Tessék mondani, milyen a normális család, milyen a normális élet, és milyen is a normális világ? Általános? Olyan, mint mindenki másé? És a mindenki más az nem csupa másság? (A nyitó képen: apa és lánya.)
Hogy vannak gyakori azonosságok, néha kísérteties hasonlóságok személyek, helyzetek és világok között? Na, és de akkor is mindenki más, mert, hogy valahogyan senki sem normális, a világ meg egyáltalán nem az. „A világ színpad ugyan, de a darabnak rossz a szereposztása”, ahogyan Oscar Wilde mondta, és nem véletlenül lett éppen ez a kitétel a „Normális világ” című film kulcsmondata is.
Achero Mañas új filmjében az idei ősz egyik csemegéje lesz a művészmoziba járó közönségnek. A jellegzetes spanyol fekete humorral, road movie- és kalandfilm-elemekkel átitatott emberközeli dráma főhőse Ernesto, a szabadszájú, szarkasztikus, madridi színházi rendező, aki a negyvenes évei vége felé életközepi válsággal küzd: párkapcsolata zátonyra futott, karrierje botladozik, és éppen külön költözik élete párjától. Vele tart művészlelkű egyetemista lánya is, aki tehetséges képzőművész lehetne, de éppen jogi karra jár.
Ott van még az öccse, a klasszikusokat játszó zongorista, aki nem meri bevállalni, hogy lehetne zeneszerző és elszakadhatna a kották hűséges lejátszásától, improvizatív játékkal is robbanthatna.
Mindeközben Ernestonak az idős, ám kortalannak tetsző extravagáns édesanyjával is foglalkoznia kell. Anyja hosszas győzködéssel ráveszi fiát, ígérje meg, hogy a halála után a tengerbe fogja temetni. Egy napon megcsörren Ernesto telefonja: édesanyja szívrohamban elhunyt. Mivel a spanyol jogrendszer tiltja az ilyen jellegű szertartásokat, Ernesto hirtelen elhatározással – más lehetősége nem lévén – egyszerűen ellopja a koporsót a temetésről, hogy teljesíthesse anyja utolsó kívánságát. Az egészen őrültnek tűnő tervhez végül a lánya is csatlakozik, és együtt vágnak neki a rendkívüli utazásnak, eltökélve, hogy bármi áron, de véghez viszik a küldetésüket.
A félezer kilométeres út – nyomukban a hatóságokkal – örökre megváltoztatja az életüket, és olyan kérdésekkel szembesíti őket, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben, és ugyan ki hivatott eldönteni, mi a normális és mi nem az.
A filmet rendezőként és forgatókönyvíróként jegyző Achero Mañas (Amit csak akarsz, November) első filmjével (Golyó/El Bolo) Európai Filmdíjat nyert az Év Felfedezettje kategóriában. Ezzel az opusával sem okoz csalódást. Meleg, emberi, szórakoztató, elgondolkodtató, és bizony az arra hajlamosaknak néhány határozottan papírzsepis pillantot is ígér.
A főszerepekben: Ernesto Alterio, Ruth Diaz, Gala Amyach. A Normális világ a Pannonia Entertainment forgalmazásában mától látható a mozikban.