Nagy fába vágta a fejszéjét Bárdosi Vilmos nyelvészprofesszor, amikor elhatározta, hogy O. Nagy Gábor nyomdokaiba lép. Az előd az idén éppen száz éve született (57 évesen halt meg autóbalesetben), s olyan remek köteteket jelentetett meg, mint a Magyar szólások és közmondások, illetve a Mi fán terem? Több mint húszezer frazeológiai fordulatot gyűjtött össze, olyan nyelvi képeket, szemléletes hasonlatokat, amelyek anyanyelvünk legbecsesebb értékei közé tartoznak. Bárdosi az ő munkájának folytatására vállalkozott, ám igyekezett mélyebbre ásni, megtalálni a szótörténeti (etimológiai) összefüggéseket és az idegen nyelvi megfelelőket.
A csaknem 750 oldalas kötetbe 1800 szólás, közmondás fért, s a szerző az utóbbi négy évben a szótárban szereplő szállóigéket, szólásmondásokat nem csupán eredetük szerint rendszerezte, hanem jelentésüket is alaposan körüljárta. S bár Bárdosi Vilmos szótára tudományos alapmű és a további kutatások megkerülhetetlen sarokköve lesz, a laikusok számára is élvezetes olvasmány. Csaknem másfél oldalt szentel például az „ebek harmincadjára jut” kifejezésnek, és nem éri be a homályos eredetű szólás szakirodalmának feltárásával, hanem kultúratörténeti utalásokkal fűszerezi az etimológiai magyarázatot.
Nemzetközi összehasonlításban is figyelemreméltó a magyar szótárirodalom teljesítménye, köztük Bárdosi Vilmos munkássága. Kimagasló példányszámokra, busás bevételre nem számíthat e műfajban a könyves szakma. A Tinta Könyvkiadónak nem is ez a célja, hanem hogy évi 25–30 kiadványával, köztük szótársorozatával hozzájáruljon anyanyelvünk műveléséhez.
Jóllehet, történtek már kísérletek hasonló szótárak megalkotására, mindeddig csak Bárdosi Vilmosnak sikerült ilyen korszakalkotót teremtenie. Nemrég egy interjújában a szerző azt fejtegette, hogy a témakörben csak a 20. században indult meg az átfogó kutatás. A mostani kiadvány nyelvész szerzője O. Nagy Gábor emléke előtt is tisztelegni kívánt munkájával, és a legfontosabb monográfiák mellett feldolgozta a Magyar Nyelv 109 és a Magyar Nyelvőr 142 évfolyamának összes számát is.
S hogy mit tartalmaz pontosan a szótár? Szólásokat (kivágja a rezet), szóláshasonlatokat (szegény, mint a templom egere), helyzetmondatokat (hátrább az agarakkal), közmondásokat (a kutya ugat, a karaván halad), szállóigéket (a stílus maga az ember). Bárdosi legfrissebb szótára a főhangsúlyt a kultúratörténeti vonatkozásokra helyezte, mert a tizenkét évvel ezelőtt kiadott Magyar szólástár című értelmező szótára ezzel nem foglalkozott.
Aki kíváncsi a magyar kifejezés idegen nyelvű megfelelőire, azokat is megtalálja a lapokon – feltéve hogy léteznek ilyenek. Természetesen nincsenek ilyen megfeleltetések a jellegzetesen „hazai” kifejezések esetében (Csáki szalmája, Egyszer volt Budán kutyavásár, Ő sem jobb a Deákné vásznánál).
A vizsgált „frazémák” tetemes idősávot fognak át: a Bibliától kezdve az antik irodalmon át napjainkig, és találkozhatunk a politikai eseményekhez kapcsolódó kifejezésekkel is (Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon, Ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani, Mindenki hozzon magával még egy embert).
Az említett interjúban Bárdosi idézte a lexikográfusok kedvelt mondását: egy szótárt nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Így a Szólások, közmondások eredete című kötet tudós szerzője sem tétlenkedik: folytatja az anyaggyűjtést, hogy bővíthesse majd a könyv további kiadásait.
