Megteltek, zsúfoltak a börtönök, utaztatják a rabokat

(Írta: Katus Eszter/Átlátszó) A lap közadat-igényléséből kiderült: ide-oda pakolgatják a fogvatartottakat a magyarországi börtönökben. Csak januárban több mint ezer rabot mozgattak meg. A témában jártas Magyar Helsinki Bizottság szerint évek óta így próbálják kiegyenlíteni a telítettséget. A feladat azonban egyre nehezebb: a legutóbbi 33 évben ugyanis soha ennyien nem ültek még rács mögött, mint most. Mindezt az elfogott embercsempészek magas számával magyarázza a kormány, a férőhely-bővítési program kudarcáról és az alternatív büntetések kihasználatlanságáról viszont nem beszél. 

„Egyik nap bejöttek az őrök, mondták, hogy pakoljak, mert átvisznek egy másik börtönbe – az ország másik végébe. Nem is értettem, hogy miért. Később annyit hallottam vissza, hogy „a börtönök zsúfoltsága miatt. Ám ahova kerültem, ott még rosszabb volt a helyzet, többen voltunk egy cellában. Szóval nem nagyon értem még így sem.” Ezt az esetet juttatták el lapunkhoz, mi pedig megpróbáltunk utánajárni, mi állhat a háttérben.

Rákérdeztünk a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságánál (BvOP), hogy pontosan mely büntetés-végrehajtási intézetekből hány fogvatartott átszállítására került sor 2023. január 1. és január 24. között a börtönök túlzsúfoltságának csökkentése végett, illetve, hogy hányat terveznek még áthelyezni ugyanezen ok miatt a következő időszakban.

A BvOP e-mailben azt a választ adta, hogy „az első kérdésben megjelölt ok szerinti átszállításokról adatot nem kezel”, illetve, hogy a szállítási igényekkel összefüggő jövőbeli tervek nem minősülnek közérdekű adatnak.

Kicsit átfogalmazva a kérdést nekifutottunk újra, és ezúttal a BvOP részletes adatokat küldött. Igaz, csak a kérdésünk egyik felére válaszolt.

Ebből kiderült, hogy egyetlen hónap alatt 1068 fogvatartottat vittek át egyik börtönből a másikba.

Az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási (Bv.) Intézetbe például 177 rabot szállították át, és csak 27-et vittek el onnan, a Budapesti Fegyház és Börtön nagyjából „rabokat cserélt”: 45-öt indított el és 41-et fogadott. Ehhez képest a szabolcs-szatmár-beregi bv.-intézetből 40 embert szállítottak el, és csak 4-et fogadtak. Tehát láthatóan nagy volt a mozgás az intézmények között.A közérdekű adatigénylésre az Átlátszó által üzemeltetett KiMitTud közadatigénylő weboldalt használtuk. A KiMitTud segítségével azonban nem csak mi, hanem bárki könnyen és átláthatóan tud közérdekű adatot igényelni minden olyan állami, önkormányzati vagy más közfeladatot ellátó intézménytől, amely részt vesz az állam működtetésében, vagy közpénzt költ. (Győr polgármestere ennek ellenére nem válaszolt érdemben az Infovilág Szerkesztősége által neki küldött kérdésekre, inkább azzal foglalkozott, hogy kioktassa az újságírót.)

Megnehezítik a kapcsolattartást

Bár a BvOP válaszából nem derült ki, hogy a zsúfoltságot tekintve jellemzően honnan hova kerülnek át a fogvatartottak, a Magyar Helsinki Bizottság adatigénylése részben választ adhat a kérdésre. A neki megküldött számok szerint ugyanis szinte minden magyar börtönben 100 százalékot meghaladó a telítettség, mindössze pár intézetben állnak 90% és 100% között. Vélhetően ezek azok az intézmények, ahova rabokat helyeznek át.

A jelenség azonban nem új.

„A gyakori átszállítások és a lakhelytől távoli elhelyezés visszatérő problémája a szervezetünkhöz forduló érintetteknek” – mutat rá Krámer Lili. A Magyar Helsinki Bizottság kutatója, projektkoordinátora szerint különösen azóta jellemző ez, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága 2015-ben a börtönzsúfoltság megszüntetésére rendszerszintű változtatásokra kötelezte a magyar államot.

„Tapasztalataink szerint a túlzsúfoltság megszüntetésére a férőhely-bővítésen kívül a telítettség-kiegyenlítésre való törekvés okozhatja azt, hogy fogvatartottakat a lakóhelyüktől távoli bv. intézetbe szállítják át” – mondta Krámer Lili az Átlátszónak – melyben a távoli elhelyezést és a sok átszállítást panaszolják. De az átszállításokkal kapcsolatos problémákra korábban a Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport (FECSKE) kutatási jelentése is kitért.

A kutatásban részt vevő egyik hozzátartozó a következőket mesélte a FECSKE-nek a saját tapasztalatairól: „Elvitték Nagyfára, holott Ráckevén lakunk, így messze is volt és drága is (10 ezer Ft és 6 óra utazás). Aztán Márianosztrára került, az csak messze volt, de vállalható áron. Nagyfán nem tudtam látogatni, csak ha átszállították Szegedre, 1 hét „vendégségbe”, aztán megint vissza. A szüleivel két év után tudott csak beszélni, Debrecenben, ahová szintén egy hétre átvitték 1 óra miatt.”

„Tapasztalataink szerint különleges szükségletű fogvatartottakat gyakrabban szállítanak át másik büntetés-végrehajtási intézetbe – ezek alapján jellemzően pl. olyan egészségügyi problémákat „kezel” így a rendszer, amikre egyáltalán nincs megoldás az egész büntetés-végrehajtási szervezetben.

A hozzánk fordulók sokszor említik, hogy hiába kérik a fogvatartottak a lakhelyükhöz közelebbi elhelyezést, jellemzően nem kerülnek oda, ahova szeretnének, és ennek indokát sem közlik velük.

A lakcímhez közeli elhelyezés azért fontos, mert a hozzátartozók személyesen szeretnék látogatni börtönben lévő szerettüket.

„A távolság gond a hosszú és költséges utazás miatt, ez sokakat meggátol a személyes találkozásban. Pedig a szabadulást követő újrakezdés egyik legfontosabb feltétele a családdal való kapcsolattartás, ezért panaszmintát készítettünk a fogvatartottaknak és hozzátartozóiknak, amit kitöltve az alapvető jogok biztosának (ombudsman) tudnak elküldeni” – magyarázza Krámer Lili.

A kép forrása: focus.de

Bár a törvény szerint a szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervezet „a jogszabály, illetve az országos parancsnok intézkedése alapján” kijelölt, „lehetőleg az elítélt lakcíméhez legközelebb eső bv.-intézetben hajtják végre”, a lehetőleg szó megengedni, hogy ettől eltérő intézkedés is születhessen.

Az Átlátszóhoz és a Helsinki Bizottsághoz eljuttatott adatok (ld.: bv.-intézetenként a küldött és fogadott fogvatartottak + a decemberi létszám) alapján készíthető egy elméleti „összes mozgás-mutató”, amely szerint 2022 januárjában az összes fogvatartott 11 százalékát helyezték másik bv.-intézetbe egy hónap leforgása alatt.

„A részletes adatokból az látszik, hogy van, ahol a teljes december 31-i létszám 44 százaléka mozgott januárban” – hangsúlyozza Krámer Lili.

Mi lehet ennek az oka? A Helsinki Bizottság szakértője szerint „különösen erős nyomást gyakorol a büntetés-végrehajtásra az, hogy 1990 óta nem voltak annyian börtönben, mint most.”

A legfrissebb adat szerint 2022. december 31-én 19 347 ember volt büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartva. Mindez csökkenő lakosságszám mellett – vagyis az ország lakosságának egyre nagyobb aránya kerül börtönbe, miközben a cél az lenne, hogy erre csak a végső esetben kerüljön sor.

A KSH oldalán elérhető korábbi adatok alapján a legkevesebb fogvatartott 1990-ben volt, akkor 12 241 főt tartottak bezárva. A múlt 10 évben 16-17 ezer között mozgott a fogva tartottak száma, az azt megelőző évtizedben 14–17 ezer között. Annyian pedig soha nem voltak rács mögött, mint a múlt év végén. Ennek fényében pedig nem meglepő, hogy ismét több túlzsúfolt börtön van. A BvOP válasza szerint 2022. december 31-én az összesített telítettség 107 százalékos volt.

A legmagasabb telítettségi szint a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet székesfehérvári objektumában (128%), a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben (120%) és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Bv. Intézetben (120%) volt.

Ugyanazon a napon az összes fogvatartott negyede, 4787 letartóztatott volt, tehát még a jogerős ítéletére várt a büntetés-végrehajtási intézetekben.

Túl sok az embercsempész

A kormány szerint egyszerű a képlet, hogy miért van ismét telt ház a hazai börtönökben: a migráció miatt. Egy győri eset kapcsán (egy románul beszélő embercsempész elbarikádozta magát a cellájában) a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága tavaly októberben ugyanis elmondta: „a múlt években az embercsempészettel összefüggő bűncselekmények elkövetőinek száma folyamatosan és nagy arányban növekszik a magyar börtönökben.”

Annyira, hogy már négy, átlagos, magyar börtön fogvatartotti létszámára rúgnak.

A Helsinki Bizottság szerint azonban az ügy nem ennyire egyszerű. Az általa kikért adatok szerint valóban nagyot nőtt ugyan hirtelen az embercsempészet gyanújával letartóztatottak száma (2021 végén 1048, tavaly nyáron 1134, tavaly év végén pedig 1518 volt a létszám), de ennek oka van.

„Az állami szervek és a kormánypárti politikusok elhallgatják azt a tényt, hogy az embercsempészettel kapcsolatos cselekmények gyakoribbá válása egyértelműen összefügg a magyar menekültügyi rendszer tudatos, kormányzati sorvasztásával. Menedékkérelmet ugyanis sem a határon, sem Magyarországon nem lehet benyújtani 2020 májusa óta.

Azokat, akik jogszerűtlenül tartózkodnak Magyarországon (például nincs érvényes útlevelük, vagy az engedélyezettnél tovább tartózkodnak itt), a magyar hatóságok mindenféle eljárás nélkül a határkerítés szerb oldalára kényszerítik, tekintet nélkül arra, hogy honnan érkeztek és kik ők.

Azzal, hogy ellehetetlenítik a menedékkérelmek benyújtását, a potenciális menedékkérőket arra sarkallják, hogy embercsempészek közvetítésével próbáljanak bejutni az országba” – érvel a Helsinki szakértője. Több ilyen esetből pedig nyilván többet is észlelnek a hatóságok.

Fogvatartottak dolgoznak a magyar–szerb határon, Röszke közelében a határvédő kerítés megerősítésén 2022. október 28-án. MTI/Rosta Tibor

Fele annyi új férőhely, mint kellene

Bár a Helsinki szakértői már évekkel ezelőtt figyelmeztettek, hogy a börtönök túlzsúfoltságát a férőhely-bővítés önmagában nem fogja megoldani, a kormány főként csak ebben az irányban tett lépéseket. Ráadásul csak félig.

Eredetileg Kunmadarason 1000, Békésen, Hevesen, Komádiban, Ózdon, Kemecsén, Csengeren és Komlón pedig 500-500 (vagyis összesen 4500) ember elhelyezésére szolgáló börtön építését tervezték.

Ehhez képest végül csak Állampusztán, Pálhalmán, Sopronkőhidán és Szegeden 110-110, Tökölön 220, Baracskán és Veszprémben 330-330, Kiskunhalason és Tiszalökön 440-440, Miskolcon pedig 550 fogvatartott – összesen 2750 ember – befogadására alkalmas új intézeti épületszárnyakat építettek.

Két éve megkérdeztük a Belügyminisztériumot, hogy miért vetették el az első körben meghatározott helyszíneket; miért csak ennek a fele készült el a tervezett 4500 új férőhellyel szemben; mire fordították a tervezett összegeket.

A Belügyminisztérium szerint a válaszokat tartalmazó dokumentumot „Nem nyilvános!” kezelési utasítással látták el, ami további jövőbeli döntés megalapozását szolgálja, így a fentiek alapján az adatok megismerése a keletkezéstől számított 10 évig korlátozott.

Sok kérdésre tehát nem kaptunk választ, azt azonban sikerült kiderítenünk, hogy a kormányközeli cégek jól jártak. A könnyűszerkezetes épületek kivitelezői ugyanis a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó ZÁÉV Zrt. és a Paár Attilához köthető West Hungária Bau Kft. voltak.

Előbbi nettó 5200 milliós, az utóbbi nettó 10 100 milliós szerződést kötött a BVOP-vel. A ZÁÉV-nek 880, a WHB-nek 1870 hely kialakítását kellett megoldania 2020. június 30-ig.

Mi lehetne a megoldás?

A Magyar Helsinki Bizottság kutatásai alapján az alternatív büntetések kihasználatlanok Magyarországon. Pedig a nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy a szabadságvesztés helyett más büntetési formákat kellene előnyben részesíteni.

2022. december 31-én a legtöbben lopás (5984 fő), testi sértés (3617 fő), rablás (2924 fő), garázdaság (2737 fő), emberölés (1377 fő), csalás (1355 fő), kifosztás (1334 fő), kábítószer birtoklás (1104 fő), járművezetés ittas állapotban (903 fő) és magánlaksértés (863 fő) miatt ültek börtönben.

A tiszalöki börtön makettje.

Ehhez fontos lenne, hogy a szabálysértések és a kisebb súlyú bűncselekmények esetén szociális, mentálhigiénés, egészségügyi ellátások is elérhetőek legyenek. Ezek a támogató intézmények hozzájárulhatnának olyan büntetéskiszabási gyakorlat kialakulásához, ahol a bíróságok jobban megbíznak az alternatív büntetések sikeres alkalmazásában, így azokat részesítik előnyben, különösen a sérülékeny társadalmi csoportok esetében.

Alternatív büntetés például a közérdekű munka, a pénzbüntetés vagy a foglalkozástól való eltiltás.

Emellett egyebek között nem kellene büntetni, ha bírságolni is elegendő, ki kellene bővíteni a reintegrációs (távfelügyelt) őrizet lehetőségét, és inkább a házi őrizetet kellene szorgalmazni az előzetes letartóztatással szemben. Mindezzel elérhető lenne, hogy kevesebb ember kerüljön börtönbe.