Az Irakban lévő Moszul egykor a történelmi Ninive, az asszír birodalom fővárosa volt. Ninivéről a Biblia, közelebbről Jónás könyve ad útmutatást, próféciát és isteni kegyelmet. Idézet:

„Ninive pedig nagy városa volt Istennek: három nap kellett a bejárásához. Elindult tehát Jónás befelé a városba egynapi járásra, és ezt hirdette: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhába öltözött a város apraja-nagyja…Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg.”

Mit tesz isten?! A bibliai látomásnál borzalmasabb sorsra jutott a mai Ninive: Moszul.

Nem negyven nap alatt, ám csaknem teljesen elpusztult a különböző, legutóbb az ISIS, vagyis az Iszlám Állam (arabul a filmben végig: DA3ECH) elleni harcokban a város. Karosszékben ülve, lapozgatva, írogatva el nem tudja képzelni az ember az ottani megpróbáltatásokat. Néha és némelyek így mindössze az akciófilmekből, másfél perces híradásokból ismert harcok hangulatát veszik le.

A Moszul ostroma című amerikai háborús akciófilm érdeme, hogy túl is lép a lövöldözések, ölések és elhalálozások özönén, s némi többlettel is szolgál. Szerintem ez a többlet két dolog: egyfelől az az ok és cél, amiért a taktikai rendőregység – parancsot szegve – saját háborút vív a terrorra szakosodott iszlám fundamentalistákkal. Azért, hogy bosszút álljanak, és hogy ad absurdum valamennyiük, pontosabban valamelyikük esetleg haza érjen a családjához. Bármi áldozat árán!

Másfelől, hitelesnek tűnő képeket kapunk arról, hogy e zsaruk szétlőtt városában mégis csak van valamiféle primitív élet; gyermeket menteni, idegenekkel kereskedni, büntetni, majd bajtársat temetni, s tovább menni muszáj.

Goethe klasszikus sora szolgálhat parafrázisként. Egy háború elvesztése malőr, egy parasztház leégése tragédia. Egybevetésül: az oktalan iraki háború elindítása, majd otthagyása távoli hatalmak révén nekik tán csak politikai malőr. A helyieknek: minden tekintetben égés, balsors, tragédia. Ugyanakkor mégis van, aki hazatalál a mű végén; igaz, ennél több öröme nem képződik.

Fogalmunk sem nagyon lehet Európában, miféle ország volt és lehetne Irak – térben és időben szemlélve. Egyetemi hallgatóm mesélte, aki pár évig ott élt, hogyan is képzeljük el ott a rendet. (Tekintsünk csak vissza egy pillantással az ősi Ninivére; találhatunk egybevetést!) Egy helyi rendőrjárőr-pár ül izzadtan a szolgálati kocsiban; dolguk az lenne, hogy jogsértőt fogjanak. Sokáig nem mozdul még a falevél sem. Ám egy férfi szabálytalanul átkel az úton; no, végre valami, elcsípik. Pénz, irat nincs a delikvensnél; de ha van bűn, büntetésnek is kell lennie. Beültetik megkötözve hátra, és kiviszik a városból 40 kilométerre, egy totál lakatlan helyre, s ott kidobják. Csináljon magával, amit akar; különben nem bántják, de érezze az intést, a megtorlást!

Ebből a bizarr rendből lett mára gyilkos rendőrkommandó és porig égett város: Moszul. A megszállott zsaruk lista szerint kutatnak fel, s végeznek ki ellenségeket, miközben e kommandó tagjai is fogynak. Bosszú bosszút szül; érezhetően az ilyesfajta harcnak motivációja lehet, de vége sosem lesz. Ma, 2020-ban sincs. Mindeközben egy valaha volt virágzó, történelmi ország mállik szét és válik népe földönfutóvá. Ninive most van a végítéletéhez legközelebb; s mindegy is, hogy melyik-milyen vallás ad hátteret hozzá.

A film hivatalos ismertetése ennyi: „A városuk a terroristák kezén, a szeretteik halottak. A bosszúra szomjazó osztag halálos küldetése személyes üggyé válik.” E mozi jó ideje ott van a legnépszerűbbek tízes listáján. Az IMDb-én 12 ezer szavazat eredőjeként 7,1 ponttal szerepel. Ér annyit.

Csakhogy erős idegzetű nézőkhöz szól – a nyugalom megzavarására alkalmas számos filmkockával. Viszont: aki végignézi, felkavaró és felejthetetlen képet kap a „modern” háborúkról, az utcai harcokról, s mindebben a civil lakosság szenvedéseiről, veszteségeiről. Jó érzésű ember lejjebb tolná a potméteren a gyűlölködést, a háborús uszítást, magának a harcnak a dicsőítését, a hazug és gyújtó handabandázást. Ott, ahol elveszhet minden, s vissza is lőnek, az nem politikai playstation game a háború.

Moszul ostroma (Mosul 2019) 102 perces, arab nyelvű, magyar feliratos háborús akció-dráma. Besorolása: 16+ év. Főbb alkotók és közreműködők: írta és rendezte Matthew Michael Carnahan; színészek: Waleed Elgadi, Hayat Camille, Thaer Al-Shayei. Látható a Netflixen. (A képek a film nyilvános megjelenítéseiről valók, köszönet értük.)