Fárad a rendszer, fárad a vezetője. Nincs új gondolat, csak a régi, elsősorban a Finkelsteintől átvett és magas hőfokra csavart ellenséggyártás van, hol csendesebben hol harsányan, hullámzik, mint a levegő után kapkodó tüdőlebeny. Ettől még ez a NER sokáig a nyakunkon liheghet, ha nem másról lenne szó, de talán másról van szó.
Rendszerhibáról, márpedig egy fáradt rendszert még fel-fel lehet pörgetni, a rendszerhibát viszont csak a rendszer ki- vagy lecserélésével lehet kiküszöbölni. Éppen ezt fejtegeti Farkas Beáta közgazdász, egyetemi tanár a Válasz Online vezércikkében. Szerinte a Fidesz több, komoly rendszerhibával küzd, még, ha a kommunikációs gépezetével ennek ellenkezőjét sulykolja is.
Látszólag őrült összegeket költött például a családok támogatására, hogy a gyermekvállalást serkentse, ennek ellenére a születések száma drámaian csökken. Orbánék nem látják, hogy világjelenségről van szó, és sehol sem sikerült ezen változtatni politikai beavatkozásokkal. Ezért aztán kénytelen sunnyogni, amikor 14 év családbarátság ide, vagy oda, a folyamatosan gyarapodó ázsiai vendégmunkásokkal el kellene számolni a nagyérdemű hazai munkavállalók előtt, akiknek egyre kevesebb az utódja.
Tudjuk, ez a kormány a rövidtávú vagy azonnali eredményekre hajt, és semmilyen távlati víziója, hogy mást ne mondjak, valamiféle ideológiája lenne. Az akkumulátorgyár-cunami kezdetben csak attól volt aggasztó, hogy mérhetetlenül sok vizet és villamosenergiát emészt fel. Közben naponta közel 20 millió köbméter ivóvíz szivárog el a talajba, mert a rezsicsökkentés miatt elszegényedő vízműtársaságok nem tudják karbantartani, felújítani az 50-100 éves vezetékeket. Időközben drámaian elkezdett csökkenni az elektromos autók iránti kereslet, sőt, a franciák és a németek már egész gyárakat zárnak be, ezreket bocsátanak el. Itt meg épülnek az akkugyárak, az ázsiai tulajdonosok pedig, ha lesz egyáltalán, kiviszik a profitot. Vagy bezárnak majd.
Azt halljuk minden évben, hogy jövőre aztán beindul a gazdaság, jövőre lesz jobb. E rövid üzeneten túl semmilyen előrelátás, jövőterv nincs. Pedig e nélkül nincs rendszer, csak rendszerecske, időnként átöltöztetett soványka test, ami a varázstükörben olykor teltebbnek látszik, de csak addig, amíg ki nem lép a kastélyból. Sehogyan sem akar gyarapodni. Mert ez pont olyan, mint a környezet, a biológia, a természet maga, hogy csak hosszú évek alatt változik, amikor már zavartalanul, saját rendszerében működhet, miután megszűnik a bajt okozó rendszerhiba.
Éppen most jelent meg egy tudományos közlemény arról, hogy az ózonra veszélyes hajtógázok, az egyébként nem mérgező és nem gyúlékony klór-fluor-karbonok alkalmazásának 35 évvel ezelőtti tiltása mára hozta meg az eredményt. A Déli-sark felett végre csökkenni kezdett az ún. ózonlyuk. Az is igaz, tudósok szerint így is csak 2066-ra épül vissza az eredeti, teljes védőréteg. Ha nem iktatták volna ki ezt a környezetkárosító rendszerelemet, talán már a Föld egy része elnéptelenedett volna.
Szóval a fáradtság kipihenhető, a rendszerhiba viszont nem. Cserélni kell, írja a közgazdász professzor, Farkas Beáta, aki ezekkel, a ránk nézve elég szomorú mondatokkal zárja:
„A gyönge demokráciáknál viszont fennáll a veszély, hogy miután a »normalitás« helyreállításának az ígérete megvalósíthatatlan, ugyanis kimentek mögüle a természeti és társadalmi feltételek, a populista erők hatalomra kerülve eljutnak a demokrácia teljes felszámolásáig.”