Az idén februárban és márciusban ennyi támogatást osztanak szét a hazai divat- és dizájnipari vállalkozások között. Az Opten céginformációs szolgáltató megvizsgálta mekkora cégpopuláció kap lehetőséget a támogatás elnyerésére. A hírt lapunk főmunkatársa ekként kommentálta:
A rendszerváltás után – ne szépítsük! – a magyar könnyűipart a friss piacra beáramló (mindenekelőtt távol-keleti) gyárak, üzemek tömegtermékei tönkretették; más magyar üzemeket egyszerűen felvásároltak. A még itt-ott létező bérmunka miatt a rangos magyar vállalkozások később már csak névtelen beszállítókká váltak. Holott magasan képzett szakembergárda dolgozott ezekben a gyárakban, üzemekben, műhelyekben, melyek egész városok (például Győr!) női lakosságának munkalehetőségére voltak jótékony hatással. Ma sincs ez másként, a még itt-ott megmaradt hasonló cégek esetében.
Időközben megnyíltak itthon a hazai sztár divattervezők elegáns szalonjai, amelyek bőségesen fedezték a felső tízezer ruházati igényét, a tömegek számára pedig beözönlöttek a kínai üzletek, a turkálók meg a világmárkák fast fashion óriásai.
Évtizedekkel később a nemzetközi hírű és rangú magyar tervezői csapat vagy abbahagyta áldásos tevékenységét, vagy más műfajra váltott, illetve külföldre távozott – miközben „túltermelés” mutatkozott-mutatkozik főiskolát, egyetemet végzett, világszinten is tehetséges divattervező és dizájner fiatalokból.
Lehet őket milliárdokkal támogatni, de – sajnos – annak nincs reális esélye, hogy a csúcs start up-ok termékei valaha is elérhetők lesznek a magyar átlagfizetésből, ne adj isten, nyugdíjból, élő nők és férfiak, vagy éppenséggel a fiatalok számára. Kifizetődő tömegtermelésről tehát nem lehet szó, a hazai piac szűk. Igaz, a francia és olasz világmárkák sem mind nyereségesek önmagukban, nem abból élnek, hogy eladnak hetente egy-egy kézzel varrott haute couture kosztümöt, de mögöttük évszázados tapasztalat, név, hagyomány és hatalmas háttértőke áll.
Nálunk egy szűk értelmiségi réteg vevő az egyedien tervezett holmikra, méghozzá tehetős kör. Azért írtam fentebb értelmiségit, mert ahhoz, hogy egy egyébként rendkívül tehetséges magyar divattervező kiváló munkája eljusson egy hazai vevőhöz – és most tekintsünk el a pénztől! – annak először is tudnia kell róla, hogy létezik az adott magyar stúdió, ugyanakkor az is szükséges, hogy a reménybeli vásárló tudatosan támogassa a hazai ipart, és helyette ne világmárkát vegyen.
Ahhoz, hogy külföldön egy magyar tervező világsikert érjen el, mondjuk, sztárok viseljék valamely filmfesztivál vörös szőnyegén az estélyi ruháját, nagyon sok pénz, idő és munka szükséges. Nem az alapanyag drága ez esetben: a marketing, az összeköttetés, a média kerül rengetegbe. Kérdés persze, megéri-e? Ki támogatja? Milyen forrásból? Közpénzből? Milliárdosok magántőkéjéből? Kormányzati keretből?
Továbbá: meddig tart a világhír? Mit kezd a gyorsan múló dicsőséggel itthon a sikeres fiatal szakember? Esetleg külföldön marad, ahol gyilkos a konkurencia? Árait tekintve tágas hazai vevőkörre továbbra sem számíthat.
Ezek a milliárdok kicsit korábban jöttek volna jól – járványtól függetlenül –, hogy támogassák a még főleg vidéken létező kisebb ruha- és cipőgyárakat, valamint más könnyűipari üzemeket, hogy azok képesek legyenek fennmaradni és munkalehetőséget teremteni a helybélieknek. Az sem ártott volna / ártana, ha portékáikról szélesebb körben tudomást szerez a magyar vásárló, hogy lehetősége legyen szándékosan keresni őket.
Ezek a kisebb, divat és formatervezett termékekkel előrukkoló, inkább művészeti, mint ipari stúdiók a támogatásokkal együtt sem képesek – vagy csak nagyon erős pr-befektetés mellett – versenyezni a világ legnagyobb ruházati láncaival, melyek üzletei nálunk is jelen vannak, és amelyek árai az átlagfizetéshez szabottak. Persze korántsem velük akarnak az ifjú művészpalánták versenyezni, céljuk inkább a különbözés! Ez mind rendben van, de miből akarnak megélni? Támogatásból?
Sok pénz-e 15 000 millió forint? Következik egy másik kérdés rögtön: mihez képest sok? Olvasom valahol, hogy 44 000 millió forintot fordítanak egy község sportlétesítményének fejlesztésére. Akkor talán ennyit megért volna egy iparág bőkezűbb támogatása is.
A nyitó kép forrása: vero-online.info.