Olvasom Bayer Zsolt Ungváry Krisztiánnak írt válaszát. Az én figyelmemet nem az új és újabb, önmagába gabalyodó hazugságfolyam kötötte le, Bayer egész munkásságának e legfőbb jellemzője, sokkal inkább az alábbi kijelentés: a saját politikai közösségéről („az én politikai közösségemről”) az alábbiakat szögezi le: „Itt pedig nincsen érzelem. Csak a jéghideg elhatározás: menni kell tovább ezen az úton, hogy elkerüljük a poklot.”

Könyvtárnyi az irodalma annak, hogy a történelemből ismert legembertelenebb totalitárius mozgalmak vagy a jelenben megtapasztalt fundamentalista ideológiák és vérgőzös, gyilkos terrorista szervezetek az érzelmeket, az emóciókat felesleges, következésképp sürgősen kiiktatandó, ignorálandó megnyilvánulásoknak tekintik, amelyek csupán veszélyes és gátló akadályai a mozgalom kiteljesedésének, mindenek fölött és mindenek ellenében való triumfálásának. Pszichológiai és tömeglélektani munkák sokasága foglalkozik mindezzel, amihez tengernyi idézet áll rendelkezésre.

Én most Hitler Harcom című, egyesek számára örökbecsű munkájából hozok néhány citátumot. A szerző többször is hangsúlyozza „a legkülönbözőbb érzelmi momentumok kikapcsolásának” szükségét, „minden érzelmi mozzanat félretételét”. Az érzelmek, az emóciók jelentését a könyv szerzője újradefiniálja: „minden nemzetiszocialista érzelme elsősorban tevékenységében, szorgalmában és a rábízott munka
teljesítésében nyilvánult meg”. „Az érzelmeknek nem szabad külsőséggé alacsonyodniuk, ellenkezőleg, legszebb megnyilvánulásuk az eredményes munka.” Vagy: „téves álláspont az érzelmet fölébe helyezni a teljesítménynek.”
További idézetek helyett csak jelzem, hogy a nemzetiszocialista, a nyilas, a bolsevik, akár az iszlám fundamentalista „szakirodalomban” kedvére találhat bárki ilyen, vagy ezekhez hasonló „bölcsességeket”.

Inkább csak azt említeném meg, hogy Gulyás Gergely szerint Bayer egy „egészen kiváló cikket” írt válaszként Ungvárynak, és mindennel egyetért, amit abban leírt. Vicces visszagondolni, hogy a 2010-es években Gulyást, a „snájdig református fiatalembert” mindkét oldalon még „emberarcú fideszes”-ként emlegették.