(Írta: Kárpáti Iván) „Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni” – mondta Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben. Tizenhat évvel később ugyanitt tartunk. Orbán Viktor is pontosan tudta a választások előtti osztogatáskor, hogy fenntarthatatlan a helyzet, finanszírozhatatlan a rezsicsökkentés. Tisztában volt azzal, hogy mindent vissza kell majd szedni, sőt, annál jóval többet.
Jelentős különbség, hogy neki nincs olyan ellenzéke, ami polgárháború közeli állapotot képes gerjeszteni. Néma csönd, meg némi piknik a hídon. Ráadásul Orbán a hangulatjavító intézkedések egy részét fenntartja, ilyen az üzemanyag-ársapka és bizonyos élelmiszerek „jóárasítása”. Ezek szintén tarthatatlanok, de a jelek szerint nemhogy hónapokra, de még hetekre előre sem terveznek. Gázolaj jelenleg még úgy tankolható, hogy bevetették a stratégiai tartalékot, ami nem erre való. A céges járművek piaci árra átállítása pedig semmivel sem csökkenti a fogyasztást, azoknak menniük kell, viszont növeli az adóbevételeket. Kell a pénz, rohadtul kell. A cégek már euróban és dollárban is befizethetik az adójukat. Persze, hiszen valutából is kezd kifogyni az ország.
Közben a miniszterelnök egyre kevesebbet beszél az uniós megállapodásról, én úgy érzem, egyre inkább arra készül, hogy nem lesz. Ne legyen igazam, mert akkor mind vele zuhanunk. Minap bedobta, hogy az ősszel már hadigazdálkodás lesz nyugaton, nekik annyi.
Erről eszembe jut, amikor Hofi azt mondta: ha az a rohadt, szemét, kapitalista, imperialista Nyugat végre megdöglik és eltemetik, akkor sem ők jönnek fel kísérteni, hanem mi megyünk le hozzájuk enni…
