Budapest 150 éves: 1873-ban, a városegyesítés után kivételes helyzetbe került a főváros. A kiegyezést követően a magyar nemesség, szűkebben az arisztokrácia egy része mindent megtett azért, hogy Budapest az Osztrák–Magyar Monarchia ne második, hanem Béccsel egyenrangú városa legyen, a duális birodalom másik fővárosa. Ez az uralkodónak, Ferenc Józsefnek sem volt ellenére. A kormány és a főváros vezetése összefogott, és egy irányba kormányozta a fejlesztéseket. (A képeket Fodor Máté és a szerző készítette.)

Reprezentálni kívántak, Bécshez hasonló külsőt adtak a belső városrészeknek; megépült a Sugár út (ma Andrássy út), a (kis)földalatti vasút, megszépült, bővült a Vár, megépült az Országháza, az Opera, a Nagykörút, múzeumok létesültek, 1896-ban megrendezték a nemesség országirányító nagyságát látványosan bemutató millenniumi kiállítást a Városligetben. Ezzel pedig a Városliget és környéke kitüntetett helyet szerzett a világvárosi rangra törekvő településen.

Például a Fővárosi Lapokban, 1893-ban olvashatta a nagyérdemű Adorján Sándor írását, aki így festette le a nemrég megnyitott Stefánia-korzót: „A „társaság” itt van mind. Gyönyörű lovak, ezüstös szerszámok, csillogó fényességű hintók egymásután karikáznak előttünk, mutatva, hogy minő méltósággal és elfojtott ásítással hurcoltatják magukat gazdáik a fasor egyik végétől a másikig. Kiváló figyelmet csupán arra fordítanak, hogy minél több ösmerőst fedezhessenek föl, akiknek köszönését kiváló nyájasságú leereszkedéssel fogadhassák.”

A nyáron csónakázótó, télen jégpálya is igazi csuda volt. A korcsolyapályát első ízben 1870. január 29-én nyitották meg ünnepélyes külsőségek között, Rudolf főherceg jelenlétében. Az első korcsolyacsarnok a tó partján álló kétszobás fabódé volt, ami 1874. január 14-én leégett. Helyére Lechner Ödön tervezett csarnokot, ami bár 1875. december 11-én megnyílt, végleges átadására csak 1878 januárjában (!) kerülhetett sor.
Az egylet tagjainak száma azonban olyan rohamosan növekedett, hogy hamarosan az új csarnok is szűknek bizonyult. Bővítés helyett a teljes átépítés mellett döntöttek. A terveket Francsek Imre készítette el, s az új létesítményt 1893. december 7-én fölavathatták.

A várostól bérelt terület fokozatosan bővült: 1898-ban az egylet engedélyt kapott a fővárostól az egész tó korcsolyázási célra történő bérbe vételére. Ezáltal immár 36 000 négyzetméternyi jégfelület állt a sportolni vágyók rendelkezésére. Az enyhe telek gyakran okoztak gondot, ezért a tófenék egy részét lebetonozták. A munkálatok 1902 októberére készültek el; ezáltal 8000 négyzetméteres betonpálya jött létre a tó medrében. A pályát 1926-ban korszerűsítették.

Ha nagyot ugrunk az időben akkor láthatjuk a Műjégpálya épületének 2012-i felújítása után a benne helyet kapott kávéház és az egész környezet nem titkolt nosztalgiával fordult a boldog békeidőkhöz.

A Városliget jelenleg ismét alakul, változik. A régiek nagyot akarása most másként érhető tetten. A Hősök tere, a millenniumi földalatti, a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok épületei, a Vajdahunyad vára mind az egykori aranykort hivatott mutatni.

Az „új aranykor” eljövetele már erős kétségeket ébreszt, ám a vendéglátók addig is elszántan, elhivatottsággal állnak az erre járók rendelkezésre. Elegáns és izgalmas kínálatával – az egymásra is licitáló helyek közül – a megújult Városliget Café biztos pont.

Tovább üzemeltetheti a Városiligeti Műjégpálya épületében lévő éttermet és dísztermet a Városliget Café & Restaurant. A már 10 éve itt dolgozó csapat az elnyert pályázat örömére felújította az étterem két termét, hogy illeszkedjenek a „Nyár a tavon – tél a jégen” koncepcióhoz, mindezzel erősítve „Budapest romantikája és a boldog békeidők” életérzését.

Megújult erővel folytatja működését a meseszép környezetben elhelyezkedő Városliget Café & Restaurant 1895, illeszkedvén a Városligeti Műjégpálya és Csónakázótó szezonális működéséhez. Az Eventrend Grouphoz tartozó üzemeltető szeretné, hogy az egyedülálló élményt kínáló környezettel jobban harmonizáljon az étterem hangulata is.

Az eddigi Törley-teremben a főszerep a csónakázásé lett. Ez szinte minden felületen megjelenik valamilyen formában, a ligeti környezethez köthető illusztrációk kíséretében. A terem közepén egy igazi csónakból készített 12 fős karfás asztal áll.

A nagyterem a téli sportok termévé alakult át. Az elsődleges cél a Városligeti jégpályát és idéző belső atmoszféra megteremtése volt. Itt minden a korcsolyázást és a téli aktivitásokat, szánkózást, fakutyázást mutatja, a dekoráció a padlótól a mennyezetig ezzel a témával teszi izgalmassá, mozgalmassá a teret. Igazi kuriózum: korcsolyákat, síléceket helyeztek el, közül egyes darabok az 1940-es évekből származnak.

A kiemelt és signature fogások tálalását is hozzáillesztették a téli-nyári helyi jellegzetes aktivitásokhoz, így bizonyos ételek csónak formájú tálban, esetleg szánkóval érkeznek. A vendégek időutazását gitárzene teszi még kellemesebbé, miközben elmerülhetnek a nagyszerű látványban, amelynek központi részét a meseszerű Vajdahunyad vára adja: a legszebb formáját az étteremben ülőknek és a korcsolyázóknak/csónakázóknak mutatja meg.

Gasztronómiai kínálat tekintetében a vezetők kitartanak amellett, hogy a kárpát-medencei gyökereket megőrizve reagálni kell a modern kor elvárásaira. Az étterem receptúrái egy részét korabeli szakácskönyvekből és régi főzőasszonyok receptes könyveiből vették, mindezt ötvözve mesterszakácsok tudásával és innovációival. Finomat és szépen kínálnak a vendégnek.

A Városliget Café nem csupán étterem, hanem egyben rendezvény-helyszín is. A szolgáltatás ismét kiegészül a Díszterem rendezvénytérként funkcionáló lehetőségével. A rendezvényszervezők készen állnak megrendelőik elképzeléseinek megvalósítására. A lenyűgöző szépségű neobarokk terem emlékezetes színhelyéül szolgálhat a legfontosabb céges vagy privát eseményeknek. — A képhez: ilyen volt a Városliget a 18. század végén.