(Szerző: NJF) Ukrajna kapcsán (újólag) előtérbe nyomult ősi kérdés: mi is egy ország területi integritása (azaz nemzetközileg elismert határai)? Amit meg kell(ene) védenünk – különösen Putyin törekvéseitől…Saját (különbejáratú) véleményemet már többször kifejtettem, az „be van betonozva” nálam. Kifejtem most is, noha nem akarom ráerőltetni senkire. (A nyitó képen: néhány arasznyi holland–belga határ…)
A helyzet, a fennálló állapot, ahogyan éppen áll (vagy ahogyan korábban valamikor állt) – ez a „status quo”. A (késő)latin kifejezést kisajátította a (geo)politika… az erőviszonyok, társadalmi struktúrák, a „rend” fenntartására értve. ( A status quo ante ezt jelenti: „a dolgok állása, ahogy eddig/addig volt”. További finomítás: „status quo ante bellum”.)
Tovább szűkítve az értelmezést, eljutunk az ország (az állam, a birodalom stb.) határaihoz, melyek kijelölésében (és nemzetközi elismerésében) elsősorban a status quo elvének alkalmazása segít(hetne). Jobb híján, mondhatjuk.
A jobb oldali képen: az izraeli–palesztin határvonal egy része.
A fennálló helyzetek ugyanis nincsenek bebetonozva: könnyen ledőlnek, megváltoztathatóak és új formában is elfogadtathatóak.
A demokráciákban (mely rendszereket ugyancsak jobb híján ismerünk el legmegfelelőbbeknek) ez az alapelv gumicsontként mindenkor alkalmazható, még ha saját ellenétébe fordul is. (Példa rá Dél-Tirol, India–Pakisztán, Tajvan, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia; Koszovó, a Boszniai Szerb Köztársaság, Észak-Ciprus, Dél-Szudán stb.)
A demokratikus többségű nemzetközi közösség viszonylag könnyedén és rugalmasan képes a status quo változásának elfogadására és földolgozására. (Mi magyarok is ebben reménykedtünk a bécsi „döntések” idején.)
Egykori pillanatkép a török–görög határról.
Putyin elvtárs (és néha Trump elvtárs) ma is úgy véli: elegendő – akár erőszakosan, avagy üzleti tranzakció keretében – átalakítani a fennálló helyzete(ke)t; a világ („haladó”) közvéleményét ez nem rendíti meg: hajlamos (chamberlainesen…) bármilyen új status quo elfogadására.
Sokszor – de nem elégszer – elmondtam már: a Szovjetunió szétesésekor rögzült határokat az oroszok (akik ugye annyian vannak, mint …) lelkileg (lásd russzkaja dusa) egy pillanatig sem tudták komolyan venni. Hogy a Krím nem orosz…? Ogyessza nem orosz…? A Kaukázus nem orosz…? Stb. Ja, persze – egy darabig… csak amíg újrarajzoljuk az (ideiglenes) határvonalakat… Az ukrán nácikat meg Berlinig rugdossuk… Ez az össz-orosz hozzáállás néhány továbbélő eleme.
Az országhatár két politikai–adminisztratív szempontból egymástól független ország között húzódó adminisztrációs vonal, amelynek többféle funkciója, megjelenése, értelmezése és hatása van . A határvonal által körbezárt terület rendszerint azonos az ország területével . (Wikipédia).
USA–Mexikó határ.
Többféle értelmezés lehetséges… Rendszerint ez és az, itt és ott stb. mást és mást jelent (minimum az érzelmi töltete más)…
Biztonságpolitikailag nézve az egyes államok, szövetségi rendszerek katonai potenciáljának eredője a status quo. Vagyis: egyfajta ERŐ-vonal… Aki katonailag impotens (nem erős…), az ne nagyon okoskodjék szuverenitás-ügyekben. Nyilazó rablóhordáinktól egy ideig rettegtek ugyan, most már (Augsburg óta) csak a baromságainktól félnek kicsinyég… Vétóinkon már nyíltan röhögnek szerte a világon… Kikerülik őket (vezéreinket és vétóikat), mint egykor a hátrafelé nyilazó őseinket. Maradjanak inkább kívül és nyilazzák (nyilasozzák…) egymást!
Mindezekkel egyetemben (és mindennek ellenére) a szuverenitás, a területi integráció, a határok sérthetetlensége stb. a politológusok mindennapi kenyere lett/maradt. Az „zembörök” azonban sehol sem veszik komolyan (a kenyerespajtásokat sem). Sokszor én magam sem… Noha tudom (belém verték), hogy a függetlenség, a szuverenitás meg a demokrácia végső soron mindenkinek jó. Teljes szívű EU-hívő vagyok.
Marad az örök sto gyélaty…
Határ: valahol a magyar délen…
A „békés egymás mellett élés” (egymással élés…) – úgy tűnik föl: csupán egy hidegháborús metafora túlélése… Különösen szomszédok esetében. Megkérdezhetsz akár románt, akár szlovákot; szerbet, írt, baszkot, katalánt; dél-tiroli digót; jenkit vagy mexikóit; izraelit, palesztint; magyart, lengyelt vagy ukránt is…
Az együtt békében virágzó Európa (s a népek hazája, „nagyvilág”) is csak egy álom volt/lett csupán.
Ukrajna (neadjisten, Grönland, Kanada, Palesztina, Katalónia stb.) viszontagságainak olvastán vegyétek figyelembe eszmefuttatásaimat a status quo-ról!