A Fidesz képviselői igen szófukarok az ügyben, Orbán Viktor pedig érdemben meg sem szólalt. Pedig már ott volt a budapesti robbantás is, amely két rendőrt sebesített meg. A nyomozók a szélsőjobboldali hátteret kutatják.
Hunyadi Bulcsú a Political Capitaltől azt mondja, a rendőr halála azt tanúsítja, hogy a hatóságok sajnálatos módon teljes mértékben alábecsülik a problémát. A hangadók a különféle «nemzeti gárdák», illetve neonáci bandák, mint a 64 vármegye vagy a Betyársereg. A szélsőjobbos érpataki polgármester vezérletével mind sikeresebben lép fel a félkatonai rendfenntartó csapatok hálózata. Ezek az egységek roma negyedekben vonulnak fel, megfenyegetik azokat, akik nem fizetik a lakbért vagy a villanyszámlát. Ez önbíráskodás – az állam pedig tétlenül nézi. A Jobbik meghirdette ugyan, hogy mérsékelt néppárt lesz, ám Vona Gábor továbbra is tartja a kapcsolatot a militánsokkal, a neonáci Toroczkai Lászlót pedig bevette a pártvezetésbe, mert nem szeretné elveszíteni a szélsőséges szavazókat. Ezzel párhuzamosan, ugyanilyen megfontolásokból a jobboldal szélén nyomul a Fidesz. A menekült-, illetve szociális politikán belül jó pár kérdésben átvette a Jobbik kezdeményezéseit. A hangulatkeltésnek része, hogy militarizálódik a közélet. Orbán továbbá lényegesen emelni kívánja a katonai kiadásokat és több ezer embert vesznek fel a hadsereghez. Az iskolákban kiterjesztik a honvédelmi oktatást, mert a fiatalokban – a hivatalos indoklás szerint – erősíteni kell a hazafiságot, az áldozatkészséget és a nemzeti ügyért érzett odaadást.
A Financial Times szerint Budapestet is beleértve divatba jött az erős vezető kultusza, csak éppen a megszemélyesített autokrácia bizonytalansághoz vezet a világpolitikában. A jelenség egyaránt megtalálható tekintélyelvű rendszerekben, illetve demokráciákban. Pl. ha Trump győz, akkor csak erősíti az irányzatot. Védőszentjük Putyin, ám a demokratikus formák és az autokrata tartalom ötvözete kisebb mértékben ugyan, de megtalálható Orbán Viktornál is. Az orosz és a török elnök úgy állítja be, hogy a külvilág tele van ellenséges erőkkel és ezek országuk ellen esküsznek össze. Mindketten nemzeti megújhodást ígérnek, amely megbosszulja majd a korábbi, kívülről elszenvedett megaláztatásokat. Különböző fokon ugyan, de mindezek az erős emberek bátorítják a személyi kultuszt. Sajnos, azonban túl nyilvánvaló a párhuzam a múlt század 30-as éveivel. Akkor a nagy gazdasági válság megrázkódtatása radikalizálta a világot. Ilyesmi történhetett Európában a 2008-i pénzügy krízis hatására. Az erős ember a diplomáciában hajlik arra, hogy személyesen tegye rendbe a dolgokat, ahelyett hogy az intézményekre, illetve a nemzetközi jogra támaszkodna. Csakhogy az ilyen alkuk általában könnyen köddé válnak. Nagyon érdekes, hogy a macho erős fiúk felemelkedése egybeesik a befolyásos női politikusok divatjának elmúltával. Merkel a legegyértelműbb példa erre. Hillary Clinton azonban csapást mérhet az erős ember istenítésére.
Még egy okkal több, hogy imádkozzunk a jövő heti győzelméért.
A The Guardian kommentárja úgy ítéli meg, hogy Európa számára nem a menekülthullám, hanem az identitásválság a gond, de a földrész sokat tanulhat az Újvilágtól ezen a területen. A bevándorlás még jó ideig fontos téma marad az európai politikában, uralni fogja jövőre a német és a francia választásokat is, és befolyásolja az egész politikai vitát. Az egyik oldalon vannak a nyitottság liberális hívei, akik ragaszkodnak a menedékjoghoz és a határok nélküli világ álmához. A másik oldalon viszont az idegengyűlölő kerítésépítők találhatók, akik a kultúrát és a civilizációt fenyegető barbár invázió korszerű változataként tekintenek a migrációra. Utóbbiak tartós tényezőnek látszanak. Sajnos. A bigottak alapvető mondandója az, hogy Európa összeomlik, hiszen ide olyan emberek özönlenek be tömegesen, akiknek a kultúrájával valószínűleg nem keveredhetünk. A gyűlölet és a szenvedély legyűri az ésszerű megközelítést, megalapozott tényeket söpör félre. A mítoszok eloszlatása még nehezebb, ha figyelnem kívül hagyják, elfelejtik, illetve nem tanítják meg, hogy a kontinens történetéhez szervesen hozzátartozott az állandó népvándorlás, a kultúrák ötvöződése.
A tavaly érkezett 1,3 millió ember az unió népességének mindössze 0,2 %, ekkora tömeget el kellett volna tudni látni. Európának szüksége van a bevándorlókra, mert azok ifjúságot és dinamizmust pumpálnak a földrészbe, már ha az meg akarja oldani a munkaerő- és nyugdíjproblémákat. Kanadában múzeum őrzi az ötvenhatos magyar menekültek emlékét. Lehet, hogy Orbán Viktornak, a saját maga által felkent „illiberális” kormányfőnek is meg kellene néznie az egykori fényképeket, más európai politikusokkal együtt. Mert az Egyesült Államok és Kanada felkarolta a migránsokat, és nem fenyegetésként élte meg őket. Ezt a szemléletet Európának is fokozatosan át kell vennie, hiszen immár célpont a tömegesen menekülők számára.
A populista jobbratolódástól óv az Európai Bizottság vezetője, aki határozottan fel akar lépni a jelenség ellen – írja a Der Standard. Juncker úgy véli, hogy az unió veszélyes és kalandos útra tévedt, amikor határozatot hozott a háborús menekültek elosztásáról, csak éppen a tagállamok nem tartják tiszteletben a közös döntést. Arra is figyelmeztet, hogy az európai történelemből tudható, mi történik akkor, ha nyomulnak a jobboldali populisták, az egyszerűsítést és csábítást szolgáló gépezetükkel. Ezért az ilyen próbálkozásokat már a kezdeteknél el kell fojtani, ám ezt megnehezíti, hogy egész pártcsaládok és kormányok majmolják ezeket a módszereket.
Az újságnak adott igen-igen hosszú interjúban Juncker hangsúlyozta, hogy itt egy rendkívül veszélyes irányzatról van szó, amely lassan, de biztosan beleeszi magát az egész politikába. Ugyanakkor határozottan elutasította az Európai Egyesült Államok gondolatát. A földrész ugyanis nem fejlődhet a nemzetek, a nemzetállamok ellenére, az EU-nak a nagy ügyekre kell összpontosítania.