Zente története a nemzeti összefogás, egy kicsit az együttműködés rendszerének az eposza. A másfél éves, gerincvelő-izomsorvadástól szenvedő kisfiú életét a szolidaritást már-már feledő ország mentette meg, szegény és gazdag együtt dobta össze a kezeléséhez szükséges 700 millió forintot. (A kép forrása: hvg.hu)
A közadakozást a fiúcska édesanyja kérte, és akciója sikeresebb volt, mint az ápolók, orvosok követelése a megfelelő bérekért és munkakörülményekért. Most tehát örülni kell, és nem számolgatni, hogy mennyi az éhező gyermek vagy a Zentéhez hasonló sorsú, beavatkozásra esélytelen beteg. A kórházi várólisták kilométer hosszúságúak, az egészségügyi műszerek helyett a focisták a közérzet javítói, a lényeg a pénz, nem véletlen a legtekintélyesebb adakozók megnevezése. Mága Zoltán hegedűművész, és Mészáros Lőrinc vállalkozó vezetik a megsüvegelendők listáját, mert aki isten kegyelméből kap, az ad is, keresztény erény a könyörületesség, élni kell vele. Zente története így lesz szenzáció.
Magyarországon ekkora összeg még nem gyűlt össze közadakozásból, és főként nem választások közeledtével. Zente és családja vélhetően még sokszor mond köszönetet a nagylelkű és nagybukszájú támogatóknak, az olvasók pedig pontosan fogják tudni, hogy a nagylelkűek bukszája mitől vastag, de ha véletlenül nem tudnák, akkor a nagylelkűek fogják elmagyarázni, hogy ki is az ország igazi jótevője.
Ez a jótevő most a háttérben maradt, de két esztendeje egy Nagygéc nevű faluban világosan elmagyarázta Bözsi néninek és Röfi malacnak, hogy a nyugdíjemelés és a 10 ezer forintos vásárlási utalvány is neki, csakis neki – egyes szám első személyben – köszönhető. De ez régi történet, mégsem feledhetem, mert én azt is el tudom képzelni, hogy egy másik választásnál, mindig lesz másik.
És a lassan gyógyulgató kisfiú ágyánál egyszer csak megáll valaki, és köszön: helló, Zente!