Orbán Viktort nem küldték ki kávézni a múlt héten az Európai Tanács üléséről, így nem tehetett mást, minthogy a magyar embereknek tett ígérete ellenére, megszavazta az Ukrajnának szánt 50 000 millió eurós támogatást. Mindez a tanács ülésével egyidőben tartott kormányinfón Gulyás Gergely kancelláriaminisztert is meglepte, s amikor a jelenlévő újságírók – akik közben megismerték a Brüsszelből jövő híreket – közölték vele, hogy főnöke elállt a vétótól és a többiekkel együtt szavazott, láthatóan zavarba jött. (A nyitó kép forrása: az MSZP Facebook bejegyzése.)
Gulyás Gergely a Mit miért tesz a kormány? című kormányinfó elején arról beszélt, hogy nem akar tippelgetni, lesz-e megállapodás az Ukrajnának nyújtandó 50 000 milliós támogatásról, de csekély esélyt lát arra, hogy Orbán Viktor kimegy kávézni a döntésnél a teremből. Ám néhány perc múlva a HVG jelenlévő újságírója elmondta neki, hogy megszületett Brüsszelben a megállapodás, a 27 tagország – Magyarországot is beleértve – egyhangúlag szavazott a támogatás odaítéléséről.
„Ezek szerint a miniszterelnök szembe megy az emberek akaratával?” – kérdezte Gulyástól az újságíró. Ezzel arra utalt, hogy a nemzeti konzultáció hetedik pontjában feltett kérdésre a válaszolók 99 százaléka azt felelte, nem szabad Ukrajnának több pénzt adni, amíg mi nem kapjuk meg a miénket. Gulyás szerint a kormány nem ment szembe ezzel a ponttal, ugyanis az EU-s pénzek már elkezdtek csordogálni Magyarországnak.
Orbán egy nappal később, pénteken reggel a Kossuth Rádióban még ennél is zavarosabban válaszolt. „A mi pénzünk nem kerül Ukrajnába, de részt vállalunk az ukrán állam működéséhez szükséges költségekben” – így foglalta össze a csütörtöki EU-csúcs eredményeit a miniszterelnök. Ha nem egy mikrofonállvány, hanem valódi újságíró ült volna a miniszterelnökkel szemben, biztosan megkérdezte volna, hogy akkor ezt most hogyan kell érteni. Ha a mi pénzünk nem kerül Ukrajnába, akkor hogyan vállalunk részt az ukrán állam működésében? (Biztosan van megoldása ennek a feladványnak, de ez maradjon a kettőjük – a miniszterelnök és a riporterként foglalkoztatott mikrofonállvány – édes titka.)
Az már eddig is tudható volt, hogy Orbán minden fontos, vagy annak mondott kérdésről maga dönt, a kormány tagjai legföljebb bólogathatnak a döntéseihez. Ő az illetékes elvtárs, aki mindenkinél mindent jobban tud, ezért értelemszerűen minden hozzá tartozik. Egykoron azért legalább a látszatra adtak, a kormányfő a döntéseiről még azelőtt tájékoztatta a minisztereit és államtitkárait, mielőtt azok nyilvánosságra kerültek, ám a mostani esetben sikerült valódi meglepetést okoznia Gulyás Gergelynek.
Otthagyta, mint eb a Szaharát – a magyar emberek ennél szaftosabban szokták az ilyen esetekben kifejezni magukat – és nem törődött azzal, hogy Gulyás, megfelelő információ híján, azt a látszatot keltette a megjelent sajtómunkások körében, mintha halványlila fogalma sem volna arról, ami a kormányban történik. Így fordulhatott elő, hogy ez a máskülönben tanult, magát összetett mondatokban is kifejezni képes miniszter zavarba jött, s csak annyit tudott kinyögni, hogy az uniós csúcson történtekről majd a miniszterelnök ad tájékoztatást.
Orbán egyre gyakrabban viselkedik úgy, mint egy elszabadult hajóágyú: rendre magára hagyja az övéit, magyarázzák meg ők a népnek a döntéseket. Ő úgy állapodik meg, ahogy tud, majd, bármi történik is vele a nemzetközi színtéren, idehaza a legelszántabb (vagy a leginkább befolyásolható és megvezethető) híveinek a kudarcot is győzelemként adja el.
Most is ezt történt: a brüsszeli csúcson Orbán még a napi betevő üveggyöngyét sem kapta meg. Meg kellett elégednie azzal, hogy szavazata fejében megengedték neki, hogy jelen lehessen, amint a nála is fontosabb emberek Európa, köztük Magyarország sorsáról döntenek.