Lehet-e egy törvény törvénytelen? Vagy csak jó és rossz törvények vannak? Amit a parlament elfogad, azt törvénybe iktatják. Jót is, rosszat is. Tehát szerintem a törvény lehet törvénytelen, ha rossz a köznek. Pláne, ha olyan törvény születik, ami a társadalom csak egyes, kitüntetett tagjainak jó, a nagy többség pedig károsodik.
Tiborcz István cégbirodalma az elmúlt öt év során 30 000 millió forint nyereségadót nem fizetett meg. 2017-től egy törvénymódosítás tette ezt lehetővé. A 24.hu újságírói ezt így foglalták össze:
Tiborcz központi vagyonkezelője, a BDPST Ingatlanforgalmazó és Beruházó Zrt. – ahol Orbán Ráhel, a kormányfő lánya a kreatív igazgató – ontja a pénzt: 2019–23 között 48,4 milliárd forint nyereséget termelt, amiből 5,5 milliárdnyi osztalékot ki is vettek. „Közben a költségvetésbe egyetlen fillér társasági adót sem fizettek be”.
Ez az egyik pólus. A másik, hogy ez a kormány sem hajlandó a szégyenteljesen értéktelenné vált, alacsony szintű családi pótlékot megemelni. 1998 óta nem változik. Lényegében az a kérdés, törvénytelennek tekinthető-e ez az állapot. Ha összevetjük az alaptörvénynek nevezett szöveghalmazzal, a családok, a gyereknevelés, a szociális támogatások, adókedvezmények hátterében lévő jogszabályokkal, akkor ez az állapot de facto törvénytelennek tekinthető, miközben de jure nem az. Hát ez van.
Egy civil ember a miniszterelnök ’56-os ünnepi beszéde közben a kormányt bíráló feliratot akart a magasba emelni. A TEK halált megvető bátorsággal rárontó emberei azonnal elvitték valami pincébe, majd a szolgálati helyükre és hét órán át nem engedték el. Van olyan törvény, nem is egy, ami biztosítja a szólás- és véleményszabadságot, a nyilvánosság működését, de semmit sem ér. A törvényhozó többség – vagyis a kormánypárti kétharmad – a kormány erőszakszervezetével magasan tehet a törvényre.
Lényegében arról értekezek, egyszerű példák segítségével, amit már évek óta tapasztalunk mi itthon, és a külvilág, hogy ez a rendszer az éppen csak kialakuló jogállamot felszámolta, és az állam jogát terjesztette ki parttalanul. Saját jogszabályait sem tartja meg olykor, túllép írott és szokásjogokon egyaránt.
Ellenben létrehozta a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, ami már közvetlenül a putyini rendszer másolását jelenti, ahol jogokról már végképpen nem érdemes beszélni.
Nem igaz; legalább beszélni kell ezekről, sokat és minél nagyobb nyilvánosság előtt, hogy szembesítsük ezt a kurzust önmagával. Ez a hivatal ugyanis két dolgot üzen a magyar társadalomnak, az egyik, hogy a kormány üldözi a korrupcióellenes szervezeteket, s ehhez mellesleg egy volt III/III.-tisztet nevez ki kutatási igazgatónak. A másik, hogy a korrupció leleplezését az amerikai titkosszolgálatok számára felkínált muníciónak nevezi – éppen ezzel vádolta meg az Átlátszó oknyomozó portált. Hogy ez maga a paranoia? Szerintem igen. Autópálya-effektus? Igen. Értelmetlen? Igen, és semmi másról nem szól, minthogy a Fidesz önmagáról elképzelt fölényét, mindenhatóságát bizonyítsa, lényegében trollkodással és szájhősködéssel – persze, egyre inkább már csak önmagának és egyre szűkülő választói körének szól ez a táncjáték. Ebben a játékban semmi sem számít, maga a törvény vesztette el a társadalom rendjét biztosító erejét, vagy tekintélyét, mert ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában.
Nem az a kérdés, hogy ennek szerintem már belátható időn belül vége lesz. Az a kérdés, mi marad utána? Mit hagynak hátra ezek az urak, és mit lopnak el végleg előlünk?