Napóleon vagy Magyarország?

– Miniszterelnök úr, jobban van?
– Mire gondol?
– Hát, hogy vannak ezek a kényszerképzetei.
– Kényszerképzeteim? Nekem?


– Igen. Ön Magyarországnak képzeli magát.
– Mikor mondtam ilyet?
– Azt mondta, hogy Vera Jourova, az Európai Bizottság alelnöke megsértette Magyarországot.
– Miért? Nem így van?
– Ha Ön Magyarország, akkor természetesen ez a helyes kifejezés. De Ön nem Magyarország, miniszterelnök úr. Hadd emlékeztessem rá: Önt Orbán Viktornak hívják. Vagyis, Brüsszelben, Strasbourgban és úgy általában, a világ demokratikus felén nem Magyarországot, hanem Önt támadják.
– Irigylik az eredményeinket, ezért feszültek és frusztráltak. Európa hanyatlik, a Nyugatnak bealkonyult, és Soros kottájából játszanak.
– Nem Magyarországot bírálják, miniszterelnök úr, hanem Önt.
– A magyar emberek egymásután háromszor is belénk helyezték a bizalmukat.
– Kormányzásra kaptak felhatalmazást, miniszterelnök úr. Jobb életet vártak Önöktől, mert ezt ígérték nekik. Kevesebb korrupciót, jobb egészségügyet, versenyképesebb oktatást. Önök ellenségünkké tették a fél világot.
– Nekünk nem ellenségeink, hanem irigyeink vannak. Nem tetszik nekik, hogy sikeresek vagyunk.
– Azért végezetül, nyugtassa meg az Önért aggódókat: ugye, nem képzeli Magyarországnak magát?


Nem képzelem magam Magyarországnak. Ugyanis én vagyok Magyarország… Most ne nézzen így rám: jobb lenne, ha Bonaparte Napóleon volnék?

A nyitó kép forrása: hungarianspectrum_org.