A munkaerő-megtartás miatt a kedvezményes kulcsú cafeteria idejéhez hasonló arányban vállalják a munkáltatók azt, hogy dolgozóik öngondoskodását önkéntés nyugdíj-pénztári befizetésekkel is segítik – hívta fel a figyelmet Gergely Péter, BiztosDöntés.hu szakértője. Szerinte a befizetések ennek ellenére jóval az infláció alatt maradnak; legutóbb 2014-ban érkezett ilyen kevés új tag a pénztárakba, ráadásul a kifizetések immár harmadik negyedéve meghaladják a bevételeket. (A nyitó kép forrása: merkur.de.)
Örömök és gondok egyszerre vannak jelen az önkéntes nyugdíj-pénztári szektorban a BiztosDöntés.hu értékelése szerint. A gazdasági válság és a magas infláció itt is érzékeltette hatását: a 2022. évre jellemző taglétszám-emelkedés visszájára fordult, a pénztárakban az 2021-inél 21 800 taggal kevesebb, összesen 1,74 millió pénztártagot tartottak nyilván.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb statisztikáinak elemzése alapján kedvező jelnek tekinthető, hogy az egyéni számlán jóváírt tagdíjbevételek a harmadik negyedév végére az első negyedévi csökkenésről már legalább öt százalékot meghaladó növekedésről adnak számot. A tagok által befizetett összeg is negyedévről-negyedévre növekszik, az idén szeptember végéig beérkezett 83 000 millió forint tagi befizetés már csaknem hatszázalékos növekedés, de még ez is jóval az infláció alatti bővülés.
Örömre adhat ugyanakkor okot az, hogy a munkáltatói tagdíj-hozzájárulás összege 2011 után haladta meg újra a 30 milliárd forintot: kilenc hónap alatt a munkáltatói befizetések mértéke 15 százalékkal bővült. Ennek köszönhetően a tagdíj-bevételeken belül immár csaknem 37 százalék a munkáltatói befizetések aránya.
Ilyen magas értéket legutóbb 2018-ban volt, amikor még kedvezményes adókulcsú cafeteria-elemnek számított az önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatás. A feszes munkaerőpiacon a dolgozók megtartásáért küzdő vállalkozások egyre nagyobb része segít a dolgozóinak az öngondoskodásban.
A nyugdíj-pénztárak számára ugyanakkor nem túl kedvező, hogy immár harmadik negyedéve folyamatosan magasabb a pénztári kifizetések értéke, mint amennyi bevétel az adott negyedévben keletkezik. Erre eddig még nem volt példa. A 9 hónapos egyenleg már meghaladta a -20 000 millió forintot. Létkérdéssé vált tehát, hogy még nagyobb igyekezettel toborozzanak új tagokat, szorgalmazzák a befizetéseket.
Ez utóbbi tekintetben fontos lehet, hogy most, az év utolsó negyedében mennyire sikerül meggyőzni az egyéni befizetőket arról, hogy érdemes növelni a megtakarításaikat. A múlt években az utolsó negyedévben az egyéni befizetők által vállalt befizetéseket tekintve éppen tavaly csökkent a legalacsonyabb szintre az adóoptimalizáló befizetések aránya. Akkor az éves tagdíj-bevételnek csak 34 százalékát fizették be a tagok, ami érthető abból a szempontból, hogy a társadalom épp azokban a hónapokban élte a válság mélypontjait.
Az előző éveket tekintve hasonlóan alacsony arányra csak 2008-ban volt példa, amikor a gazdasági világválság hatásai bizonytalanították el a pénztártagokat. Kérdés tehát, hogy az idén – a hivatalos közlés szerint – mérséklődő pályára állt infláció és a pénzromlás üteméhez képest már pozitívba forduló béremelkedés hatására az emberek mekkora aránya lesz képes az elszalasztott fogyasztásának felpörgetése, illetve a rövid távú tartalékok pótlása mellett hosszabb távra is gondol-e, hogy „az adókedvezményért cserébe optimalizálja nyugdíjpénztári befizetéseit”.
Örömre adhat ugyanakkor okot az, hogy a munkáltatói tagdíj-hozzájárulás összege 2011 után haladta meg újra a 30 milliárd forintot: kilenc hónap alatt a munkáltatói befizetések mértéke 15 százalékkal bővült. Ennek köszönhetően a tagdíj-bevételeken belül immár csaknem 37 százalék a munkáltatói befizetések aránya.
Ilyen magas értéket legutóbb 2018-ban volt, amikor még kedvezményes adókulcsú cafeteria-elemnek számított az önkéntes nyugdíjpénztári szolgáltatás. A feszes munkaerőpiacon a dolgozók megtartásáért küzdő vállalkozások egyre nagyobb része segít a dolgozóinak az öngondoskodásban. A nyugdíj-pénztárak számára ugyanakkor nem túl kedvező, hogy immár harmadik negyedéve folyamatosan magasabb a pénztári kifizetések értéke, mint amennyi bevétel az adott negyedévben keletkezik. Erre eddig még nem volt példa. A 9 hónapos egyenleg már meghaladta a -20 000 millió forintot. Létkérdéssé vált tehát, hogy még nagyobb igyekezettel toborozzanak új tagokat, szorgalmazzák a befizetéseket. Ez utóbbi tekintetben fontos lehet, hogy most, az év utolsó negyedében mennyire sikerül meggyőzni az egyéni befizetőket arról, hogy érdemes növelni a megtakarításaikat. A múlt években az utolsó negyedévben az egyéni befizetők által vállalt befizetéseket tekintve éppen tavaly csökkent a legalacsonyabb szintre az adóoptimalizáló befizetések aránya. Akkor az éves tagdíj-bevételnek csak 34 százalékát fizették be a tagok, ami érthető abból a szempontból, hogy a társadalom épp azokban a hónapokban élte a válság mélypontjait.
Az előző éveket tekintve hasonlóan alacsony arányra csak 2008-ban volt példa, amikor a gazdasági világválság hatásai bizonytalanították el a pénztártagokat. Kérdés tehát, hogy az idén – a hivatalos közlés szerint – mérséklődő pályára állt infláció és a pénzromlás üteméhez képest már pozitívba forduló béremelkedés hatására az emberek mekkora aránya lesz képes az elszalasztott fogyasztásának felpörgetése, illetve a rövid távú tartalékok pótlása mellett hosszabb távra is gondol-e, hogy „az adókedvezményért cserébe optimalizálja nyugdíjpénztári befizetéseit„.