A magyar karácsony süteménye a bejgli; jóllehet, hasonló ízben és technikával a szomszédos országokban is készülnek ünnepi tekercsek. – Másodszor rendezte meg a Magyar Cukrász Ipartestület a bejgliversenyt. (Előtte „az év fagylaltja” és a „Magyarország tortája” megmérettetés is „cukrásztermék” volt.) Azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a kiváló alapanyagokból készült ünnepi süteményekre, és népszerűsítse a házi bejglit az igazi, kiváló minőséget kereső fogyasztók körében. (Képek. Magyar Cukrász Ipartestület)
A bejgli-versenyre olyan termékekkel nevezhettek a cukrászdák, amelyek megfelelnek az előírásoknak. A bejgli ugyanis a Magyar Élelmiszerkönyvben „védett” termék. Hagyományos diós, hagyományos mákos és ínyenc kategóriában lehetett indulni.
Ez utóbbiban olyan ízesítésű és töltelékű bejglivel nevezhettek a bejgli-művészek, amelynek meghatározó alapanyaga szerepel az Élelmiszerkönyvben. Ebben a kategóriában indulhattak a vegyes töltelékű, különleges bejglik is. A bejgli egyébként Sziléziából származó, sok száz év óta készített süteményfajta, nevét a hajlítást kifejező „beugen” szóból származtatják…
Kategóriánként háromfős zsűri – a hazai legnevesebb cukrászok – értékelték a versenymunkákat. Összesen 56 bejglit kóstoltak és „osztályoztak” a szakemberek a budapesti, XVIII. kerületi Zila Cukrászdában és Kávéházban.
Az ínyenc kategóriában számos különleges, finoman kidolgozott ízkombinációval neveztek a cukrászok. Kedvelt volt a pisztácia, a mogyoró, a kesudió, a marcipán, az aszalt szilva és szilvalekvár, és előfordult a körte, a napraforgó, a fenyőmag, a sütőtök, a mangó és a vörösbor is a felhasznált alapanyagok között.
Íme az eredmények: a hagyományos diós kategóriában: Simon Andrea – Trattoria di Sophia, Budapest – lett aranyérmes. „Az év mákos bejglije” díjat Szurgent Péter nyerte, a budapesti Szurgent Kézműves Fagylaltozó és Cukrászda képviseletében. Aranyérmes és „az év ínyenc bejglije” díj nyertese: az Advent Gyöngye, Urbán Ildikó, a szarvasi Ildikó Cukrászda tulajdonos névadója. Az Advent Gyöngye hagyományos, pozsonyi tésztával készült, töltelékét mandula-vajkrémes franzsipán, Irsai pálinkába áztatott apróra vágott vörösáfonya, valamint pirított és őrölt fekete szezámmag és egy csipetnyi fahéj tette különlegessé. Az Auguszt Elemér különdíjat is Urbán Ildikó vihette haza.
Az ínyenc kategóriában ugyancsak érmes lett a Napos Körte, valamint egy karamellizált almás, sütőtökös kompozíció.
– Mi számít ma igazán jó bejglinek? – kérdeztem a verseny helyszínén az egyik legfiatalabb versenyzőtől, a balatongyöröki Promenád kávéház cukrászától, Vadócz Jenőtől.
– Mint minden cukrászati termék esetében, az alapanyagoknál kell keresni a magyarázatot, hiszen csak kifogástalan minőségű alapanyagból lehet finom süteményeket készíteni. A szabályokat a Magyar Élelmiszerkönyv meghatározza, csak azt nevezhetjük bejglinek, amely az előírásoknak megfelelően készült.
– Régen milyen íze lehetett e hagyományos karácsonyi süteménynek? Próbálta valaki rekonstruálni? Hiszen akkor még nem léteztek tartósítók, aromák, egyéb adalékanyagok…
– Úgy vélem, egykoron is hasonló íze lehetett, mint most. Feltéve persze, ha jó cukrászdában igényes mester süti, mert akkor abban sem aroma, sem tartósítószer és semmi más adalékanyag nincs.
– Milyen az ideális tészta–töltelék-arány?
– Mi a kávéházunkban csak kiváló minőségű bejglit készítünk, ami azt jelenti, hogy vajat használunk, és a süteménynek legalább a fele töltelék.
– Meddig áll el a bejgli? Mit tanácsol a háziasszonyoknak: lehet-e fagyasztani?
– Tartósítószer nélkül, becsomagolva, hűvös helyen, felvágatlanul három hétig. Én még nem próbáltam fagyasztani, szerintem minden termék fagyasztáskor veszít az ízéből.