzeti hadseregbe.

Visszamenőleges hatállyal, hogy másképp?
Megtudtuk, hogy továbbra is csak a nyugdíjak „értékállóságára” számíthatunk, bérkövető emelés nuku, (az „infláció” és a „forint” szavak nem hangzottak el), és szó sem lehet uniós képlet alapján számolt minimálbérről, közös szociálpolitikáról sem, mert az rontja a versenyt.

Viszont „felszámoltuk az ingyenélést”, (Mészáros és a többiek tényleg nem ingyen élnek, mi fizetjük), az utóbbi száz év alatt most volt a legjobb tíz évünk, és az oktatás is rendben van, ne tessék „gyepálni”. Merthogy lám, milyen jól helytállnak a multiknál a magyar mérnökök és munkások, köszöntötte szeretettel a felvonuló dolgozókat. (Szerintem közülük csak elenyésző számban lehetnek, akik az általánost az utolsó dicsőséges tíz évben végezték, de mindegy.)

Az iskola különben is veszélyes hely – tessék elképzelni, hogy „a liberális nem más, mint diplomás kommunista”. Végre megértettem, miért kellett az egyetemi, sőt a gimnáziumi helyeket is csökkenteni. Már a kommunista is elég rossz, de hogy még liberálissá is kiképezzék, az maga a pokol!

A befejezés is nagyon szép volt, és egyáltalán nemcsak azért, mert véget ért a beszéd. A miniszterelnök Muhammad Alit idézte: „Lebegjünk, mint a pillangó, és szúrjunk, mint a méhecske”.
Az milyen lesz, amikor jövőre pillangóként látjuk majd lebegni a mikrofon előtt! Azt most is mondta, hogy „Magyarország mindenek előtt, isten mindenek fölött”, de a kettő között majd ott lebeg a kormányfő is. Kicsit azért közelebb az istenhez.

Gatya, mellény, kitűző marad, azok beváltak.