Elemző cikket írt Péter Bognár, a legrégebbi, 1848-ban alapított osztrák napilap, a Die Presse tudósítója mai számába: „Wie Orbán die Medien dressierte” (azaz Miként idomította, formálta Orbán a maga képére a médiát) címmel. Magyarország miniszterelnöke arra a médiára támaszkodik, amelyik a kezéből eszik. Kiéhezteti a kritikus újságírókat, és reklámokkal árasztja el a kormánypárti médiát.

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke több mint 13 évvel ezelőtti hatalomra jutása óta szokássá tette, hogy kizárólag kormánypárti médiumoknak ad interjúkat. A kérdések, amiket azok a megszelídített „újságírók” tesznek fel, akiket Orbán a maga közelébe enged, ennek megfelelően ártalmatlanok.

Magyarország erős embere így médiamegjelenései során olyan szuverén honatyaként mutatkozhat, aki mindig frappáns válaszokat tud adni az interjúkészítők jóindulatú kérdéseire. A „Brüsszelre” vagy a „dekadens” nyugati demokráciákra tett ismételt oldalvágásai éppúgy megkérdőjelezhetetlenek, mint a saját „illiberális”, azaz tekintélyelvű kurzusának dicsérete.

Szigorú interjútilalmat rendeltek el a vele szemben kritikusan nyilatkozó médiumok – köztük a külföldi médiumok – ellen. Maga Orbán Viktor ezt egyszer azzal indokolta, hogy nem szereti az „ellenséges” kérdéseket. Mintha ez nem lenne elég, a kritikus újságírókat általában meg sem hívják a magyar miniszterelnök és kormányának tagjai által szervezett fontos sajtótájékoztatókra.

Más szóval a nem kormányzati médiát szó szerint kiéheztetik. És ez gyakran a közérdekű információk beszerzésére is vonatkozik. A hatóságoknak és az államapparátus intézményeinek minden további nélkül megtiltják, hogy információkat adjanak át a médiának. Előbb engedélyt kell kérniük az Orbán Viktor ellenőrzése alatt álló állami szervektől. Ezek a központi „ellenőrző központok” azonban gyakran megtagadják az engedélyt.

Togóval egy szinten

Ezen és sok más okból kifolyólag a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi civil szervezet 180 ország között a 72. helyre sorolta Magyarországot a sajtószabadság tekintetében. Összehasonlításképpen: 2010-ben, Orbán Viktor és a kormányzó Fidesz hatalomra kerülésének évében az ország még a 23. helyet foglalta el. Sőt, 2006-ban Magyarország még a tizedik helyen is állt. Időközben Magyarországnak tavaly óta sikerült 13 helyet javítania. Ennek ellenére az ország még mindig az olyan afrikai országok társaságában van, mint Togo (70.) és Sierra Leone (74.).

Szakértők szerint az, hogy ma Magyarországon ilyen rossz állapotban van a sajtószabadság, a hatalmi politikán alapuló médiapolitikának köszönhető, amelyben az említett jelenségek csak a jéghegy csúcsának számítanak. Orbán Viktor és kormánya 2010 óta olyan mértékben alakította át a magyar médiát, amilyenre legutóbb a „létező szocializmus” idején volt példa.

Az Orbán-kormány nemcsak az ország állami médiáját kezdte el szisztematikusan a saját propagandaeszközévé alakítani. Sikeresen megragadta, leigázta a 19 vármegye (a szövetségi államokhoz hasonló) befolyásos regionális újságjait is.

Mindemögött a cél: a kormányzati propaganda segítségével a magyarok millióit meghódítani, különösen vidéken, ahol alternatív média alig, vagy csak nagyon gyéren létezik. A kormánypárti Fidesz célcsoportjai idős, szegény, iskolázatlan emberekből áll, akiket könnyű elcsábítani/elkábítani az egyoldalú propagandaüzenetekkel – ők alkotják a Fidesz legnagyobb szavazótáborát is.

Ennek fényében aligha meglepő, hogy sok magyar ember készpénznek veszi: a magyar származású amerikai milliárdos, Soros György a nép első számú ellensége. Az Orbánhoz hű médiumok rendszeresen arról számolnak be, hogy Soros alattomosan aláássa Magyarország nemzeti szuverenitását azáltal, hogy a kormánytól független civil szervezeteket támogat.

A kormány narratívája hasonló, amikor az EU-ról, a migránsokról és az LMBTQ-ról van szó. Míg „Brüsszel” mint az „új Moszkva” folyamatosan ráerőlteti akaratát Magyarországra, addig minden migráns terrorista, továbbá a homoszexuálisok és a transzneműek halálos fenyegetést jelentenek a „keresztény családra”.

Reklámokkal elárasztva

Orbán médiapolitikájának másik szembetűnő aspektusa, hogy a kormányhoz hű médiumokat elárasztja zsíros állami hirdetésekkel, eközben a független sajtó hoppon marad, a saját túlélésért küzd. Az Orbán-kormány jelenleg azt tervezi, hogy az ellenzéki média utolsó finanszírozási forrásait is törvényileg kiapasztja. Ennek megfelelően a Fidesz olyan „szuverenitási törvényt” akar elfogadni, amely megtiltaná, hogy a külföldi adományozók – a nemzeti szuverenitás érdekében – pénzügyi támogatást nyújtsanak a kormányt bíráló médiumoknak.

Ha Orbán Viktornak és kormányának nem sikerül kivéreztetnie a számukra népszerűtlen médiumokat, akkor a kormányhoz hű „oligarchák” felvásárolják őket, ahogyan az az egykor kormányellenes Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap című lapokkal is történt. Hasonló sorsra jutott az Origó hírportál is. Ezzel szemben az ország egykor legnagyobb példányszámú minőségi napilapját, a Népszabadságot már régen (2016-ban) egyszerűen megszüntették.