(Az írás szerzője: Csató József) Kétszáz esztendővel ezelőtt, 1823 januárjában írta Kölcsey Ferenc hazafias költészetének legnagyobb remekét, a Hymnust. A kéziratot a bécsi udvar alkotmánytipró intézkedéseinek közepette tisztázta le a téli hónap 22. napján, Szatmárcsekén.
Először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurora című folyóiratában jelent meg a költemény; akkor a kéziraton szereplő alcím: „a Magyar nép zivataros századaiból” nélkül. Kölcsey munkáinak első, könyvalakban publikált kötetében,1832-ben már a szerző által adott alcímmel látott napvilágot.
A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amit Erkel Ferenc, a pesti Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével.
Így keletkezett tehát Magyarország nemzeti imádsága.
1989 óta január 22-e a magyar kultúra napja; arra emlékezvén, hogy Kölcsey Ferenc akkor fejezte be a klasszikus költeményt, a Hymnust.
Ez az év kiemelt jelentőségű: vasárnap, január 22-én arról a napról, amikor a költő végső formájukba öntötte a verssorokat. A 2023. évi magyar kultúra napja alkalmából megrendezendő ünnepségsorozat remélhetőleg méltóképpen reprezentálja majd országszerte a jubileum fontosságát.
Felvetődik azonban a kérdés: mit jelenthet az írástudóknak a magyar kultúra napja? Nagy a felelősségünk, hogy tovább vigyük a magyar kultúra zászlaját, a mostanra megnehezedett helyzetben is. Még akkor is, ha mostanság nem éppen a legideálisabb körülmények között alkothatunk mi, tollforgatók.
Elégedettek lehetünk-e napjainkban a magyar kultúra ápolásával, eredményeivel?
Oly korszak köszöntött ránk, amikor az anyagi érdekek kerültek, kerülnek előtérbe. Úgy érezzük, hogy a magyar kultúra, sajnos, háttérbe szorul.
Nem szabad engednünk és hagynunk tehát a másodhegedűsséget. Fel kell emelnünk szavunkat az igazi emberi értékekért, mert csak azok viszik előrébb a magyar kultúra ügyét.
Manapság, az energiaválság, az egyre növekvő infláció még jobban megnehezíti mindennapjainkat. Közművelődési intézményeket, könyvtárakat, színházakat, múzeumokat kell ideiglenesen bezárni szerte az országban a drasztikusan megdrágult energiaköltségek miatt.
Hová vezet ez? Káoszba? Tudatlanságba, és az emberi butaság elmélyülésébe?
Nagyon sok még a tennivalónk azért, hogy megőrizzük a magyar kultúra vívmányait, hogy ne vesszék el az évszázadok alatt felhalmozódott tudás, halhatatlan költőinknek, íróinknak a magyar és az egyetemes kultúrát gazdagító munkássága.
Csak így térhetünk vissza a megbolydult világunk utáni, reményeink szerinti jobb életbe, ami – remény szerint – ismét kedvezőbb lehetőségeket kínál a magyar kultúra számára.
A cikk szerzője Csató József nyugdíjas újságíró, több mint tíz könyv szerzője. 2012 óta közreadta – egyebek mellett – visszaemlékezéseit eseménydús életútjának stációiról, a balatonszárszói szülőhelyétől mai lakhelyéig, Székesfehérvárig. Írt regényt, ismeretterjesztő művet az antik bölcsességről, nemrég a pandémiáról, azt megelőzően olvasmányos útirajzot Olaszországról, amiről az Infovilág olvasói is értesülhettek hírportálunk felületén.