A német kormány jövőre határozottabban ki akar állni a világban a saját értékeiért és az eddiginél szorosabb nemzetközi együttműködést szorgalmaz. Orbán annyira önhitt, hogy el sem tudta képzelni, lehet még érdemi tiltakozás a politikája ellen, pedig a demokrácia felszámolásában lefőzte Trumpot. A populizmus nem fizetődik ki – Németországban.
A nemzetközi együttműködés fontosságára figyelmeztet újévi beszédében a német kancellár – írja a Der Spiegel. Berlinben már előre nyilvánosságra hozták a szöveget, amely rámutat, hogy a világ nagy gondjait csak akkor lehet megoldani, ha összefognak az államok. Merkel emlékeztet arra, hogy e tekintetben Németországra egyre nagyobb felelősség hárul, továbbá, hogy az országot az olyan értékek tették erőssé, mint a nyíltság, a türelem és a tisztelet, ezekhez továbbra is ragaszkodni kell. A legnagyobb feladatként a klímaváltozást, a migrációt és a terror elleni harcot említi. Kiemeli ugyanakkor, hogy mindhárom területen csak akkor lehet előrelépni, ha figyelembe veszik mások érdekeit is, ez tanúsítják a két világháború tanulságai is. Ám ezt a felfogást manapság nem mindenki osztja, ezért a nemzetközi együttműködés alaptételei nyomás alá kerültek. Ily módon Németországnak ismét határozottabban harcolnia kell a véleményéért.
Az osztrák Kurier főszerkesztője azt jósolja, hogy jövőre vizsgázik a demokrácia, és majd meglátjuk, mennyire bizonyul erősnek a jogállammal egyetemben. De az látnivaló, hogy a demokrácia egyáltalán nem tökéletes, keményen dolgozni kell érte, gyakran kompromisszumot kell kötni, hogy ne osztódjon meg a társadalom. Viszont csak a tekintélyelvű rendszerek kínálnak olyan vezéreket, akik állítólag mindent tudnak. Elsősorban az USA számára lesz kemény év a 2019., mert Trump idáig játszott az érzelmekkel, de most már reagálnia kell az ellene folyó vizsgálatra és komolyan kell vennie a képviselőházat, amelyben a demokratáknak lesz többségük.
A tekintélyelvű politikusok feltett szándéka, hogy kézbe kaparintsák a független intézményeket, e tekintetben Orbán sokkal messzebbre jutott, mint az amerikai elnök. Ám még az illiberális demokrácia nagy barátja is kénytelen észrevenni, hogy minden ellenállást azért ő sem tudott felszámolni. A túlórák megemelése akkora tiltakozást keltett, amekkorát önhittségében a kormányfő nem várt volna. És bár a Fidesz igencsak megnehezíti a civilek életét, azért még sokan vannak, akik megszervezik magukat.
Az európai választás jó alkalom lesz, hogy a pártok megmutassák, miként viszonyulnak a demokráciához és a jogállamhoz. Aki tiltakozik az uniós felügyelet ellen, annak rossz a lelkiismerete. Annál inkább megpróbálják majd a szélsőjobbos pártok az etnikai hovatartozás hangsúlyozásával leplezni, hogy megvetik a demokratikus normákat. A többieknek ezzel szemben ki kell nyilvánítaniuk, hogy az emberi jogok egyetemesek és mindenkire vonatkoznak.
A The Washington Post szerkesztőségi véleménycikkének szerzője úgy látja, hogy tényleg bőven van ok félni a nacionalizmustól, ám a liberálisoknak megfelelő módon kell kezelniük a gondot. Mert az biztos, hogy a nacionalizmus vezetett el a fasizmushoz, a háborúhoz, a kisebbségek üldöztetéséhez és lemészárlásához, továbbá napjainkban utat nyithat a könyörtelen, cinikus autokraták számára. Ám akik megvédenék a liberális demokráciát, azoknak érdemes kevésbé arrogánsnak lenniük mindazokkal, akik vonzónak találják a nacionalizmust.
Az egész világban mély választóvonal jött létre a tehetős nagyvárosok és a kisebb települések, vidéki körzetek között. Utóbbiak lakossága húzta a rövidebbet a globalizáció közben, csak ezt éppen az elitek sokáig nem vették észre. Nem kellett volna hozzá megvárni a Brexitet, Trump megválasztását, a magyar, lengyel, francia, német és skandináv nacionalisták felemelkedését.
Mert látni kell, hogy a globalizáció vesztesei tehetetlenségükben gyakran fordulnak a nacionalizmus felé. Ugyanez vezeti őket, amikor nem kérnek a bevándorlásból. Ettől persze még szembe kell szállni erkölcsi alapokon az idegengyűlölettel és a rasszizmussal, ami Trumpot vezérli a menekültekkel szemben. De abban nincs semmi új, ha az emberek azt mondják, hogy az országoknak jogukban áll ellenőrizni a határaikat és megszabni, hány migránst engednek be. A baloldal és az emberséges bevándorlás híveinek két dolgot kell szem előtt tartaniuk: nem szabad automatikusan reakciósnak minősíteniük azokat, akik aggódnak a nemzeti szuverenitás miatt, illetve továbbra is ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a(z amerikai) hazafiság és az alkotmányos demokrácia védelem egy és ugyanaz. Ez nagyon sürgős feladat lesz az új évben.
A Német Szakszervezeti Szövetség az óév nagy tanulságának tartja, hogy kár próbálkozni a populizmussal, mert az nem éri meg – olvasható a Der Spiegelben. Reiner Hoffmann arra szólította fel a pártokat és a politikusokat, hogy jövőre ne próbálkozzanak populista szólamokkal. Hiszen pl. a CSU elnöke az idén bevándorlásellenes kijelentéseket tett, ám ez visszaütött a bajor választásokon. A párt évtizedek után elvesztette az abszolút többséget. Az érdekképviseleti vezető azt is felhozta álláspontja alátámasztására, hogy a CDU-ban az elnökségért vívott harc közben leszerepelt az a jelölt, Spahn, aki időnként populista utalásokat tett. Mint ahogy a baloldalon sem lehetett észlelni, hogy a menekültellenes irányvonal nagy támogatást élvezne. A nagy többségnél ugyanis nem kelendő a populizmus és az uszítás, az emberek inkább az egyértelmű állásfoglalásokat és a realizmust díjazzák.
Az interjú úgy folytatódik, hogy a populizmus semmiféle megoldást nem kínál a nagy feladatokra, sőt éppen ellenkezőleg. A német munkaerőhiányt pedig csak úgy lehet enyhíteni, ha máshonnan hoznak be dolgozókat. Csakhogy ez nem könnyű, mert sokan egyáltalán nem akarnak jönni, tekintve a jobboldali-nemzeti aknamunkát.
Az AfD egyáltalán nem népszerű a 33 millió foglalkoztatott körében. A legfőbb német szakszervezeti vezető arra figyelmeztette a jobb felé kacsintgató politikusokat, hogy a lakosság többsége továbbra is kész segíteni a bajban lévő menekülteknek. Csak a kisebbség képvisel elutasító, nacionalista hozzáállást.
Több mint pofon, valójában tiszta erőből kivitelezett horogütés az, hogy Juncker kételkedik abban, Románia mennyire lesz képes ellátni az EU soros elnöki funkcióját – állapítja meg a Frankfurter Allgemeine Zeintung kommentárja. Ám teljes mértékben jogos a bírálat, sőt nyugodtan lehetne azt is mondani, hogy a mostani bukaresti kormány nem alkalmas, de nem is méltó, hogy fél éven át betöltse ezt a szerepkört, hacsak nem változtat politikáján. A hatalmon lévő két párt egyfolytában azt bizonyítja, hogy leginkább a saját, korrupt vezetőit akarja megóvni a börtöntől. Ezért nagy erőkkel dolgozik a jogállam lebontásán.
Ha bárki csupán egyetlen pillantást vet az országra, azonnal látja, mennyire megalapozatlan a román vád, miszerint a brüsszeli bírálatok azt tanúsítják: az unió másodrendű tagnak tekinti Romániát. Hiszen a civil társadalom, a bírák és az ügyészek közössége, az ellenzék és a köztársasági elnök egyfolytában tiltakozik. A román vezetés a múlt két évben – Magyarországtól és Lengyelországtól eltérően – elkerülte a zajos összecsapást a Bizottsággal. Ám erre a következő hat hónapban már nem lesz mód, de az elnökség igencsak rosszkor jön a közösség számára. Johannis és a kormány ugyanis egyfajta hadiállapotban van egymással, ami megkérdőjelezi a román diplomácia cselekvőképességét, miközben lehet, hogy a Brexit teljesen rendezetlen lesz, az összes kockázatával együtt.
A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.