A lábak beillesztésével kezdődik a Panasonic TX-55HX940E televízió telepítése. A kávában van négy lyuk (kétféle lábpozíció), ebből ízlésünk szerinti kettőbe kell bedugni a lábat és kész, már föl is állítható a nem csekély súlyú üvegtábla, no, meg ami mögé van szerelve. (Nyitó kép: alza.hu)

A lábak után a kábelek csatlakoztatásával folytatódik a beüzemelés. A hátlapon egy nagy fedőlap eltávolítása után válnak láthatóvá a csatlakozók. Ez alól a kompozit video RCA-csatlakozói a kivételek, azok a fedőlap mellett figyelnek hátrafelé. Ez a fedőlap a méretek csökkentése miatt nem minden esetben tudja betölteni a funkcióját, a kis helyre nagy nehezen bedugott kábelek csatlakozói esetenként nem engedik a fedőlapot a helyére pattintani illetve egyes csatlakozókból a hátrafelé kilógó kábelek sem engedik a lap visszatételét. Ekkor fedetlenül marad a sok csatlakozási lehetőség. Van itt minden, amit egy tévére eddig kitaláltak: a CI-kártyától a kompozit videón át a műholdvevő-csatlakozásig. A készülékbe kettős tévévevőt építettek be; a készülék a DVB-szabványokat is ismeri. Azután jönnek a digitális csatlakozások az optikai kábeltől a HDMI-ken és USB-ken át az Ethernetig. Van ezenkívül még két csatlakozó, amely nem látható, ez a Bluetooth és a WiFi.

Most már csak azt kéne keresni, hogy mi nincs benne. Nincs például VGA-bemenete. Számítógéphez HDMI-kábellel lehet csatlakozni.

Miután a helyére állítottuk a televíziót és mindent csatlakoztattunk, következik a beállítás. Ez sem annyi, hogy bekapcsoljuk és jön a kép. Először a tévévétel-konfigurálást kell elvégezni. A képernyőn megjelenik, hogy milyen antennánk vagy műhold vezérlőnk van, ez utóbbiból is egy vagy kettő. A csatornákat listába rendezi, ha sikeres a választás. Ezt akár át is ugorhatjuk, az Ethernet-hálózatos csatlakozást választva már nincs több gondunk. Felismeri a hálózatot, rácsimpaszkodik és minden kész. Nagyon szimpatikus, hogy könnyen érthető a beállítása, lehet mit beállítani, de ha nem akarunk vele bíbelődni, mert nem is értünk hozzá, akkor a masina csaknem mindent elvégez helyettünk.

Miután mindezeken túljutottunk, megjelenik a főképernyő, amelyen kiválaszthatjuk a funkciókat, mit is akarunk kezdeni a hatalmas képernyőnkkel, melyik jelforrásból származó képet és hangot akarjuk magunk elé varázsolni. Ha valaki ehhez a kiválasztó képernyőhöz akar visszakeveredni, akkor elég a távvezérlőn a jól láthatóan elhelyezett HOME gombot megnyomnia. Aki pedig világhálós filmkonzervet szeretne felbontani, az a többitől elütő fehér gombot nyomja meg amelyen piros felirat díszeleg: NETFLIX.

Ha a Netflixet választjuk a távvezérlő segítségével vagy a Home képernyő legelső ikonjára történő OK nyomással, akkor azonnal a szolgáltatóval vesszük fel a kapcsolatot. Ha nincs még Netflix-fiókunk, rögtön felajánlja ezt az opciót, ha meg van, akkor elég azt beírni és ezt megjegyzi. Innen már csak a filmet kell kiválasztani és gyönyörködhetünk a 3840×2160 pixeles képben.

A képről röviden annyit, hogy nagyon szép. Bővebben pedig azt lehet róla leírni, hogy ebben a készülékben a HCX Pro képfeldolgozó processzor dolgozik. Ez a képminőség javításáért felelős és zajcsökkentő megoldásokat tartalmaz. Bevetették ezen kívül a Dolby Vision, a HDR10+ és HDR Cinema Display Pro technológiákat. A hosszú nevű Local Dimming Pro Intelligent fényerőszabályzó a háttér-világítással játszik avégett, hogy javítsa az IPS-technológiájú LCD-panel kontrasztarányát. Ezek után már csak jó képnek szabad megjelennie. És ez így is van: a megjelenített képek szépek, egyenletesek és színben telítettek, ahogy illik. A képernyő elég széles szögből jó minőségben látható, bár ki szereti az oldalról nézett képeket?

A másik lényeges összetevő a hangképzés. Egy televíziótól ne várjunk házimozi hangzást, így ha kéthangszórós igényszintet állítunk be elvárásként, akkor az eredmény tökéletes. Ez még egy (nem tartozék!) mélysugárzó csatlakoztatásával akár növelhető is. A hangrendszert segítője a Dolby Atmos rendszer; ő dolgozza meg a biteket, hogy minél tökéletesebb hangzást kapjunk a két 10 W-os hangszóróból.

Miután beállítottuk a készüléket, kiválasztottuk a filmet, van képünk és hangunk, akkor már eljutottunk oda, hogy már csak élvezni kell a műsort. Az élményünk nem a készüléken múlik, a tervezők alaposan feltupírozták a masinát. Ha már van más Panasonic készülékünk, azzal a VIERA Link kapcsolaton keresztül tudnak könnyedén együttműködni és műsorokat átvenni vagy azok a tv-műsort rögzíteni.

Az okosTV funkció my Home Screen 5.0 tudású és Google Asszisztens és Amazon Alexa kompatibilis. A tv-t otthoni szerverként is konfigurálhatjuk, akkor a műsorokat a Wi-Fi-n keresztül tudja ontani a lakásban levő egységeink felé.

Ami esetleg az élményt elronthatja az egy készülék kezelése. Azonban itt is nagyon kedvemre valót tettek le az asztalra, illetve építettek be a készülékbe. A többi között magyarul is tud, a szövegek értelmesek, érthetőek. Igényes fordítás áll mögötte. A menü rendszerében el lehet veszni, mert akkora a kínálat, de a HOME gombnak hála, elég könnyű a kályhához visszalépni. Ha valamit nem értünk vagy nem találunk, akkor az e-súgó áll rendelkezésünkre. Ez a cég honlapján is elérhető, valamivel rövidebb, mint a Háború és béke: 374 oldalra rúg. Persze az itt nem részletezendő mindenféle csigur-bigur beállítások sok menüpontra rúgnak, egyszóval el lehet bíbelődni a készülékkel akkor is, ha nem tűzünk műsorra valami jó filmet. Pedig azt a legkönnyebb, hiszen egy gombnyomás és a Netflix áradata jelenik meg a képernyőn.

Jó szórakozást mindenkinek egy ilyen jó készülék előtt! A belépődíj 370-400 ezer forint, attól függően, hogy melyik boltba téved be a vásárló.