Mi okozta Süsü halálát? – kiállítás a Természettudományi Múzeumban

Mint a mai kiállításmegnyitón prof. Persányi Miklós főigazgató hangoztatta, talán nincs olyan hazánkfia, aki meg ne fordult volna – legalábbis gyerekkorában – a fővárosi állatkertben.

A Budapest „fődíszének” szánt, szórakozásra és „mulatságra” is alkalmas hely néhány kiváló tudósnak (Szabó József geológusnak, Kubinyi Ágostonnak, a Nemzeti Múzeum igazgatójának, Gerenday Józsefnek, a Füvészkert igazgatójának, de elsősorban a zoológus és etnográfus Xántus Jánosnak) köszönheti létrejöttét. 1866. augusztus 9-én a déli harangszó megkondulásával egy időben nyitotta meg kapuit Magyarország első állatkertje. A 150. évforduló alkalmából mutatja be a Foltos nyakorján és a többiek című kiállítását a Magyar Természettudományi Múzeum augusztus 12. és október 31. között. (Aki szeretné tudni, annak eláruljuk: a foltos nyakorján a zsiráf „nyelvújított” neve, miként a „fiahordó górugrány” a kenguru lett volna magyarul, a rovátkolt barom pedig a rovar…)

A látogató egyebek mellett megtudhatja, hogy hogyan „főznek” a takarmánykonyhán, meghallgathatja a hajdan volt Állatkerti Társaság harangjának hangját. Bepillanthat az állatkórház működésébe, és megtekintheti: mit tartalmazott az elpusztult állatok gyomra. Például régi pénzérméket, amelyeket az „állatbarátok” dobáltak be a ketrecekbe, vagy például egy teniszlabdát, amely a legendás víziló – Süsü – halálát okozta.

A kiállítást rendező Magyar Természettudományi Múzeumot elsősorban szakmai kapcsolat fűzi az állatkerthez: a két intézmény kicseréli kutatási eredményeit, és közös folyóiratot is kiad, amely Állatvilág címmel jelenik meg kéthavonta. A mostani kiállítás ugyanakkor plasztikusan mutatja be az állatkert 150 éves történetét. Fotók szemléltetik a változásokat, és láthatjuk Xantus János puskáját és az állatok szállítására szolgáló egyik ketrecet, amelybe bele is mászhatunk.

Megnyitásakor a Fővárosi Állat- és Növénykertben mindössze 16-an dolgoztak, javarészt állatgondozók, felsőfokú végzettséggel alkalmazottat aligha találhattunk volna közöttük. Ma viszont 186 szemlélyt számlál a stáb, és mintegy hatvanan diplomások, közöttük öten állatorvosok.

Nem lebecsülendők a fővárosi állatkert nemzetközi kapcsolatai, szerepe a fajmentő programokban és az állatállomány cserélődésében. Erről a témáról is láthatunk tablókat a tárlaton, ahogyan az egyes történelmi korokat is áttekinthetjük. Érdekes adalék, hogy a második világháború után az állatkert kétezres állományából csupán 15 példány akadt, ebből két víziló. (Kérdés, miért kegyelmeztek meg nekik a kiéhezett fővárosiak?)

Ugyancsak a kiállítás mai megnyitóján mutatták be az állatkert jubileumi éve alkalmából megjelent díszes kötetet, amely szinte éves bontásban taglalja a megnyitástól lepergett 150 esztendőt. A kötet számos szórakoztató történetet elevenít fel a világgá ment óriáskígyótól kezdve Deák Ferencig, aki gyakran látogatta az állatkertet és szívesen etette a barnamedvéket esernyőjére tűzött zsömlével.