Nemzeti vagonban nemzeti sötétség

Nagy dérrel-durral, csinnadrattával jelentette be a Magyar Államvasutak az (állítólag) saját (értsd: magyar és nemzeti) vasútikocsi-gyárban (el)készült vasúti személykocsik első csoportjának az átadását. Örül(t) is ennek az a polgár (mindenekelőtt az ötven felé járó), hogy végre: újjáéled a (nemzeti) vagongyártás, lám, milyen helyre vasúti személykocsikat állítanak forgalomba az ország fővonalain.  

A tényt honlapján is bejelentette a MÁV-csoport:

Elkészült az első húsz hazai gyártású IC+ kocsi

2019. július 30. kedd, 14.45 / Utolsó módosítás: 2019. július 30. kedd, 14.49

Indulhat további hetven kocsi gyártása

Elkészült a MÁV-START első húsz darab saját forrásból gyártott, nemzetközi forgalomra alkalmas, új generációs InterCity-kocsija a szolnoki Vasúti Járműjavítási Telephelyen. Augusztusban elkezdődhet további hetven darab, belföldi forgalomra tervezett IC+ összeszerelése, amihez a saját forrás mellett kormányzati költségtérítést is kap a vasúttársaság. A több mint ötvenszázalékos hazai beszállítói aránnyal épülő új flotta nemcsak modern, dizájnos, hanem praktikus, kényelmes, ráadásul a kocsik egy része családbarát és akadálymentesített is lesz. A prémiumszolgáltatásra vagy csendre, nyugalomra vágyók igényeihez alkalmazkodó fülkék is lesznek az első osztályokon.

Nagy volt az öröm, még a fanyalgók is örülhettek, miután valóban csinos darabokkal bővülhet a „gördülőállomány”.

Volt szerencsém (?) az egyik gördülőben utazni az este, a menetrend szerint ezen viszonylatban:

Legyünk konkrétak, íme a kocsi azonosításához szükséges nyilvántartási adatai:

Erről a vagonról van szó.

Még világosban indult a vonat a Keletiből nyugat felé, ám Budaörs térségében már elkelt volna egy kis világítás az olvasáshoz. A jegyvizsgáló is észlelte az alkonyt, és gyorsan bekapcsolta a kocsi világítását. Éppen csak átlépett a következő vagonba, a gyakorlatilag vadonat új vasúti személykocsiban kialudtak a lámpák. Mintegy negyedóra múltán ismét az egyre sötétebb kocsiban járt a kalauz, a peronon lévő kapcsolótáblát kinyitván újra világosságot teremtett. Jegyvizsgáló el, percekkel később a világosság is kihunyt.

Sebaj, jött az étkezőkocsiba invitáló fiatalember, aki látván, hogy jóformán már semmit sem lát, kinyitotta a MÁV-START saját forrásból gyártott, nemzetközi forgalomra alkalmas, új generációs InterCity-kocsija villanykapcsoló-szekrényét, kattintott egyet, és ismét világosság lett. Utastársaim elégedetten vették kézbe újra könyvüket, újságjukat. Percekkel később, amikor az utasellátó munkatársa már messze járhatott, a kocsiban beköszöntött az éjszaka. A fiatalember negyedóra múltán visszatért, fejcsóválva kinyitotta a kapcsolószekrényt, kattintott, és fölgyúlt a villany: sikeres volt az utasellátás – fénnyel.

Persze, ismét csak percekig, mert a Tatabánya után a sötét kocsiba belépő kalauznak újra fénycsinálási dolga akadt a kocsiban. A sikert nem sokáig élvezhette az utazó közönség, amelyet vigasztalandó, a kalauz újra fényhez juttatta a népet, hogy legalább Győrbe kivilágított kocsival gördüljön be a bécsi nyugati pályaudvarra tartó Lehár EC.

Erről a vonatról van szó.

Nem tudom, hogy a következő mintegy 120 kilométert milyen fényviszonyok között tették meg a kocsiban maradók. Azt viszont írhatom kiegészítésképpen:

  1. nem működött a vagon képernyős és hangosbemondós utastájékoztatója;
  2. működött viszont teljes „gőzzel” a klímaberendezés, amellyel sikerült hidegebbet előállítani, mint a külső (korántsem kellemes) hőmérséklet;   
  3. nem működött az „onboardWiFi”, ami ugyancsak tartozéka (lenne) a nemzetközi viszonylatban közlekedő vonatoknak, hiszen ez a szolgáltatás is benne van a jegy árában;
  4. működött viszont az éjjel (értsd: sötétben is) látó, az utasok viselkedését megörökítő kamera.
Utastájékoztatás feketében.

Az ám: a 2019. szeptember 9-én a budapesti Keleti pályaudvarról 18 óra 40-kor indult Lehár EC 11 perces késéssel érkezett Győrbe. A vonatot fogadó-indító tárcsás kisasszony javasolta: a kifogásokat írja  meg a kedves utas a MÁV-csoportnak.